Emlékeztünk és emlékeztettünk – gyalogos zarándoklat Hajdúdorogról Máriapócsra szeptember 5-én

Az igen korai imádságra – 4:45 órakor – már 30-nál többen gyűltünk össze a Hajdúdorogi Bazilikában. Többen már autóztak 90-180 km-t, hogy együtt indulhassunk zarándoklatunkra Istenszülőnk oltalma alatt.

A sötét, ködös reggel lassan véget ért és az újfehértói pihenő után már ránk ragyogott a nap, de éreztük a szinte folyamatos ének, imádság alatt azt is, hogy az Igazság Napja tekint ránk és erősít minket.

Fizikai erőnket a nyíradonyi zarándoktárs házaspár „szokásos” zsindelyesi kávés-sütis vendéglátása nagyban pótolta.

Nagykállóban a közös ebéd után – köszönet érte Barna Tibornak – már tudtuk, lassan közeledünk célunkhoz, de még van előttünk távolság, új társak is csatlakoztak, így frissebb lett a csapatunk.

Kállósemjénnél szintén vártak új és ismerős arcok. A földút az éjszakai eső ellenére kiváló minőségű volt, ahol a „szent csend” örömét is átéltük, majd a pócspetri Úti ikonnál nemcsak az ikon, hanem a szerető vendéglátók is vártak.

Hamarosan megpillantottuk a pócsi bazilika tornyát, majd a harang nekünk szólt, és az utolsó kereszt előtt is leborultunk a szent feltámadást dicsőítve.

A templomban – 10 perccel a tervezett 17:00 órai érkezés után – adtunk hálát az egész napért (külön köszönet azért, hogy megvártak minket a Liturgia kezdetével).

István atya köszöntésében azt fogalmazta meg, hogy ezzel a zarándoklattal emlékeztetjük a pócsiakat arra, hogy milyen hiány volt a Kegykép távolléte.

„Ó, Könnyező Szűz, ó, drága Istenanya, emlékezzél meg rólunk Jézusnál!”

Ivancsó Sándor kerületi esperes fotó: Orosz Istvánné

Nyíregyházi Egyházmegye