Február 3-án tartották a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye akolitusainak éves találkozóját Nyíregyházán. A mintegy nyolcvan szolgálatot teljesítő férfit Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte, aki ez alkalommal tizenhárom lektort is avatott.
A főpásztor köszöntőjét követően Felföldi László általános helynök ismertette a hatályba lépő új változásokat, majd Törő András püspöki titkár tartott előadást a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészületeiről.
Törő András hangsúlyozta, hogy 2020 szeptemberében megrendezendő világrendezvény a csúcsa lesz annak az előkészületi időszaknak, amelynek mélységétől függ majd, mennyire tudunk részesedni az Eucharisztia ünnepéből. A NEK célja, hogy újra megtöltsük tartalommal azt, ami egyébként is része a hitéletnek, hogy a tanítások, az imádságok, a szentségimádások és a szentmise ne csak az értelmünket, hanem a lelkünket, szívünket is áthassák. A püspöki titkár az eucharisztikus világkongresszusok történetéről is beszélt, különös tekintettel az 1938-as budapesti rendezvényre.
Ezt követően Palánki Ferenc szentmisét mutatott be a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szertartás keretében a főpásztor tizenhárom lektort avatott, valamint megszentelte az akolitusi jelvényeket.
Amikor Jézus meglátta a nagy tömeget, „megesett rajtuk a szíve”. A Szentírás e mondata a megváltás titkához vezet bennünket – emlékeztetett a főpásztor. – Isten, aki nem hagyta magára a bűnbe esett embert, eljött, mert „megesett rajtunk a szíve”.
Ezért küldte el az ő Fiát, Jézus Krisztust, aki meghirdette Isten országának örömhírét. Amikor Jézus apostolokat választott maga mellé, az örömhír továbbadásával bízta meg őket – emelte ki Palánki Ferenc, és idézte az idei ökumenikus imahét egyik gondolatát, amelyet Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke fogalmazott meg a krisztusi tanítványságról: „Nem mindegy, hogy valaki tanítvány-e, vagy csupán diák. A diák, aki például tanulja a matematikát vagy bármilyen más tantárgyat, nem feltétlenül kell hogy szeresse a tanárát. De a tanítvány szívből ragaszkodik a mesteréhez, le akarja utánozni annak életét.”
A homíliát követően a jelöltek előléptek, a megáldott liturgikus ruha fölvétele után egyesével a főpásztor elé járultak, és átvették tőle a Szentírást.
A lektorok avatása után a megyéspüspök az egyházmegye akolitusainak nyakába akasztotta az eucharisztikus színeket ábrázoló érmét mint szolgálatuk megkülönböztető jegyét, majd az egységes jelképre utalva minden felavatott és az Eucharisztia körül szolgálatot teljesítő férfi számára a „mennyei aranyérem” elnyerését kívánta.
Akolitus (a gör. akolutheó, 'kísér, szolgál' szóból, lat. acolythus): szolgálati fokozat a latin egyházban, Keleten csak az örmények ismerik. - A II. Vatik Zsin-ig (1962-65) a kisebb rendek között a 4., a legmagasabb fokozat volt. Valószínűleg már a 2. sz. végére kialakult Rómában. 250 körül a város minden kerületében 6-6 akolitus szolgált a diákonus mellett. Karthagóban ceroferarius, 'gyertyavivő'-nek hívták. A liturgiában a diákonus segítője, egyébként a pap, ill. a püspök kíséretének tagja. A legutóbbi időkben viszi a gyertyát az sztmisében, s átadja a bort és a vizet a felajánláskor. A CIC 1983. állandó szolgálatnak mondja: állandó jellegű és csak férfiak viselhetik. A diákonussztelés előtt 6 hónapig gyakorolni kell. (Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/A/akolitus.html)
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Fotó: Kardos György
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |