HÍRARCHÍVUM

Bűnbánati lépések, melyek Karácsony titkához vezettek

Bűnbánati lépések, melyek Karácsony titkához vezettek
2015. december 24. 05:42

 

Krisztus az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. (Fil2,7)

A karácsonyt megelőző bűnbánati időszak lehetőséget nyújt arra, hogy mire Karácsonyhoz odaérnek a napok, addigra lélekben mi is odaérjünk, odaérlelődjünk a titokhoz. Karácsonykor megdöbbenve látjuk, hogy a várva várt Messiás, a Megváltó a lehető legkisebbé tette magát, emberré lévén ártatlan újszülött csecsemőként jött a világra. A mi érlelődésünk folyamata is ebben az irányban kell, hogy haladjon. Ha a végtelenül hatalmas Isten kicsinnyé tette magát, akkor nekünk is azzá kell válnunk, hogy találkozhassunk vele. Akik az erő oldaláról az erő oldalán, a gazdagság szemszögéből a palotákban, a nagyság értékelésével a nagyok között keresik a hatalmas Istent, azoknak csalódniuk kell. Ha az Ószövetségben talán rejtett módon is, de az Újszövetségben már mindenképpen nyíltan világossá tette, hogy Ő a kicsik oldalán áll, a megvetettekkel azonosul, a lenézettekkel vállal egy sorsot. Érthetetlen, hogy ennek ellenére mind a mai napig – s talán kezdetektől megvolt erre a kísértés – az erősek, a nagyok, a gazdagok között keressük.

Nos, hátha az idei év meghozza életünkben a végérvényes fölismerést, hogy hiába kívánkoznánk az erősek, a gazdagok, a hatalmasok közé, ha Krisztussal akarunk egyesülni, akkor a mi sorsunk is a gyengéké, a szegényeké, a kicsinyeké. Ez lesz az igazi megtérésünk, ha legalább Karácsonyig eljutunk erre a fölismerésre. Addig pedig apró lépésekkel kell közelednünk a gyengék és a gyengeség, a szegények és a szegénység, kicsinyek és a kicsinység felé. Negyven napot kapunk erre az átalakulásra, erre az irányváltásra, erre a megtérésre. Minden nap egy-egy lépéssel közelebb kerülhetünk hozzá. Egyházunk az idén is apró segítséget kíván nyújtani ehhöz. Napi lépések, napi közeledések az önmagát kiüresítő, önmagát gyengévé, szegénnyé, kicsinnyé tevő Istenhez. Bűnbánati lépéseket tehetünk, melyek, ha kitartunk bennük, elvezethetnek minket erre az átalakulásra, erre a megtérésre, elvezethetnek minket Betlehembe, hogy ott valóban találkozhassunk az aprócska mégis hatalmas Gyermek-Istennel.

2015. november

(1)15. vasárnap: Az első böjti vasárnapi Szent Liturgián, s különösen is az Eukarisztiából erőt merítek, hogy Isten önfeláldozó szeretetének a fényénél megismerjem saját méltatlanságomat. Az előttem álló negyven napot arra használom, hogy jobban megismerjem önmagam, fölismerjem hibáimat, belássam, mennyire rászorulok Isten kegyelmére. Ez fog segíteni abban, hogy jobban megértsem a Karácsony titkát. Add, hogy megismerjem bűneimet!

(2)16. hétfő: Mindjárt az első hétfő reggelén tudatosítom, hogy minden kezdetben ott kell lennie a Mindenhatónak, hisz Őnélküle semmire sem vagyok képes. Egyszerre hálát adok neki ezért a megtartó szeretetéért, és kérem a segítségét az egész napra és az egész bűnbánati időszakra. Tehozzád ébred lelkünk az éjből Istenünk, mert a te parancsaid világosság a földön.

            (3)17. kedd: Megpróbálok kibékülni önmagammal. Ki akarom békíteni azt, aki lehetnék – Isten terve és tetszése szerint – és azt, aki vagyok, egyelőre bűnös önmagam. Le akarom vetni a régi embert, hogy magamra ölthessem az újat, aki már eggyé vált Krisztussal. Ehhez föl kell ismernem magamban ezt a régi embert, annak rossz szokásait, ravasz követeléseit. S még inkább fölfedezni az újat, aki a keresztséggel már megszületett bennem. Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek.

            (4)18. szerda: Mi az, amihez a régi ember leginkább ragaszkodik bennem? Mi az, amit legnehezebb elvetnem, holott tudom, hogy távol tart engem Istenemtől? Isten helyett egy istent választok vele. Ne legyen a körödben új isten, és idegen istent ne imádj, mert én vagyok a te Urad, Istened! (Zsolt 80,10)

            (5)19. csütörtök: Mi az, ami miatt leghamarabb megsértődöm? Mivel lehet, mivel szoktak fölbosszantani engem? Érdemes annyira fontosnak tartani ezt a méltóságomat? Ma megpróbálom elengedni. Ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. (Lk 14,8)

            (6)20. péntek: Miről tudok nehezen lemondani? Sokszor a könnyebb utat választom a lemondásban? Érveket találok, ami fölment a böjt alól? Ma inkább én előzöm meg a visszahúzó erőt, és többet vállalok a lemondásból, mint más pénteki napokon.
Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket mint kosokból és bikákból álló égőáldozatot (Dán3,39)

            (7)21. szombat: Ma, az Istenszülő ünnepén megvizsgálom, van-e, amitől félek? Amitől féltem magam? Amibe nem merek belevágni? Vagy egyszerűen csak lustaságból húzódozom tőle? Ma sem vagyok bátrabb, mint korábban, de a templomba vezető Istenszülő kezét fogva merészebben kapaszkodom az Úrba. Erőt veszek magamon, vagy inkább erőt merítek a bennem lakó Úrból. Istenem az én segítőm, benne bízom (Zsolt 17,2)

            (8)22. vasárnap: Mennyi időt szoktam áldozni az Úrnak? Esetleg vasárnap is méricskélem, hogy mennyi jut Neki, és mennyi más egyébre? Valóban értékes szokott lenni az az idő, amit nem Vele, hanem azzal a vasárnapi más egyébbel töltök? Ma az Úrnak szentelem a napom, igyekszem többet tölteni Vele, mint nélküle. A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé (Mtörv5,14).

            (9)23. hétfő: A héten a közelemben lévőkkel való kapcsolataimat vizsgálom át. Ki áll hozzám legközelebb? Tudja-e, hogy fontos nekem? Mikor adtam ennek jelét utoljára? Nem gőg rejtőzik abban, hogy fukarkodom kimutatni? Vagy esetleg csak lustaság, közömbösség? Ma egyiket sem hagyom felülkerekedni. Néhány szó is milyen sokat adhat!
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt7,12)

            (10)24. kedd: Van-e olyan ember, akitől félek, akit félek megszólítani? Mi az oka a félelmemnek? Ezt ma mélyen át kell gondolnom. Szoktam-e érte imádkozni? Ma azzal győzöm le a tőle való félelmem, hogy az Úr elé viszem őt, kérem, hogy áldja meg gazdagon. Ha pedig találkozni is fogok vele, akkor úgy tekintek rá, mint az Úr ajándékára. Az Úr az én segítőm, felülről nézhetem ellenségeimet (Zsolt 117,7)

            (11)25. szerda: Van-e, akivel durván szoktam bánni? Aki esetleg fél tőlem? Netalán lenézem őt? Megvizsgáltam-e már, hogy van-e jogom lenézni? Mert ha nincsen, akkor jogtiprást követek el! Ma különösen őfeléje igyekszem kedves lenni.
Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? (Róm14,4)

(12)26. csütörtök: Odafigyelek-e a másik emberre? Amikor mással beszélgetek, mennyire vagyok figyelmes? Szoktam-e őszintén kérdezni a hogyléte felől? Megvárom-e rá a választ?
Amit legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25,40)

(13)27. péntek: Szoktam-e lemondást vállalni másokért? A mai pénteki böjtömet fölajánlom valakiért. Alapvetően a böjt Jézushoz köt, Hozzá visz közelebb, de ha azt ugyanakkor föl is ajánlom valakiért, akkor magammal együtt szívemben az illető(ke)t is közelebb viszem Hozzá. Ábrahám közelebb lépett és megszólalt… (Ter 18,23)

(14)28. szombat: Van olyan ember, aki idegesít? Aki, ha csak megszólal, már feszültség van bennem? Érdemes megvizsgálni, mi lehet ennek az oka. Vélhetően nem csak őbenne, de bennem is lehet hiba. Meg kell találnom mi a bennem levő hiba. Akár találkozom vele, akár nem, ma lélekben közelebb lépek hozzá. Ha egyebet nem tudok is tenni, egy érte mondott imával kérem Istent, hogy bontsa le a köztünk lévő falat. Ő, a mi békességünk… a válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében (Ef 2,14)

(15)29. vasárnap: Netán a templomban is van nehezen szerethető embertestvérem? Van, akit jobb szeretném, ha nem is jönne ide a templomba? Végiggondoltam ennek az érzésnek a következményét? Az Isten országából is ki akarnám zárni? Mindenesetre a saját szívemből kizárom. Nem fog engem is kizárni sajátjából az Úr? Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? (Mt 18,33)

(16)30. hétfő: Ezen a héten a közösséghez való viszonyomat vizsgálom meg. Építője vagy terhe vagyok a közösségnek, ahová tartozom? Számíthatnak rám, vagy megbízhatatlan vagyok? Derűt árasztok, vagy komorságot? A szavaim metszők vagy gyógyítók? Hangoskodom vagy meghallgató vagyok? Erőszakos vagyok vagy elfogadó? Parancsolgató vagy szolgáló? Mennyi ponton befolyásolhatom mások hangulatát! Ma derűs és megbízható építője akarok lenni a közösségnek, aki meghallgatja a másikat, és szolgálatkészen elfogadja javaslatát. Nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon… (Mk 10,45)

(17)1. kedd: Hogyan tekintek az engem körbevevő közösségekre? Ellenséges, legyőzendő közeg, vagy Isten országa közösségének elővételezése? Mennyire vagyok önző, magammal törődő ebben a közösségben? Mennyire tudok lelkesíteni, serkenteni másokat? Ma törekszem, hogy inkább motorja legyek a közösségnek, ne pedig fékje. Örömötökben szeretnénk közreműködni (2Kor1,24).

(18)2. szerda: Mit hallanak tőlem mások? Amit mondok nekik, minden esetben fedi a valóságot? Amit megtudnak tőlem, az az üdvösségükre szolgál? Szavaim gyógyítók vagy sebet ejtők? Ma különösen is odafigyelek szavaimra, hogy azok Krisztus igazságát és szeretetét hordozzák, azt közvetítsék. Az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon (Mt12,36).

(19)3. csütörtök: Szítom vagy csillapítom az ármányt? Ha két ember a harmadik hibáját kibeszéli, az már összeesküvés. Ha úgy szólok valakiről, ahogyan jelenlétében nem tenném, becsaptam őt. De ha csendes meghallgatója vagyok is csupán az efféle beszédnek, cinkosa vagyok a bűnnek. Ma a nyíltságra, a szerető becsületességre fogok törekedni.
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt 7,12)

(20)4. péntek: Szívesen szolgálok-e a közösségben? Ha valamit el kell végezni, másra várok, vagy sietek elsőként lépni? Észreveszem-e, ha valakinek valamire szüksége van? S ha észreveszem, megteszem-e neki? Ma figyelmes leszek. Nyitott szemmel járok, s ahol csak lehet, nyomban segítek is. Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! (Péld 25,21; Róm12,20)

(21)5. szombat: Építő tagja vagyok a közösségnek, vagy inkább terhe? Építő az, aki másokat is megerősít, teher, aki nem viszi az életet, hanem másokkal viteti magát. Tudok-e vigasz, megerősítő társ lenni mások számára, vagy csak magammal törődöm? Az együttérzés épít, az önzés lefelé húz – engem is, másokat is. Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele (Péld 3,27).

(22)6. vasárnap: Szent Miklós a titokban cselekvők védőszentje. Mi jellemző rám: rejtetten vagy látványosan teszem a jót? Ha rejtetten, nincs-e mögötte szégyenkezés, mert valójában pironkodva teszem a jót? Ha látványosan, akkor vajon az emberek kedvéért (– vagy inkább önmagamért), hogy elismerést csikarjak ki tőlük? Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. (Mt 6,3)

(23)7. hétfő: Szeretem az Egyházat vagy elviselem? Beletartozom, vagy csak hozzá? Követem, vagy lázadozom ellene? Fontos nekem, vagy éppen csak elfogadom. Jézus igen, Egyház nem? A Karácsony nem csak Jézus születésnapja, hanem az Isten láthatóvá válása, a megtestesülés folytatása pedig az Egyház, Krisztus titokzatos teste. Ma átgondolom, mit jelenet nekem az Egyház, s én mit jelenthetek az Egyháznak, mit adhatok neki. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. (1Kor 12,27)

(24)8. kedd: Ismerem-e az Egyház tanítását? Szoktam-e foglalkozni vele? Odafigyelek-e a megnyilatkozásaira? Van-e hatása az életemre? Az Egyház szava Isten üzenetét hordozza számomra. Nagyon sokféle módon szól: zsoltárokban, liturgikus szövegekben, egyházi imákban, prédikációkban, lelki könyvekben, pápai megnyilatkozásokban. S még ezer más módon, bárhová nézek az életemben. Az Egyház nem csak a templomban hallatja hangját. Ha Isten szól, mindig az Egyházon keresztül szól, hiszen az Ő titokzatos teste. Ma kinyitom lelki hallásomat, hogy az Egyház valamelyik szaván keresztül meghalljam az Isten üzenetét. Ha az ő hangját halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (94,8)

(25)9. szerda:  Tudom, hogy én is tagja vagyok az Egyháznak. Hogyan képviselem mások felé? Meglátják-e rajtam keresztül az Egyház igazi szépségét, megismerik-e általam az Egyház értékét? Ma ennek felelősségével élem a napomat. Nem hivalkodva, de csöndes hitelességgel hirdetem, hogy jó Krisztus családjába tartozni. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai (1Kor 12,27).

(26.)10. csütörtök: Tudok-e áldozatot hozni az Egyházért? Mennyire vagyok élő tagja? Észreveszem-e, ha valamire szükség van a templomban, az egyházközségben? Számíthat-e rám az atya? Megkérhető vagyok-e a szolgálatokra? Ma átgondolom, milyen területen tehetnék többet az Egyházamnak. S mihelyt adódik alkalom, meg is teszem azokat. Emészt a buzgalom az Úrért. (1Kir 19,14; Ján 2,17)

(27.)11. péntek: A mai lemondásomat (-saimat) az Egyházért ajánlom föl. Főként azokért, akik nagyobb felelősséget viselnek másokért: Ferenc pápáért, a püspökökért, a papokért. Ha apróságokról tudok csak lemondani, kérem a Mindenhatót, hogy fogadja úgy, mint a szegényasszony két fillérjét, de tudom, hogy ennek is értéke van. Szeretném ma én is gazdagítani a Krisztus egyházát – amennyire tőlem telik. Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

(28.)12. szombat: Hogyan beszélek az Egyházról? Mennyire szállok be az egyházi elöljárók, papok, püspökök s följebb…, kibeszélésébe? Tudok-e jót mondani róluk, ha mindenki csak a rosszat mondja is? Védelmére kelek, ha kell, az Egyházamnak, vagy magam is az ítélkezők sorába állok? Ha van pap, akit nem szeretek, nem becsülök, ma imádkozom érte. Ha nincs ilyen – az csak jó! – de akkor is imádkozom ma valamelyikükért. Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől, megoltalmazod őket hajlékodban a nyelvek áskálódásától. (Zsolt 30,21)

 

(29.)13. vasárnap: Mit jelent nekem a templom? Hányadik helyre teszem az életemben? A hét 168 órájából mennyit töltök az Isten házában? Az ott töltött időnek hány százalékát vagyok ott teljes figyelemmel? Ha ezt ki lehetne számolni, félő, hogy igen sovány eredményt tudnék fölmutatni. Holott ez kellene, hogy életem központi része legyen. Hisz innen indul, és itt is zárul az életem. Ma úgy lépek be a templomba, mint életem középpontjába. Illetve megpróbálok kicsit időzni a szívemben, hogy ott találkozzam a bennem élő Istennel. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma? (1Kor. 6, 19)

(30.)14. hétfő: Miután áttekintettem önmagammal, a társammal, a közösségemmel, az egyházammal a kapcsolatomat, a legfontosabb következik: kapcsolatom Istennel. Személyesen szoktam megszólítani vagy csak megszokásból? Szükségben csupán vagy szeretetből? Kérek többet vagy hálát adok? A Vele való viszonyom határozza meg az összes többi kapcsolatomat. Ma megállok egy pillanatra, hogy választ adhassak Őneki: Ki vagy Te, nekem? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? (1Kor 6,19).

(31.)15. kedd: Tudom-e értékelni Isten szeretetét? Fölfedezem-e a mindennapi ajándékát? Vagy elsiklom mellettük, s észre sem veszem? Ma Istent keresem mindenben, és igyekszem a hálámat gyakran kifejezni Feléje. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, elbeszélem minden csodádat (Zsolt 9,1)

(32.) 16. szerda: Tudatában vagyok-e Isten jelenlétének? Törekszem-e arra, hogy figyeljek Rá? Örülök-e Isten jelenlétének vagy inkább elbújnék előle? Minden tettemet bátran vállalom az Ő jelenlétében is? Hova fussak színed elől? Ha fölmegyek az égbe, te ott vagy, ha az alvilágba leszállok, jelen vagy (Zsolt 138,8)

            33.)17. csütörtök: Szeretek-e beszélgetni az Úrral? Ki tudom-e önteni Neki a szívemet? Meg tudom-e fogalmazni Neki a gondolataimat, gondjaimat? Mennyi a kérés, mennyi a hálaadás az imáimban? Az utóbbinak kell túlsúlyban lennie. Megvizsgálom az imaéletem, és ha kell, átszervezem, hogy a hála legyen jellemző rám. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,18)

(34.)18. péntek: Szeretem-e a böjtöt vagy csak nyűgnek tartom? Eszembe jut-e Az, akiért vállalom, vagy csak étrendmódosulás történik? A böjtömet imádsággá tehetem, ha nem mulasztom el, hogy azt egyben föl is ajánlom az Úrnak. Egészen bizonyosan szívesen fogadja tőlem, bármily csekélység is legyen is az. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését. (Mk 12,44)

 

(35.)19. szombat: Adok-e időt Istennek? Nem csak az imának, hanem az Isten cselekvésének. Hiszem-e, hogy ha azonnal nem is adja meg, amit kérek, ő jobban tudja, mire van szükségem? Adok-e esélyt annak, hogy idővel megmutassa, mi az, amit valójában nekem szánt? Ma gyakorolni fogom a ráhagyatkozást. Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen… Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!  (Jób 42,2.6)

 

            (36.)20. vasárnap: Krisztus születése előtt az utolsó vasárnap. Mennyire vettem komolyan a karácsonyi készületet, az elmúlt vasárnapokat? Alakított-e ezeken a karácsonyi böjt? A Szent Liturgiák, az Úrnak szentelt napok közelebb vittek-e Betlehemhöz, a jászolhoz, a benne rejlő Gyermek-Istenhez? Akartam-e egyáltalán közelebb kerülni Hozzá? Hozzád szólott szívem: „Téged kerestelek, Uram, arcodat keresem! (Zsolt 26,8)

 

            (37.)21. hétfő: Az utolsó napokban a Karácsonyhoz való viszonyomat vizsgálom. Jól készültem-e rá? A magam karácsonyára készültem, vagy a másokéra? Magamra gondoltam többet ebben a készületben vagy másokra? Vagy esetleg egyre többet az Úrra? Már vándorolnak a napkeleti bölcsek, útra keltek, hogy találkozzanak a Messiással. Én is elindulok, bármilyen távolinak érzem is magam az ünneptől, annak Főszereplőjétől. Fölkelek, hazamegyek atyámhoz és megvallom: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk15,18)

            (38.)22. kedd: Ünnepnek tekintem-e a Karácsonyt vagy nyűgnek? Kegyelmek forrásának vagy munkák tornyosulásának?  A béke napjának vagy idegesség időszakának? Találkozási lehetőségnek, vagy inkább elmenekülnék belőle? Rajtam múlik, hogy milyen a karácsonyom. Senki el nem ronthatja, csak én. Ha a külsőt építem, jó esélyem van a kudarcra, ha a belsőre figyelek, biztos lesz az ünnepem gazdagsága. A külső helyett a belsőt szeretném látni, hogy Isten szemével lássam a Karácsonyt. Ne a külsejét… nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külső nézi, az Úr azonban a szívet. (1Sám 16,7-8)

            (39.)23. szerda: Ki vagyok a szereplők közül? Napkeleti bölcs, aki országokon kel át rendületlen követve a csillagot? Vagy egyszerű pásztor, aki hallgat az angyal szavára, és Betlehembe siet? Esetleg angyal, aki mindenkinek hirdeti a nagy örömet? Netán betlehemi lakos, akinek fontosabb a saját kényelme, mint hogy befogadja az Istenszülőt meg az Isten Fiát? Vagy éppen a csacsi, aki csak ámul-bámul, nem érti az eseményeket, de végtelenül jól érzi magát? Ma megpróbálom elhelyezni magamat ebben a szent eseményben. Lényeg, hogy ki ne maradjak belőle! Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból (Jel 3,16)

            (40.)24. csütörtök: Milyen a viszonyom a Kisdeddel? Mit viszek neki ajándékba? A sok ajándékozás közben gondoltam-e arra, hogy Neki is vigyek valamit? Mégiscsak az Ő születésnapja! Mint a pásztorok nyújtom át Neki röstelkedve ezt a negyven napot. Ez telt tőlem, fogadd el, Uram! Meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: …


Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

© 2015-2017 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert