HÍRARCHÍVUM

Beszámoló

Beszámoló
2015. november 25. 10:59

November 6-án, péntek délután a nemrégen átadott máriapócsi Emmánuel-házban Kapin István kegyhelyigazgató, az esemény házigazdája, majd Orosz Atanáz miskolci megyés püspök és nyíregyházi adminisztrátor köszöntötte a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola szervezésében megvalósuló tudományos tanácskozásra összegyűlt előadókat és hallgatóságot.

Az első előadást Barna Gábor (Szegedi Tudományegyetem, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport) néprajztudós tartotta, Római és görögkatolikus Mária-kegyhelyek Galíciában a 17–18. században címmel. Előadásában Balogh Ágoston Flórián, 1872-ben, Egerben latinul megjelent műve alapján ismertette az egykor a Habsburg Birodalomhoz is tartozó galíciai kegyhelyeket. Összegezte sajátosságaikat, hangsúlyozta, hogy gyakran mind a két rítus hívei látogatták egymás szent helyeit, nemcsak az egykori lengyel királyság, hanem Magyarország területéről is.

Véghseő Tamás (Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza), A görögkatolikusok helyzete a második könnyezés évében című előadásában a történeti Munkácsi Egyházmegye nehézségekkel teli, fordulatos történetét tekintette át az ungvári uniótól (1646), egészen a Munkácsi Egyházmegye kánoni felállításáig (1771). Az utóbbi sorsfordító eseményhez vezető út egyik nehéz időszakában történt a második pócsi könnyezés, ami mintegy előre vetítette a következő fél évszázad küzdelmeit.

Janka György (Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza) Az 1715. évi pócsi könnyezés története címmel tartotta meg előadását, amelyben a második pócsi könnyezés eseményeit ismertette részletesen az egri egyházmegyei levéltárban fönnmaradt eredeti jegyzőkönyvek alapján. Érdekességként emelte ki, hogy a tanúk között – bár ezt a jegyzőkönyvekben nem hangsúlyozták külön –, két olyan személy is volt, aki már az első pócsi könnyezés idején is (1696) tanúvallomást tett.

Az előadások után a bazilita rendház gyűjteményét és kápolnáját tekintették meg a résztvevők Báti Márk Teofán bazilita testvér vezetésével.

November 7. szombat

Puskás Bernadett (Nyíregyházi Főiskola, Vizuális Kultúra Intézet) A mogyoróskai Istenszülő ikon, előkép-kegyikonja és annak további másolatai című előadásában az egyik legkorábbi, mai napig görögkatolikus templomban őrzött ikonunkat mutatta be. Felvázolta, hogy milyen formai, stiláris párhuzamai lelhetők fel lengyel-ukrán területen, majd ismertette az eleusza ikonográfiai típus eredetét, s bemutatta, hogy a mogyoróskai ikon által is képviselt variáns honnan származhat, és milyen úton-módon érkezhetett meg a bizánci területekről a 17. században a Kárpátokon túli területekre is.

Terdik Szilveszter (Iparművészeti Múzeum, Budapest; Görögkatolikus Örökség Kutató Csoport, Nyíregyháza) A pócsi ikon kultusza ortodox közösségekben? címmel megtartott előadásában a hazai ortodox templomokban és magángyűjteményekben fellelhető pócsi ikonmásolatokat tekintette át, hangsúlyozva, hogy ezek rendszerint az első, Bécsbe szállított kép másolatai, feltételezhetően metszetek alapján készültek. Külön kitért arra, hogy a 18. század elején az első pócsi kép kultusza Bécsből orosz földre is eljutott, ahol gyakran megtalálhatjuk a világ összes csodatévő Istenszülő ikonját felvonultató ikontípuson „venszkaja”, azaz bécsi néven.

Golub Xénia (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest), Istenszülő-trónok a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye templomaiban című előadásában a történeti Karlócai Metropólia területén az 1760-as években megjelenő, sajátos templomi berendezési tárgy, az ún. Istenszülő-trón kialakulásának, elterjedésének történetét vázolta fel, amit eddig még nem végzett el kutatás. Több esetben kitért arra is, hogy milyen fontos csodatévő ikonok másolatait helyezték el ezeken a trónokon. Ezek közül a legérdekesebb a Bezdini Istenszülő-ikon, amely a Vlagyimiri Istenszülő másolata.

Hegedűs Enikő (Főegyházmegyei Egyházművészeti és Építészeti Iroda, Gyulafehérvár) A kolozsvári Könnyező Szűz kegyképének ábrázolásairól szóló előadásában az 1699-ben, Szamosújvár mellett könnyező ikon kalandos történetét tekintette át, amelynek kultuszát gyakran együtt ápolták a pócsi kegyképével: míg az előbbit Erdély, az utóbbit Magyarország palladiumának tekintették már a 17–8. század fordulóján is. A kolozsvári kép történetét az is különlegessé teszi, hogy ebből is kettő van: az egyiket a könnyezés helyszínén, Füzesmikolán a görögkatolikusok tisztelik a 18. századtól kezdve (ma Románia egyik legnagyobb ortodox kegyhelyének számít), míg a másikat a jezsuiták kapták meg a 18. század elején (ma is Kolozsváron, egykori templomukban található). A két ikon egymáshoz való viszonya (hogy valójában melyik könnyezett), ma is nehezen dönthető el, de az biztos, hogy a kultusz elterjedése alapvetően a jezsuitáknak köszönhető (metszetek, könyvek segítségével).

Sarkadi Nagy Emese (Keresztény Múzeum, Esztergom; Eszterházy Károly Főiskola, Eger) Legendák és krónikák: a csíksomlyói csodatevő Szűz Mária 500 éve című előadásában a somlyói kegyszobor részletes művészettörténeti elemzésén keresztül bemutatta, hogy a szobor valóban a 16. század elején készülhetett. A történeti források részletes áttekintése és elemzése után viszont azt a feltételezést fogalmazta meg, hogy maga a szobor eredetileg nem a somlyói ferencesek számára készült, hanem a 17. század folyamán, egyelőre ismeretlen úton-módon került át minden bizonnyal egy szász templomból a ferencesekhez. ahol aztán fokozatosan alakult ki máig töretlen kultusza.

Tüskés Anna (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Budapest) A győri székesegyház kegyképének tisztelete címmel tartott előadásában, az 1697 márciusában a győri székesegyházban vérrel könnyező Mária-kép történetét mutatta be. Külön kitért az ikonográfiai típus, az altató Mária eredetére is, amelynek előképeit a 15. század második felének velencei festészetében véli megtalálni. Ismertette a kegykép kisgrafikai ábrázolásait, további másolatait, későbbi kultuszát is, amely alapvetően a győri Egyházmegye területére korlátozódott.

Sranko László (Római Katolikus Plébánia, Bacsfa-Szentantal) A bacsfa-szentantali Vérkönnyező Boldogasszony háromszáz éves kegyhelye és kegyképe című előadásában plébánosként mutatta be a vezetésére bízott zarándokhelyet. A ferences kolostor Mária-képe a pócsi ikonhoz hasonlóan 1715-ben könnyezett, a csodát az esztergomi érsek vizsgáltatta ki, és hitelesnek találta. A 18. század elején készült, az eleusza ikontípus nyugati változatainak (Segítő Boldogasszony, Kármel-hegyi Boldogasszony) hagyományát követő vászonképet 1995-ben ellopták, pótlása 2013-ben történt meg. Az 1950-es években az itteni ferences kolostorba deportálták a likvidált görögkatolikus püspököket, Gojdics Péter Pált és Hopkó Bazilt is, akiknek emlékét ma márványtábla őrzi.

Földvári Katalin (Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza) „Sumat per te preces, Monstra te esse Matrem”       A máriapócsi kegykép fogadalmi adományai című előadásában a kegyhely egykori és a mai fogadalmi tárgyaihoz kapcsolódó kutatásait ismertette. II. József idejében a votívokat leszedték, majd az ezüsttárgyakat elszállították. A korabeli leltár alapján hozzávetőleges képet alkothatunk az elveszett tárgyak típusairól. Az előadó a templom jelenlegi votívjait 2010-ben részletesen felmérte és dokumentálta, ekkor szerzett tapasztalatait most összesítette.

Jakab Attila régész (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) Ásatások a máriapócsi kegytemplomban címmel a 2009-ben végzett régészeti feltárások eredményeit mutatta be. A templom hajójában több sírt találtak, amelyek bolygatatlanok voltak, s egy részük már biztosan a ma álló templom építése után keletkezett. A hajó közepén megtalálták a kripta egykori lejáratát is, amelynek meglétét írott források alapján lehetett sejteni. Most bemutatta a kriptában feltárt hun női sír értékes leleteit is.

A konferencia mérlegét röviden Terdik Szilveszter vonta meg, kiemelve, hogy az az érzés alakult ki benne – amit később az előadók és a hallgatók is megerősítettek –, hogy az egyes előadások gyakran egymásra rímeltek, a különböző témák összekapcsolódtak, kiegészítették egymást. Majd átadott egy, a máriapócsi Istenszülőt ábrázoló míves panagiát, Mátyássy László szobrászművész alkotását, Kocsis Fülöp metropolitának, hogy a főpásztor a tricentenáriumi év zárása után ne csak elméjében, hanem fizikai valóságában is hordozza a mindannyiunk számára oly kedves ikont, s legyen számára továbbra is útmutató.

A záró gondolatokat Kocsis Fülöp metropolita fogalmazta meg. Először megköszönte az előadóknak a nagyon színvonalas előadásokat, és külön örömét fejezte ki amiatt, hogy ez a konferencia is megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a tudományos munka és eredményei nemhogy elbizonytalanítanak, hanem inkább megerősítenek hitünk mély tapasztalataiban és igazságaiban.

Délután a konferencia résztvevői Nyírbátorba kirándultak, ahol a minorita, a református és a görögkatolikus templomot tekintették meg. Az előadók többsége aztán részt vett a máriapócsi ünnepi vecsernyén, amelyet Orosz Atanáz püspök és Szocska Ábel kormányzó végzett. Utána meghallgatták azt az áhítatot, amelyen fiatalok Mária-énekekkel köszöntötték az Istenszülőt és Kapin István kegyhelyigazgató olvasott fel az utóbbi évben a kegyhely felhívására beérkezett, nagyon személyes hangvételű csoda-beszámolókból.

A különböző eseményekben bővelkedő tricentenáriumi év egyik záró rendezvénye jó alkalmat biztosított arra, hogy végiggondoljuk, a Kárpát-medence Mária kegyhelyei közül miért éppen Pócs lett az a hely, amely napjainkig az egyik legismertebb és leglátogatottabb zarándokhelynek számít nem csupán a katolikusok körében.

Terdik Szilveszter

Fotó: Jaksity Iván

 

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert