HÍRARCHÍVUM

Oltárszentelés Szegeden

Oltárszentelés Szegeden
2015. szeptember 24. 10:21

Az ünnep egyik okát az adta, hogy a Szent Liturgiát Fülöp metropolita végezte. Mindig öröm számunkra, ha főpásztorunk látogat meg bennünket, szegedi születésű érsek atyánk azonban nem csak látogatott - hazajött.

Amikor 1921-ben a szegedi görögkatolikusok megkapták a templomot, még a római rítus szerint is háttal végezték a szentmisét - az oltár, és rajta a palermói Szent Rozáliát ábrázoló oltárkép így a szentély végében volt.  

Mivel a keleti rítusban az oltárnak körbejárhatónak kell lennie, az oltárt és az oltárképet elválasztották egymástól, így került a barokk oltár a szentély közepére. 

Az ötvenes évekre - mikor a templom ajtaja állandóan nyitva volt - gyakorlatilag építőanyag-lelőhely lett kicsiny templomunkból, ekkor tűnt el az eredeti oltár is, melyet lelkes hívek a szemináriumból pótoltak egy, az oltárképhez és a templomhoz tökéletesen illő barokk oltárral. Ez volt az oltárunk az elmúlt hatvan évben, s ez került most vissza az eredeti oltár helyére, a szentély végébe.

A keleti liturgikus előírásoknak azonban ez nem teljesen felel meg, hiszen az oltár mögötti helyen a püspöki trónnak kell lennie, de ebben a kicsiny - és műemléki védettséget élvező - templomban nem akartunk az oltártól megválni (a püspöki trón a szentély oldalán foglal helyet.)

Az oltár eredeti helyére történő helyezésével egyidőben új, a keleti liturgikus hagyományoknak megfelelő oltárt készíttettünk, melyet ezen az ünnepi Szent Liturgián Fülöp metropolita szentelt föl. 

Az oltár általában nem díszes, mert teljesen beborítja az adott ünnephez igazodó liturgikus takaró. Lényegi eleme, hogy kocka alakú, minden oldala egyforma, mely a tökéletlen földi formák tökéletességre törekvését jelképezi.

A szögletes forma a földi tökéletlenség kifejezője - ilyen a centrális templomhajó formája is - és arra borul a tökéletes forma: a gömb, a kupola - mely az eget jelképezi. 

Az oltár nem csak az utolsó vacsora asztala, hanem az Isten trónja, földi uralkodási helye, s egyszersmind a Golgota is, Krisztus önfeláldozásának színhelye.

A szentelés valójában a keresztelésnek felel meg. Ezért kezdődött lemosással, műróval való megkenéssel, és fejeződött be fehér ruhába öltöztetéssel. Az oltár - ahogy a keresztelendő gyermek - lefoglaltatott az Istennek. A fölszenteléssel a földből elkülönítettünk egy teret, amely már az Isten országához tartozik. 

Az, hogy ez az asztal egyszerre a Golgota is, és az Isten trónja is, kifejezi, hogy az utolsó vacsorán, amikor Krisztus saját testét és vérét adta, akkor valójában már a golgotai eseményt jelenítette meg,

A kereszten teljesen kiüresítette magát, alakját és szépségét vesztett halott ember volt, mégis Isten minden dicsőségével rendelkezett akkor is, sőt: éppen ebben a kiszolgáltatott önfeláldozásban mutatta meg szeretetének dicsőségét. 

Az oltár az utolsó vacsorai asztal, a kereszt, és a mennyei trónus egyszerre. Hogyne vennénk körül mérhetetlen sok imádsággal a fölszentelésekor és utána is a legnagyobb tisztelettel minden szertartáson, főként az Isteni Szent Liturgián.

A reggeli vecsernye alatt még esett az eső, ezért sátrat emeltünk a templom elé, mire Fülöp metropolita a tőle megszokott magabiztos derűlátással jelentette ki, hogy "legalább a naptól védi majd a híveket" - és lám, a körmenetet már verőfényes napsütésben végeztük.

Az oltárszenteléshez főpásztorunk Rómából hozta el Szent Miklós püspök koponyaereklyéjét, így Szent Rozália mellett immár Szent Miklós püspök közbenjárását is kérjük templomunk és közösségünk oltalmáért. 


A szent, dicső és fölötte dicséretes Szent Miklós imái által érdemesíttessünk méltóknak lenni, hogy ezen a szent oltáron a vérontás nélkül való legszentebb áldozatot bemutathassuk: az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert