Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 9.

Nagyböjti gondolatok napról napra  – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 9.

Lakatos László atya Útravalója minden napra nagyböjt idejéna tízparancsolatot és evangéliumi szakaszokat vizsgáló gondolatok és elmélkedések a húsvét előtti időszakban.

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. február 23. 06:00

Az elnyomottaknak, igazságtalanul kisemmizetteknek, megszomorított embereknek a segélykiáltása felhallatszik Istenhez. „Isten igazságot szolgáltat azoknak, akik hozzá kiáltanak, hamar megmenti őket” (Lk 18,8). Nagyon figyeljünk az életben arra, hogy senkinek ne adjunk viselkedésünkkel okot arra, hogy bosszúból az átkozódásra adja magát miattunk.


Isten a második parancsban azt tiltja meg, hogy szent nevét feleslegesen és tiszteletlenül vegyük a szánkra. A józan ész azt diktálná, hogy legszentebb Úr legszentebb nevét az ember tartsa a legnagyobb tiszteletben. Isten azonban előre látta, hogy ez nem mindig és mindenkitől lesz így. Az ember a legnagyobb szennyet is képes Isten nevére ráönteni. Ma újra ezzel a tárggyal foglalkozzunk.

Isten nevét nagyon súlyosan szennyezi be az az ember, aki Isten nevével, vagy vele kapcsolatos dolgokkal átkozódik. Aki átkozódik, az rosszat kíván embertársának, testi-lelki rosszat Istentől. Az átok tehát a gyűlölködő ember „imádsága” Istenhez. Azt kéri Istentől, hogy valakit pusztítson el, de legalább alaposan büntessen meg. Ez sok esetben a türelmetlenségnek, bosszankodásnak, és igen sokszor a megszomorodásnak a jele. Az átkozza meg embertársát, akit a másik embertársa a legtöbbször igazságtalanul megbántott. Szerencsére, ezek a hirtelen felindulásból, sokszor okkal kimondott átkok nagy részben nem valósulnak meg. Mi lenne, ha a jóságos Isten is úgy viselkedne az egymás ellen vétkező, egymást megbántó emberekkel szemben, ahogy az ember ezt tőle átkozódva ezt kívánja? A világ tele lenne egészségtelen, beteges emberekkel és sok halottal. Nagyon szomorú képet mutatna az Istentől teremtett Föld.

Bárhogy is megszomorítanak bennünket, a büntetést legjobb az igazságosan ítélkező Istenre bízni, és az átkozódást kerülni.

Hogyan viszonyul Isten az emberek átkozódásaihoz? Van az átoknak ilyen ereje, hogy végbevigye a kívánt rosszat? Szerencsére nincs. A jó Isten nem a kárát akarja ember-gyermekeinek, hanem a javát. A mindenható Istent az ember nem tudja úgy ide-oda „rángatni”, ahogy azt esetleg szeretné. A kívánt átok csak akkor valósul meg, ha azt Isten is magáévá teszi, vagy annak teljesülését ő büntetésből megengedi. Sok esetben mondják mégis, hogy Isten meghallgatta valakinek az átkát. Az elnyomottaknak, igazságtalanul kisemmizetteknek, megszomorított embereknek a segélykiáltása felhallatszik Istenhez. Isten Saját maga kel fel valakinek a védelmére, valaminek a megbosszulására. Jézus mondása ebben az esetben beteljesedik: „Isten igazságot szolgáltat azoknak, akik hozzá kiáltanak, hamar megmenti őket” (Lk 18,8).

Arra is nagyon figyeljünk az életben, hogy senkinek ne adjunk viselkedésünkkel okot arra, hogy bosszúból az átkozódásra adja magát miattunk.

Isten második parancsát különösen megszegi, Isten szent nevét különösen bemocskolja az, az ember, aki káromkodik. A káromkodó ember gyalázó, szennyes dolgot mond Istenre, vagy a vele kapcsolatos dolgokra. Mocskos jelzőkkel illeti Isten nevét, Jézus nevét, Jézus anyját, vagy szentjeinek személyét, vagy szennyes dolgokkal hozza kapcsolatba mindezeket. A káromkodó ember a pokol nyelvén beszél, Isten legnagyobb ellensége: az ördög tanította meg így beszélni. Az ördög sugallatait repíti szét a világba. A káromkodás szörnyű és szeretetlen megbántása Isten Személyének. Minden káromkodó szó arculcsapása a fönséges Istennek, és pokoli „fizetség” a nekünk jókat adó Istennek. Az Ószövetségben Isten a káromkodást halállal rendelte megbüntetni (Lev 24,16). Mint minden bűnös, a káromkodó ember is igyekszik különféle mentségekkel menteni szörnyű bűnét. Isten előtt nem hiszem, hogy sikerülne.

A káromkodástól tartson vissza bennünket az Isten iránti szeretet, vagy a büntetésétől való félelem, de mindenképpen le kell róla szokni annak, aki, sajnos, rászokott.

Átkozódás, káromkodás Isten nevével/nevére: Isten nevének súlyos beszennyezése. Tartsuk magunk előtt Isten rendelkezését: Ne vedd hiába a te Urad, Istened nevét, mert az Úr nem tartja bűntelennek azt, aki Ura, Istene nevét hiába veszi!

Lakatos László


Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel:

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, böjti gondolatok




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert