Zarándoklat a Zemplénben Szent Erzsébet útján

„Boldog vagy zarándok, ha észreveszed, hogy az út megnyitja szemedet arra, ami nem látható.”

Többen kicsit bátortalanul indultak útnak, mert az időjárás-jelentés nem jósolt számunkra sok jót. A telkibányai római katolikus templom fölött sötét felhők várták a zarándokcsoportot, de mire az imaórát elvégeztük, a templomból kilépve tiszta égbolt fogadott bennünket, csak fodros bárányfelhők kószáltak a torony körül.

Elindultunk az úton. A település elmaradt mögöttünk, a zempléni táj hívogatóan üdvözölte a zarándokokat. Közben mindenkinek üzenete is érkezett: sok kis tekercs közül választhattunk, melyek egy-egy idézetet rejtettek. A hegymenet nem volt megerőltető, mert épp az egyórás csendszakaszra esett, melynek során befelé fordultunk: az erdő és a táj harmóniáját lépteink, lélegzetvételünk, imáink belső elmélkedéssé sűrítették. Ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, érzéseinket a délután folyamán a füzéri vár panorámájának megcsodálása közben, a turistaút melletti keresztnél meg is osztottuk egymással. A napot a vár meglátogatásával, majd vecsernyével zártuk. Ezen az első napon többen velünk tartottak a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény dolgozói, nevelőszülői és lakásotthonban élő gyermekei közül is.

A második napon csoportunk a füzéri római katolikus templomban végzett korai liturgia után a határ felé indult. A zarándokút nyomvonalán mindenütt szoktunk az ott élőkért is imádkozni. A magyar–szlovák határt elérve, egymás kezét megfogva, mintegy a határt körbeölelve imádkoztunk a két népért, a szlovák és magyar nemzetért is: hadd legyen a mi zarándoklatunk, határátlépésünk is egy kis öltés a szétszakítottság szövetén.

Alsómislyéig tartott a gyaloglás, onnan kisbuszokkal tértünk vissza Hollóházára. A római katolikus kápolna udvarán zenés műsorral, süteményekkel vártak bennünket a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény hollóházai nevelőszülői és gyermekei, valamint a település polgármestere, majd közösen részt vettünk a püspök atya által vezetett vecsernyén.

Az utolsó napon a reggeli imaórát követően a hollóházai Szent László-templomot betöltötte a lelkes ének névadójának himnuszával, majd a kápolnában megtekintett kiállítás után búcsút vettünk vendéglátóinktól. Alsómislyéről Kassa irányába indultunk, ahová a kora délutáni órákban érkeztünk meg. A bazilikába érve közös énekekben mondtunk hálát az Istennek utunkért, a csendért, az együttlétért, mindazokért, akikért felajánlottunk utunkat.  

Zarándokutunk megvalósításában az EFOP-1.3.5-16-2016-00462 azonosítószámú pályázat volt segítségünkre.

Mislyéről Kassa irányába indultunk, ahová a kora délutáni órákban érkeztünk meg. A bazilikába érve közös énekekben mondtunk hálát az Istennek utunkért, a csendért, az együttlétért, mindazokért, akikért felajánlottunk utunkat.  

Zarándokutunk megvalósításában az EFOP-1.3.5-16-2016-00462 azonosítószámú pályázat volt segítségünkre.

Kollárné Tóth Annamária/ Miskolci Egyházmegye, Fotó: Kollár Krisztián

Nyíregyházi Egyházmegye