PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Pannónia Kávéház

A csók

Nagycsütörtökön arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus az apostolokkal elköltötte az utolsó vacsorát, s ezen a napon Júdás elárulta Mesterét. Júdás történtéről ifj. Obbágy László atya versét olvashatják.

1.      

Az apostol komoran sietett valahová,                                                              

fáradt lábait vonszolta egymás után.                                                                

Zokogott, lihegett, s közben a szakállát tépte,                                                  

csak ment lehorgasztott fejjel a viharos szélben.                                

2.       

Csak ment, s közben magától kérdezte:                              

„én szerencsétlen, vétkem mért tettem?                                                           

Három év munkáját romba döntöttem,

mikor a Mestert csókkal köszöntöttem.                                             

3.       

Elárultam az embert, ki a legszentebb volt,                                                      

mennyit tud jelenteni egyetlen csók!                                                                 

És hiába, az ezüstöt a kezembe adták,                                                              

a Mesternek a halálát a fejemre olvasták…                                                      

4.       

Tolvajként három évig az Urat követtem,                                                        

s mégis, most az ellenség kapuján zörgettem.                                                  

Miért tettem? Miért kellett ezt az egészet,                                                        

nem értettem tán meg azt a sok szent beszédet?”                             

5.       

Az apostol sietett, öklét kezébe fogta,                                                               

érezte, tudta, hogy elközelgett már az óra.                                                       

Elérte a Golgotát, mely alatt már állott                                              

a tömeg, mely várta Őt, s szemében tűz táncolt.                               

6.       

A távolban már látszott, érkezik a Mester:                                                       

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”                                                   

Az apostol elé ment, lábaihoz borult,                                                                

nem csoda, hogy a Mester szíve összeszorult.                                                  

7.       

„Júdás, testvérem! Mi vezetett erre,                                                                  

hogy csókkal áruld el az üdvözítő testet?                                                         

Három év, neked nem volt elég ennyi idő?”                                                    

„A termésnek is több kell, míg a magból kinő!”                                

8.       

Júdás zokogott, a Mester mellett remegett:                                                       

„hadd vegyem át Uram a te nehéz kereszted!                                                  

Hadd legyek én az, kit keresztre szegeznek,                                                    

talán ezzel vétkemet jóvá tehetem…”                                                               

9.       

„Júdás, nem kell, hogy életed feláldozd,                                            

most szenvedek, de feltámadok! Magadat ne átkozd!                                     

Ne aggódj miattam, s magadban kárt ne tégy,                                                 

ebben az esetben bocsánatot nyertél…”                                             

10.    

„Nem értelek, Uram, nem értelek Téged,                                                         

ha elveszik most, honnan lesz új élted?”                                            

A Mestert felszegezték, s csak a fejét rázta,                                                      

alatta Júdás, hitetlenül, halálra várva…                                            

11.    

Léptek alatt ropogott a fű, a szellő mozgott,                                                    

s egy katona a távolból egy halálhírt hozott.                                                    

A tanítvány nem hitt, vesztét egy csók okozta,                                                

s Krisztus az emberi bűnt megváltással viszonozta.

ÖN ITT VAN JELENLEG:

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert