Hajdúdorog-Máriapócs

2010. szeptember 4-én nem otthon ülve emlékeztünk az egy évvel ezelőtti Kegyképet hazavivő zarándoklatra, hanem újra átélhettük azt a napot. Most is Hajdúdorogon gyülekeztünk, most is csodálatos időnk volt az előre jósolt esővel szemben, most is sokfelől jöttünk, most is imádkozva haladtunk az Istenszülő felé. A Szent Bazil Oktatási Központ éves, rendszeres zarándoklatához bárki csatlakozhatott, így kétszázan indultunk útnak. Egy zarándoklat mindig az ember élete kicsiben; az elején tele voltunk lelkesedéssel, aztán később meg-meg fáradtunk, mint az életben. Az utolsó kilométerek nehézségein Püspök atya a húsvéti sztihirák éneklésével lendített át minket. (Sajnos a pászka szentelés az elmaradt.)

Mindenhol (Újfehértó, Érpatak, Nagykálló, Kállósemjén, Máriapócs) örömmel vártak és láttak vendégül bennünket, köszönet és hála érte. Jól esett egy pohár víz, egy kis meleg tea, egy nem várt meleg vacsora. Újfehértó határában egy újabb útiikon megszentelésére is sor került. A Nemzetőrök vigyáztak ránk és a forgalomra, így minden gond és baj nélkül értünk célba. Menetközben végigimádkoztunk a napi zsolozsmát, érkezés után pedig a Paraklisszal köszöntöttük az Istenszülőt. Püspök atya induláskor és érkezéskor is utalt rá, hogy semmivel sem vagyunk különbek mi, aki zarándokolunk, mint akik otthon maradtak, de az Isten rajtunk keresztül viszi végbe nagy dolgokat. Jó volt eszköznek lenni az Isten kezében. Reméljük még sokszor feleleveníthetjük és átélhetjük ezeket az emlékeket.

Ősz Tibor és Takács Gusztáv szervezők
a Szent Bazil Oktatási Központ iskolalelkészei

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum