Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 7.

Nagyböjti gondolatok napról napra  – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 7.

Lakatos László atya Útravalója minden napra nagyböjt idejéna tízparancsolatot és evangéliumi szakaszokat vizsgáló gondolatok és elmélkedések a húsvét előtti időszakban.

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. február 21. 06:00

Az igaz hitért olykor meg kell hozni az áldozatot is: tekintsünk a fényes ősökre. Amint a régi, igaz hitükért szenvedő embereket lelkesítette és erősítette Isten ígéreteinek sokasága, nekünk is erőt adnak azok a nagy ígéretek, amelyeket Jézus tett nekünk. „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt28,20)  „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)


„Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett.” Zsid 11,24-26

Szent Pálnak előbbi tanítása az Ószövetség idejébe vezet el bennünket. Nagynevű és névtelen emberek szenvedéseit és hőstetteit is elénk tárja ebben a levelében. A hit hőseinek nevezzük őket, mert a hitet választva jól választottak. Amikor választaniuk kellett a hit és hitetlenség, végső fokon Isten és ördög között, a hitet, így Istent választották. Példaképül veheti őket a ma élő keresztény ember is.

A hit első hőse, akiről az apostol említést tesz: Mózes. Mózes akkor született, amikor a fáraó parancsára minden újszülött fiúgyermeket a vízbe kellett fojtatni. Szülei három hónapig rejtegették, majd kosárban kitették a Nílus folyó vizére. A fáraó leánya arra járt, kihúzatta, anyjával felneveltette, és fiává fogadta. Amikor Mózes nagy lett, megölt egy egyiptomi embert, aki egy zsidót kínozott. Utána menekülnie kellett. Mózes ezzel megtagadta, hogy a fáraó leányának fia, a rabszolgasorsban szenvedő zsidókat vallotta testvéreinek. Mózes túlnézett ezen, és – külön isteni kinyilatkoztatást kapva? – hitte, hogy a zsidók Isten választott népe, akikkel a gyalázat is édes. Hitte, hogy eljutnak az Ígéret földjére, és majd belőlük születik a Megváltó. Ezért volt hajlandó otthagyni az esetleg rá váró fényes jövőt. Inkább a gyalázatot szenvedte a választott néppel. Ezért a hit hőse ő.

Az igaz hitért olykor meg kell hozni az áldozatot is. A keresztény ember ilyenkor a fényes ősök nyomaiba lép, de ő már tudja, miért.

Mózes után, a későbbi időkben is voltak a hitnek hősei. Szent Pál név szerint is, de név nélkül is említi őket: Gedeon, Barak, Sámson, Jefte, Dávid, Sámuel, és név szerint meg nem nevezett próféták. Némelyikükben könnyen ráismerhetünk akár az előbb említett személyekre, akár más ismerős személyekre. Ők az Istenbe vetett hit által országokat győztek le, igazságot cselekedetek, amivel Isten tetszését megnyerték és vele bizonyos földi ígéreteket. Oroszlánokkal harcoltak, a rájuk engedett tüzet kioltották, az őket üldöző rossz emberek kardjától megmenekedtek, betegségeikből felgyógyultak, az ellenség elleni harcban erősek lettek, az ellenséges hadsereget megszalasztották. Illés és Elizeus próféták erős hite által az asszonyok halott gyermekeiket élve kapták vissza. Ezek is az igaz hit hősei voltak. Cselekedeteikben Isten segítségében bíztak olyan időkben, amikor a hitet üldözték. Istenhez úgy ragaszkodtak, mintha szemükkel látták volna őt.

Amint a régi, igaz hitükért szenvedő embereket lelkesítette és erősítette Isten ígéreteinek sokasága, nekünk is erőt adnak azok a nagy ígéretek, amelyeket Jézus tett nekünk.

A még későbbi időkben, amikor Izraelt idegen, ellenséges és pogány hatalmak szállták meg és tartották hatalmukban, még többet kellett szenvedni tőlük hitükért. A Makkabeusok könyve több tanúságot is említ ezekből az időkből. Neveket nem említ szent Pál, de ráismerünk a hét Makkabeus testvérre anyjukkal együtt, akik a feltámadásban bízva szenvedtek igaz hitükért. Más, névtelen hősök, gyalázatot, gúnyt és más testi szenvedést viseltek el, mint a megkövezést, a kettéfűrészelést, amivel a hagyomány szerint Izaiás prófétát ölték meg. A hitükhöz való erős ragaszkodás miatt bilincsekbe vertek és börtönbe vetettek sok hithű embert. Akiket nem ez a sors talált meg, azok állatbőrökbe öltözve, mint a próféták és vezeklők bujkáltak, sok szorongatás és nyomorúság között. A világ nem volt méltó ilyen igaz emberekre. Bár ezeket Isten igazaknak találta, az ígéretet nem nyerték el, csak a keresztény emberek után.

Az ígéretet: a mennyországot minden örömével, jutalmával együtt, mi már könnyebben megnyerjük a testi halál után. A nagy kegyelmet nagy hűséggel kell viszonoznunk.

Egyházunk a Nagyböjt kezdetén tárja lelki szemeink elé a hit hőseit. Tanulhatunk példájukból, hogy hitünket tartsuk erősen. Példájuk azonban arra is tanít, hogy a nagyböjti idő esetleges lelki nehézségeit, fáradalmait tűrjük keresztény örömmel, hogy húsvétkor a feltámadt Jézus lelki örömmel töltsön el kevésnek tűnő szenvedéseinkért.

Lakatos László


Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel:

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, böjti gondolatok




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert