PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Angyalok és démonok

„Manapság életünkben nemcsak a félelem és a düh, de a reményvesztettség is uralkodik” – ifj. Obbágy László atya gondolatait olvashatják.

„Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”

Hű, de sokszor érezzük magunkat láncra verten, megbilincselve, kötelek közt fogva tartva, béklyóban, sivár életünk következményeként meg egyenesen a pusztában. Pedig a gerázai megszállott rimánkodott ma így e szavakkal, de mintha csak magunkat hallanánk… Manapság életünkben a félelem uralkodik. „Vajon édesapám nem kapta el a koronavírust? „Vajon a postán, a közértben, a templomban senki nem volt beteg?” „A külföldön dolgozó fiam nem hozza haza a járványt?” Manapság életünkben a düh is uralkodik. „Vajon miért mehetnek ebben a helyzetben még Magyarországon futballmeccsekre a nézők?” „Miért nem volt szájmaszk azon az eladón?” Manapság életünkben nemcsak a félelem és a düh, de a reményvesztettség is uralkodik. „Biztos, hogy bezárják az iskolát és újra online oktatás lesz…” „Naponta nő a megbetegedések és a halálozások száma. Semmi remény…” Vajon jobb ez az élet, mint amit a gerázai megszállott élt? Mi a helyzet a bennünk lévő démonokkal?

Szent Mihály arkangyal

„Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” – visszhangzik fülünkben a gerázai megszállott jajkiáltása. Kemény szavak ezek egy olyan férfi szájából, akiről annyit tudunk, hogy régóta nem tud normális, emberhez méltó életet élni, nem hord ruhát és sírboltokban lakik. Kitaszította őt a világ, szenvedés az egész élete. Tegyük szívünkre a kezünket: kételyek, kétségek mindnyájunkat gyötörnek ezzel a világjárvánnyal kapcsolatban. Van, hogy a fényt mi sem látjuk az alagút végén. Bármennyire nehéz beismerni, néha az életünkben is az ijedség, a félelem szól nagyobbat. Látszólag a hitünket is legyőzi. Bajban az élet, bajban életünk normális kerékvágása – a világ megbolondult és rab lett. Rabja a félelemnek, a dühnek és a reményvesztettségnek. „Börtöntöltelék” az ember? Szigorúan idézőjelesen talán ezt is mondhatjuk. Saját börtönének a rabja! Mikor szabadulhat? Amikor csak akar! Gyötör, kínoz bennünket az Isten? A történetben megismert gerázai megszállottra pikkel, rászállt az Isten. Persze, csak ő gondolja ezt így. Aktuálisak kedvenc zenekarom sorai: „Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál.”

Az Isten nem adta fel, nem mondott le az emberről, ennek is tudható be, hogy nem csak látható világgal gondoskodik rólunk, hanem még láthatatlan segítőket is rendel mellénk. Olyan láthatatlan segítőket, akiknek van értelmük és szabad akaratuk, de nincs testük, így szellemi teremtmények. Ők az angyalok – november 8-án egyházunk „a mennyei seregek fővezéreiről”, az angyalokról emlékezik meg. Az angyal szó a görög angelosz szóból ered (héber megfelelője a malak), s azt jelenti, hogy küldött. Az Isten azért küldi az angyalokat az emberek közé, hogy segítséget nyújtsanak!

Sok történetet ismerünk a Szentírásból… Angyal fogja le Ábrahám kezét, amikor feláldozná fiát, Izsákot. Angyal állja útját Bálámnak, aki így nem megátkozza, hanem megáldja Izraelt. Isten angyala jelenik meg Mózesnek az égő csipkebokorban. Angyalok teszik harmatozóvá a tüzes kemencét Babilonban. Jézus születése kapcsán angyal szól Máriához, Józsefhez és a pásztorokhoz is. Angyal erősíti meg Jézust a Getszemáni kert halálfélelmében. A kenethozó asszonyokkal angyalok tudatják a húsvét üzenetét. És a sor még hosszan folytatható… Ha a három fő angyalra, s nevük jelentésére gondolunk, a hitben élő ember nem retteghet és a járványt sem tartja Isten büntetésének. Szent Mihály arkangyal a mennyei hadak vezére és győztes harcosa. Nevének jelentése: „Kicsoda olyan, mint Isten?” Gábor arkangyal nevének jelentése: „Isten ereje”. Előbb Zakariás papnak adja hírül Keresztelő Szent János születését, majd Názáretben Máriánál is megjelenik, hogy közölje vele Jézus születését és jövendő, messiási hivatását. Rafael arkangyal neve azt jelenti: „Isten meggyógyít”. Ő a vándorok és utazók védője, mert a Szentírásban Tóbiás kísérője, utazótársa volt. Amikor liturgiánkban utazókért könyörgünk, Rafael angyalt – bár név nélkül – ma is segítségül hívjuk: „Ki út és igazság vagy, Krisztus, küldd szolgáidhoz útitársul a te angyalodat, mint hajdan Tóbiáshoz, hogy tartsa meg és minden rossztól teljes épségben, a te dicsőségedre sértetlenül őrizze meg őket…”

El Greco: Angyali üdvözlet

Az egyik legismertebb ószövetségi angyaltörténetben Jákob a Jabbok gázlójánál egy titokzatos lénnyel, az Úr angyalával (magának Istennek a jelenlétével) birkózik. Hajnalig tart a küzdelem. Az angyal nem győzi le Jákobot, ő pedig nem hajlandó elengedni ellenfelét. Azt mondja: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” – A lelki élet mesterei szerint Jákob, az éjszakai birkózó az imádkozó ember mintája, prototípusa. Hiszen az imádság – sok lelki öröme mellett – többnyire küzdelem, „birkózás Istennel”, amely kitartást kíván tőlünk, s amelyben nem a jó hangulat, a kellemes érzés az igazán fontos, hanem az állhatatosság: „Uram, nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!”

Jákob harca az angyallal (forrás: Szépművészeti Múzeum)

Azt hiszem, erre az állhatatosságra és Isten áldására most még nagyobb szükségünk van… Az áldásra, ami őrangyal formájában mindig jelen van a mi életünkben. Mindenkinek van őrangyala, akit éppen azért rendel mellénk az Isten, hogy segítsen bennünket földi utunkon. Akiknek éppen az a dolguk és feladatuk, mondhatni kötelességük, mint amit a tropárban énekeltünk, hogy „vegyenek minket körül mennyei és dicsőséges szárnyuk árnyékával, oltalmazzanak meg bennünket, s a veszedelmektől óvjanak meg minket.” Az angyalok különleges feladata és küldetése az is, hogy ne érezzük magunkat soha egyedül. Akkor se, ha egyébként lenne okunk elcsüggedésre és látszólag magányosak vagyunk. A Liverpool focicsapatának az a jelmondata: „You will never walk alone”, szabad fordításban ez azt jelenti: „Sosem leszel egyedül”. Természetesen itt kicsit másról van szó. Az angol klub ezzel a mottóval a játékosok és a szurkolók közötti kölcsönös szeretetkapcsolatra gondol, azt jelzi, hogy egyik sincs meg a másik nélkül. Talán furcsa ide ez a párhuzam, de üzenete a külvilág felé egyértelmű: mindig lesz, kire számíts! Mindig lesz, aki fogja a kezed! A mai ünnepünk egyik fő mondanivalója éppen ez.

Véletlenek nincsenek: az evangéliumban egy ördögtől megszállott emberről, egy lázadó lélekről olvastunk, közben meg az angyalokat ünnepeljük. Az angyalokat, akik félelmeink, rettegéseink, dühünk, haragunk, reményvesztettségünk, mondhatni démonjaink közepette is ott vannak, hogy segítséget, védelmet, menedéket nyújtsanak. „Mi bajod van velem, Jézus?” - tesszük fel a kérdést mi is oly gyakran... „Az, hogy szeretlek, hogy meghaltam érted, hogy Veled vagyok minden nap a világ végezetéig.” A legnagyobb baja Jézusnak velünk, hogy nincs baja! Meg sem érdemeljük mi az Ő szeretetét… Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, de azt hiszem, mindennél fontosabb, hogy hitünket, kitartásunkat és reményünket ebben a veszélyhelyzetben, a járvány időszakában se veszítsük el. „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

ifj. Obbágy László