2018. április 23. és 25. között a rendezték meg Mohácson a Katekumenátus Konferenciát, idén 18. alkalommal. A konferenciáról Jármi Zoltán atya számol be az alábbiakban.
Ebben az esztendőben Mohácson került megrendezésre 2018. április 23-25 között a XVIII. Katekumenátus Konferencia. A találkozó egyik visszatérő gondolata: Hogyan kezdjem? Merjük elkezdeni! Ellenszélből tolóerő! A gondolatok, előadások, feladatok, mint ahogyan a konferencia egésze rendkívül provokatív volt. Ebben benne rejlik az a mélységes pozitívum, hogy a plébániák, parókiák akkor kezdenek igazán élni, amikor elkezdenek kilépni önmagukból, vagyis evangelizálni.
A konferencián a következő előadások hangzottak el:
A konferencia előadásai, műhelymunkái döbbenetes hatással voltak rám, hiszen rengeteg olyan számunkra egyáltalán nem lényegesnek tűnő dologra hívták fel a figyelmet, ami nagymértékben befolyásolja Egyházunk küldetését, hatékonyságát és missziós lelkületét.
A teljesség igénye nélkül az előadásokból időrendi és előadói sorrendben szeretettel emelek ki igazán fontos gondolatokat, tapasztalatokat.
Nobilis Márió atya előadását Szent XXIII. János pápa gondolatával kezdte: Láss! Ítélj! Cselekedj! Ahogyan feltette a kérdést: Vajon melyikkel van a gond? Először az ítéletre gondolunk, de nem, mert az a helyes megítélést, józan gondolkodást jelzi. A cselekedetekkel sem lehet akkora gond. Ahogyan kiemelte: A Látás a legnagyobb nehézségünk. Észrevenni és helyesen látni. Sokat idézett a nemrégiben elhunyt híres olasz professzortól: Sergio Lanza-tól. Ő fogalmazza meg, hogy: A parókia a közösségek közössége! A parókiák jövője a változásokon múlik: Tud –e? Akar – e? Mer – e? A parókia, mint közösség nem az egyén szentségre való törekvésének a helye, hanem a közösségé. A keresztény embereknek apostolokká kell válniuk: vagyis össze kell kötniük Krisztust és a világot. Kiemelte előadásában a Jézus eltévedt bárány történetét kiemelve: A krisztusi korhoz képest ma megváltozott a helyzet. Majdhogynem büszkén őrizzük azt az egyet és keressük a kilencvenkilencet, akikről nem tudjuk hol vannak. Az egyháznak újra kell értelmezni küldetésének mikéntjét is.
Udvardy György püspök atya előadásában kiemelte idézve egy szeretett lelkipásztortól: ha nincs, aki elkezdje, nem lesz, aki befejezze. Kiemelte. A belső evangelizáció gyümölcse a külső evangelizáció. Magunkat kell először a Jóisten szolgálatába állítani, majd ez után tudunk magunk is missziót teljesíteni. Nagyon fontos hogyan értelmezi az egyház a mai ember létét, kérdéseit, tapasztalatait. Megfogalmazta: Az emberré válás szükségszerű közege a közösség, illetve fontos figyelemfelhívás: A nem evangelizáló egyházi közösség nem életképes. Új találkozási felületeket kell találni a világ számára.
Dr. Simon Péter matematikus előadásában kiemelte mennyire fontosak az emberi kapcsolatok és ezeken keresztül miként tud Krisztus örömhíre terjedni. Ő fogalmazta meg, hogy Krisztusi ember számár a cél, nem egy eredmény, hanem egy folyamat. Megfogalmazódott továbbá az is, hogy mekkora nagy a világban a szomjúság, de mennyire fontos annak az értéknek a megtapasztalása, hogy nálunk van a víz! Anzelm Grün nyomán hívta fel a figyelmet, hogy a Liturgia olyan esemény aminek nincsenek nézői. Bevon, részvételre hív! A matematika sok területét segítségül hívva, többek között a kapcsolatokban lévő csúcsok és élekkel szimbolizálva rámutatott, nagyon fontos egymás elérése és az összekötő pontos feltérképezése és üdvös használata. a kapcsolatokban élő ember, az Istenhez kapcsolódik.
Kató Bellavics Ágota a műhelymunka, csoportmunka előtt fontos szempontokra hívta fel a figyelmet. Milyen lehetőségeket látok magamban, közösségemben a misszió kiteljesedésére. Keresésre hívott melyben arra kerestünk válaszokat hogyan működhet minél hatékonyabban a katekumenátus által inspirált közösség. Post- it- eket (kiragasztható jegyzeteket) készítettünk, kiemelve a számunkra legfontosabb bevonandó területeket, amely a műhelymunka alapjául is szolgált.
T. Kató Csaba diákónus előadásában a közösségben megjelenő dinamikákról értekezett melyek sok érdekes tapasztalat megfogalmazásával szolgáltak. Kiemelte: a kapcsolatban feltárulkozik a másik személy. Kiemelte a közösségben működő dinamikák közül a tagok és a vezető kapcsolatát, a kohéziót, a közösségre és az egyénre nehezedő nyomást. Az érzelmi folyamatokkal kapcsolatban kiemelte, hogy mennyire fontos az identitás, a célok megtalálása, a párbeszéd és a befogadás kultúrája. Kiemelte mennyire fontos a közösségben a határok felismerése, értelmezése, használata, amely mindenki számára helyes önismeretet és a közösség hasznos megismerését eredményezi. A határaink nem feltétlenül elválasztanak, hanem összekötnek és segítenek feladataink, helyünk letisztázásában közösségünkben. Egy afrikai közmondással zárta előadását: A fű nem akkor nő, ha száránál fogva húzzák, hanem ha öntözik a tövét. Meg kell találnunk az evangelizáció hatékony módszereit.
Megfogalmazódott bennem mennyire fontos Egyházunknak, közösségeinknek, parókiáinknak annak a megértése, hogy minél közelebb kerülünk személyesen, közösségeinkben Krisztushoz, annál hitelesebben tudjuk hívni, vonzani az embereket. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tanulmány sem, amely kiemeli a gyerekneveléssel is összefüggésben: A nevelésben a kimondott szó hatásfoka maximum 5 % - os, de a bemutatott személyes példa több mint 80 %-os hatásfokú. Éljünk hitelesen, szeressünk következetesen és hívjunk vonzunk minél több embert Krisztus Egyházához. A konferencia másik vezér gondolata legyen segítségünkre feladatunkban, küldetésünkben: „Mester hol laksz? Gyertek, nézzétek meg! (Jn 1,38-39.)
Szöveg: Jármi Zoltán atya, fotó: Miskolci Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |