Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 45. | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 31. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1162 napja íródott

Az ember szeme telhetetlen. Bár kicsiny testrész a szem, de belefér az egész világ, olvassuk, halljuk a bölcs emberektől. Mivel belefér az egész világ, mindent szeretne megszerezni, ami azon található. Hogy azonban az ember valóban ember maradjon, Isten tizedik parancsának megfelelően éljen, a kívánságainak és vágyainak határt szabva mit kellene tennie, hogy ne vétkezzék ezen parancs ellen? Úgy gondolom, ki kellene magában fejleszteni a megelégedettséget azzal, amit Isten neki adott.

Isten az ő népét nagyon tisztának, nagyon tökéletesnek és nagyon szentnek akarta látni. Azért adta nekik parancsait, irányítva velük életüket, hogy különbek legyenek, mint azok a népek, amelyeket Isten nem választott ki magának. Népének olykor a vágyaira, törekvéseire is gondolt, azt is körülvette szabályokkal. Ilyen szabály az ő tizedik parancsa is.

Isten tizedik parancsa hasonlít a hetedik parancshoz, annak a parancsnak a kiegészítése ez. Isten rendelkezése így szól: „Felebarátod házát ne kívánjad, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami az övé!” Ez a parancs is tilalmat tartalmazó tiltó parancs. A hetedik parancs a tilos cselekedetre vonatkozik, a tizedik parancs pedig az ember belső kívánságait érinti, amiből a tilos cselekedetek származnak. Isten tiltja az irigykedő, másét elkívánó gondolatokat. Ezek a gondolatok, kívánságok mindenre vonatkoznak Isten rendeletéből, ami a másé: szolga, állat, vagyon, röviden: mindenre. Ezzel be akarja tömni azt a forrást, ami az embert más tulajdonának az ellopására indítja. Amióta ember él a földön, talán mindig előfordult az, hogy az egyik embernek több, szebb, jobb vagyona, holmija volt, ami a másik embernek szemet szúrt, és rossz kívánságokat ébresztett fel benne. A kívánságot azonban rossz cselekedetek is követték.

Igyekszem mindazzal megelégedni, amit Isten segítségével a magam munkájával, vagy más, tisztességes úton szereztem. Így leszek boldog.

Az ember szeme telhetetlen. Bár kicsiny testrész a szem, de belefér az egész világ, olvassuk, halljuk a bölcs emberektől. Mivel belefér az egész világ, mindent szeretne megszerezni, ami azon található. Hogy azonban az ember valóban ember maradjon, Isten tizedik parancsának megfelelően éljen, a kívánságainak és vágyainak határt szabva mit kellene tennie, hogy ne vétkezzék ezen parancs ellen? Úgy gondolom, ki kellene magában fejleszteni a megelégedettséget azzal, amit Isten neki adott. Erre nagyon alkalmas Jézus tanítása az emberekre gondot viselő Istenről, mennyei Atyánkról. Jézus az élettel kapcsolatos aggodalmakról is szólva, az embereknek figyelmét mennyei Atyjukra irányítja: „… tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Mt 6,32). Aki emberi gondjait a saját becsületes munkáját is megtéve, így tudja Istenre hagyni, azt Isten nem hagyja cserben.

A megelégedett ember igazán boldog ember. Tud az apostollal bővelkedni is, szűkölködni is. Én is ezt az utat akarom járni.

Isten tizedik parancsának megszegésére sok embert az visz rá, hogy kapzsi és benne van a bírvágy. A vagyonszerzés, mostanában a pénzszerzés sok embernek lelkét ejti rabul. Láthatunk embereket, akiknek minden gondolata, törekvése a pénz körül forog. Ha egyszer ez a szenvedély rabul ejti őket, hideggé és kegyetlenné tudnak lenni saját, örök életre hivatott lelkükkel szemben is. Elfelejti lelkét, elfelejti becsületét, az adott szót, a kötelességet. Nincs előtte más, csak a pénz. A példa erre az áruló Júdás szerepe. Nem volt tekintettel Jézus személyére, nem a vele töltött szép időkre, nem a tőle kapott apostoli hatalomra. Mit akartok nekem adni, kérdezte a főpapoktól, ha én Jézust kezetekbe adom? És elárulta Mesterét. Szent Pál így tanítja fiatal utódját: „Minden bajnak gyökere a kapzsiság.” (1Tim 6,10) Hogy ez így van, az élet sokszoros példát szolgáltat erre is. Amit a fiatalok másnál látnak, azt igyekeznek tisztességtelenül is megszerezni.

Jézus azt mondta, hogy az ember nem tud adni semmit cserébe a lelkéért. Nem foglalkozom sokat azzal, hogy kevesebbem van, mint másnak, lelkem nyugodtsága is sokat ér.

Mint Istennek minden parancsa, kívánsága, a tizedik parancs megtartása is okozhat nehézséget az ember gondolatvilágában, kívánságai között. Isten azonban az ő országát, boldogságát nem adja ingyen. Az embernek nemcsak a földi javakért, de az égiekért is meg kell küzdeni. Ami jutalmat azonban kap érte, az felülmúl minden képzeletet, minden kívánságot.

Lakatos László

Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel: