HÍRARCHÍVUM

Sajtóapostolok nemzeti kegyhelyünkön

Sajtóapostolok nemzeti kegyhelyünkön
2015. november 19. 10:41

Az idén a Nógrád megyei nemzeti kegyhelyünk, Mátraverbély-Szentkút adott otthont a 14. alkalommal megrendezett sajtóapostoli találkozónak. Az egyházmegyei és egyházközségi papír alapú lapok, magazinok, honlapok munkatársai találkoztak, hogy megosszák egymással a „sajtóapostolkodással” kapcsolatos tapasztalataikat, sikereiket és nehézségeiket, gondjaikat, s a meghallgatott előadások, bemutatók révén tájékozottabban, céltudatosabban, elkötelezettebben lássák el feladataikat. A legfontosabb ezek között – a zsoltáros szavaival szólva: „…élek, és hirdetem az Úr tetteit” (Zsolt 118, 17).

A katolikus újságíró misszionárius, – hangzott el az egyik előadáson – aki bármely témáról ír is, az olvasónak éreznie kell, hogy az igazat tudja meg a közlésből, mert hiteles személytől kapta azt.  Ez a hitelesség sugárzott át minden előadó személyiségén, s ennek igényét „plántálta” belénk, hallgatókba is, akik időnként nem is egyszerű hallgatók voltunk, hanem az előadásban interaktívan részt vevő személyek.

Az előadók nagy része szerzetes, vagy világi pap volt: Dobszay Benedek OFM, tartományfőnök; Kálmán Peregrin OFM, kegyhelyigazgató; Szabó József OFM, a gyöngyösi Autista Segítőközpontból; Kiss Didák OFM, akit mindnyájan ismerhettünk már a szerzetesek éve plakátjáról; Lendvai Zalán OFM, Budapest pasaréti templomából; Kürnyek Róbert, a szombathelyi Jézus Szíve-templom plébánosa; Nyirán János, görög katolikus fődiakónus. Valamennyiük előadásából az világlott ki, hogy nem valamiféle szerzetesi vagy papi  „elvonultságban” élnek, hanem a való életben. Tág látókörűség, tájékozottság, gyakorlatias hozzáállás tükröződött előadásaikból, amelyekből a kritikai hang sem hiányzott.

A felszentelt egyházi személyek mellett, (előadott témájuknak megfelelően), „polgári” előadók illetve „szereplők” is voltak: Pölcz Ádám, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda irodavezetője; Szabó Irén, a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény vezetője; Paksa Tamás az e-plébánia.hu-tól; Kiss Gábor a Tinta Kiadó igazgatója, Didák atya testvére; Csallóközi Zoltán, rendező; Jusztin Péter, rimóci (palócvidék) származású történész, levéltáros és felesége, Dorottya asszony, énekes; Gróf Lajos, a MAKÚSZ Egyházközségi lapok szakosztályának elnöke, aki megnyitó-beköszöntő szavakkal fogadott minket ill. a záró „csevejt” moderálta.; Szerdahelyi Csongor, a Ferences Sajtóközpont igazgatója, a felsőkrisztinavárosi plébánia értesítőjének főszerkesztője, aki a Jusztin házaspárral folytatott beszélgetés moderátorának szerepét is betöltötte.

Cikkünknek nem célja a találkozó minden mozzanatának felidézése. Engedtessék meg a „kommentátornak” az a szubjektivitás, hogy kiragadjon néhány témát.

Tudnak-e a kegyhely fenntartását ellátó ferencesek ferencesek maradni?

A helyszín mai arculatát látva – amely méltó egy mai nemzeti kegyhelyhez –, azt mondhatjuk Peregrin atya és Benedek atya kérdésekre adott válaszai alapján is: igen. Ferencesként tudják ellátni a kegyhelyfenntartói feladatot. Csakhogy a szerzetesi hivatást 21. századi módon kell értelmeznünk. Úgy, ahogy Ferenc pápa  is kérte Szent II. János Pálra utalva a megszentelt élet évének kezdetén a szerzetesekhez és szerzetesnőkhöz intézett levelében: „Ugyanannak a nagylelkűségnek és önmegtagadásnak kell benneteket is mozgatnia, amely alapítóitokat mozgatta, hiszen lelki gyermekei vagytok – kérte már Szent II. János Pál –, csak így maradnak élők karizmáitok, amelyek ugyanazon erővel, amellyel a Lélek életre  keltette, folyamatosan gazdagodnak és alkalmazkodnak (a korhoz és a körülményekhez) anélkül, hogy eredeti jellegükből veszítenének, hogy az egyházat szolgálják és teljességre segítsék Isten országának megalapítását.”  (Idéztem a Magyar Kurir nyomán, 2015. 09. 22.) Az imádságos szerzetesi életnek a reggeli szentmisék előtti laudesen, (zsolozsmázáson) magunk is részesei lehettünk egy félórányira. A szentmiséken pedig szintén örömmel vettünk részt. Méltó választás volt a Mária Rádió részéről, hogy a Kiáltás imádságot éppen erről a megszentelt helyről közvetítette ottlétünk szombati napján.   

S hogy mit jelent ma a ferencrendi élet az imaéleten túl, azt is az atyák előadásaiból tudtuk meg. Az ima mellett sokirányú feladatok hárulnak rájuk, mint pl. az oktatás-nevelés – ahol iskoláik vannak; ezen belül is a csak általuk „művelt” oktatási forma, hogy autista fiatalokat szakmára (is) tanítanak Gyöngyösön, ami József atya elbeszélése szerint sokszor szinte emberfeletti türelmet, odaadást kíván. De foglalkoznak tehetséggondozással is. Tartanak fenn idős rendtagok számára otthont, működtetnek kulturális intézményeket, és – természetesen – turizmusban is komoly eredményeik vannak.

A ferences személyiség sokoldalúságára kaptunk példát Didák atya személyében, aki kamerával jár az országban, s képi nyelven fogalmazza meg azt, amit sokszor szavakkal is nehéz elmondani. Testvérével, Kiss Gáborral, az értékes kiadványairól ismert Tinta Kiadó vezetőjével tettek próbára minket, hogy mit lehet egy fotóval „elmondani”, s hogyan fogalmazza meg a látottakat nyelvünk. (Képeket „kommentáltunk”, illetve „kommentáltak” a fotós és a nyelvész. (Agyforgató, érdekes játék volt.)

Egy sokoldalú tevékenységet felölelő plébánia életét ismerhettük meg Kürnyek Róbert plébános előadásából. Nem kell mindent a plébánosnak végeznie, hisz az egyház „a közösségek közössége” – mondta az atya. A jól vezetett hívek örömmel dolgoznak, vannak ötleteik. A plébános, vagy akár egy alkalmas világi vezető szolgáló magatartással, lelkesedéssel álljon az élre, s hallgassanak a Lélek sugallatára. Így alakul ki a gyülekezetben az öntudat, hogy jó az adott plébániához tartozni.

Magávalragadó volt Szabó Irén előadása, ahogy bemutatta a rengeteg munkával (archívumokban való kutatás, kiszállások, tárgyalások stb.) járó Szent Erzsébet-út létrehozásának történetét, és vázolta a Szent Erzsébet Ház működését.

Pölcz Ádám előadásából megismerhettük a 2017-től gyakorlatba lépő legfontosabb helyesírási változásokat.

Megrendítő élmény volt Csallóközi Zoltán rendező, forgatókönyvíró dokumentumfilmjének a megtekintése Károlyi Bernát ferences vértanúról. Hozzátartozók, barátok, ismerősök vallomásai és a temetési helyszín és dokumentumok felkutatására épült alkotás hiteles módon világított rá arra a gyűlölet-szellemre és kegyetlen bánásmódra, amellyel a letűnt rendszer üldözte az egyházat/egyháziakat.

Szerencsére nem ez az élmény volt a „záró benyomás” a találkozóról, hanem a vasárnapi szentmise, s előtte a fiatal Jusztin házaspár osztatlan elismerést arató, népi Mária-énekekkel illusztrált beszámolója a szentkúti zarándoklatok népi hagyományairól.

Hasznos, tartalmas, testet-lelket felüdítő élményeinkért köszönet mindenkinek, aki a szerevezés-ellátás fáradságos munkáját felvállalta.    

Bérces Mária Klára

/Hajdúdorogi Főegyházmegye/

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert