Évkezdet Máriapócson

A második sztichira szíven ütő gondolata: „A jóságos Isten nem szégyellte a testi körülmetéltetést, de önmagát adta például és hasonlatul mindnyájunk üdvösségére, mert a törvény alkotója betölti a törvényt…” Vajon én hányadán állok az egyház törvényeivel? Lerázom azzal, hogy ezeket a törvényeket nem én hoztam létre? De hiszen az egyház mi vagyunk, én vagyok.

Éjszaka mintegy negyvenen gyűltek össze, hogy imádsággal nyissák az új esztendőt. Orosz István atya rövid elmélkedésében rácsodálkozott: az emberek letagadják a korukat, vagy legalábbis koruknál fiatalosabban öltözködnek, viselkednek, kozmetikumokat gyártanak, jól megélnek a plasztikai sebészek: bajunk van az idő múlásával. Ilyenkor meg éppen az idő múlását ünnepeljük?! Így azután az idők ki- és felhasználásáról gondolkodhattak 2018 első óráiban a szertartáson résztvevők, s később elfogyaszthatták Ács Sándor egyháztanácstag felajánlását, aki malacot készített az éjszaka együtt imádkozók számára.

Január 1-jén 9:00 órától utrenyét végeztek a kegyhelyen, a 11 órakor kezdődő Nagy Szent Bazil liturgiáját pedig Szocska A. Ábel apostoli kormányzó atya vezetésével és Grunda Dávid diakónusi szolgálatával összesen tíz pap mutatta be. Közülük négyen elmúltak 80 évesek, ami külön tanítás lehet mindenki számára. Szinte áramlott a szeretet a szentély felől a hívek irányába.

Ábel atya leszögezte, hogy „szerencse nincs, csak az Úr gondviselő szeretete, és véletlen sincs, csak a Jóisten akarata”. Majd a lelkünkre kötötte a prédikációban: „tegyünk sok jót másoknak, csak így lesz boldogabb a következő évünk az előzőnél!”

Forrás és fotó: Máriapócsi Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye