A zarándoklás pszichológiája

A zarándoklás pszichológiája

Európában a katolikus szertartásokon részt vevők száma évről évre csökken, kivéve a zarándokok táborát, amely folyamatosan növekszik. Talán szabad azt írnom, hogy felkapottá vált ez a fajta Isten-keresés. Szerintem az okok között nemcsak az El Camino (Szent Jakab-út) fokozott népszerűsége található, hanem az is, hogy az emberek nyitottá váltak a belső utak keresésére. Dr. Domján Mihály írása következik.

Szöveg és fotó: dr. Domján Mihály2018. június 6. 10:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 105 napja íródott

Mivel többször volt már lehetőségem zarándoklaton részt venni, így számos megélt élménnyel gazdagodva próbálom most a gondolataimat közreadni.

Az út választ Téged!

Talán a legfontosabb különbség egy wellness hétvége és egy zarándoklat között, hogy ez utóbbinál egyfajta meghívást érzek belülről. Nálam mindkettőnek megvan a maga helye és ideje, ahogyan az egyéb "műfajoknak" is. 

A zarándoklatoknál azt tapasztalom, hogy főleg az előkészületek ideje alatt nehézségeket és feszültségeket élek meg. Ilyen értelemben a "meghívásnak" mindig megfizetem az "árát". Többször jutottam már el oda, hogy inkább el sem mennék, mert valami annyira elvonta az erőmet. Ezek után persze mégis bátran igent szoktam mondani és nekiindulok az önismereti "túrának"! 

A rövid pszichológiai összefoglaló előtt közreadnék pár tanulságot a zarándoklatokkal kapcsolatosan: 

  • 1998-ban utaztam először Međugorjeba (Bosnia-Hercegovina), amely sorsfordító lett a számomra. Spontán, mindenfajta külső tanítás vagy behatás nélkül hálát adtam ott egy olyan rokonomért, akitől korábban számos bántást szenvedtem el. Ekkor nemhogy a megbocsátásban léptem egy új szintre, hanem még a hála is feltört a szívemben a személy iránt. Mindez roppant meglepő volt a számomra - annak ellenére, hogy előtte háromnegyed évig imádkoztam már a kiengesztelődésért. Korábban azonban sohasem gondoltam volna, hogy bármikor hálát fogok a rokonomért adni! Mindez olyan meghatározó élménnyé vált a számomra, hogy azóta számtalanszor visszamentem Međugorjeba és másokat szintén elvittem oda.

  • Jeruzsálembe betegen érkeztem és mentem is el. Sem ez a tény, sem az utcai árusok nem tudtak attól a megrendítő élménytől megfosztani, hogy azokon a helyeken haladhattam keresztül, ahol korábban Jézus járt. Azt éreztem, hogy a gyermekkoromtól a jelenig tartó ív ott realizálódott előttem, és hogy az egész városra egyfajta templomként tudtam tekinteni. Itthon, heteken keresztül ez az egységélmény "dolgozott" bennem.
  • Lourdes (Franciaország) a csodáiról "híresek". Egyik daganatos kliensem ott kapta meg a lelki békéjét a betegségéhez, a másik pedig gyógyult ki a pánikbetegségéből. Nekem egy hónapokon át tartó testi fájdalmam szűnt meg, amit egy korábbi orvosi beavatkozás következményeként szenvedtem el. Őszintén szólva, nem nagyon tudtam akkor szóhoz jutni, amikor Lourdesban, a második nap reggelén észrevettem, hogy a fájdalmam elmúlt... 
  • Otthonomhoz közel (15km-re) található Petőfiszállás-Szentkút. Számos esetben, ha feszült vagyok, akkor fogom magam és kimegyek oda imádkozni. Ettől erőt nyerek és megnyugszom. Olyan az a hely nekem, mint egy "rehabilitációs központ"! 

  • Pár éve Međugorjeban egy belső megértéssel lettem gazdagabb. Az jött elém, hogy ha valami nem tetszik az életemben, akkor ne siránkozzak, hanem teremtsek olyan új szituációt, amelyet már tudok szeretni. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem volt evidens és könnyű feladat ezt a "tisztánlátást" befogadnom. Inkább maradtam volna meg abban, hogy továbbra is elvárok Istentől, minthogy magam változtassak életem egyik sarokpontján. Azt gondoltam, hogy nekem elég csak imádkozni és majd Isten teremti meg helyettem a változást. Tanulságos lecke volt ez a "felébredés"!   

  • Lourdesban láttam rá arra is, hogy mennyire fontos a betegek szolgálata és az ehhez kapcsolódó széles körű önkéntesség. (Franciaországban az Egyház nem kap állami támogatást.) Sokan vesznek részt a rászorulók támogatásában, amely önmagában tanúságtétellé vált a számomra. Felemelő és lelkesítő volt azt látnom, ahogyan a betegekkel bántak! 

Sok-sok zarándokos történetem van az elmúlt húsz évből, amelyekben az a közös, hogy újból és újból megtaláltam a csendben és a liturgia által a belső lelki békémet. Írhattam volna úgyis, hogy ezeken a helyeken talált rám a lelki béke...  

Pszichológiailag mi történik egy zarándoklaton?

Az út olyannak fogad el, amilyen vagyok!

 

Aki arra "vetemedik", hogy akár kíváncsiságból, akár egyfajta felajánlásként indul útnak, rá fog arra jönni, hogy nem kell sietnie. Másképpen megfogalmazva: nincs szüksége sem önmaga, sem mások előtt megfelelnie. Idővel ugyanis rá fog arra az egységre és kegyelemre érezni, amely a zarándokokat összeköti.

A hegyek, a patakok és az egyéb természetközelségből fakadó faktorok szintén segítenek ebben a ráhangolódásban, ahogyan maga az imádság. 

A "mindenki és minden a maga tempójában halad" szituáció támogatja a zarándokot az önmagával való szembenézésben is. 

Tapasztalatból írom, hogy az "út" spontán tehet fel kérdéseket, illetve szelíden kérdőjelezhet meg egyes hiedelmeket. Egy zarándoklaton - ösztönösen - tisztábban kivehetőbbé válhatnak mind a gyengeségek, mind a személyes célok és hívások. Szabad talán ezt úgy is megfogalmaznom, hogy megélhetővé válhatnak olyan összefüggések, amelyek az otthoni gépi ("droid") üzemmódban fel sem merülnének.

Milyen pozitív hatása lehet még egy zarándoklatnak?

  • Nem kell az embernek sokat gondolkoznia. Csak teszi az egyik lábát a másik után. Ennek szintén áldásos hatása van!    
  • Nem szükséges, sőt teljesen felesleges az otthoni nagy szekrényt magunkkal vinni az útra. Ennek átvitt értelemben lehet egy olyan üzenete, hogy valóban mi a fontos és mi számít az életben!
  • Egy zarándoklaton, a kezdeti nehézségek ellenére mégis összefutnak valahogyan a szálak és "kerekké válik" az út. Az idő és a hely transzcendenciájának a megtapasztalása nagy ajándék!
  • Az egység állapotának a megtapasztalása mellett bármilyen misztikus élmény mélyítheti a bizalmat Isten irányába és ezen keresztül erősödhet a felebarát-szeretet! 
  • A kegyelem által kapott lelki béke gyógyítja az önelfogadást, ahogyan a "megcsináltam" érzés az önértékelést
  • Azt gondolom, hogy az ugyancsak számít, ha a zarándoklatot egy jó társasággal tudja az ember megosztatni! Bár kétségtelen, hogy egy ilyen út inkább belső "séta", mint közösségi élmény, de attól mindkét dimenzió támogatni tudja egymást.    

Pszichológusként nem szerettem volna az előzőekkel azt az illúziót - szélsőséges értelemben vett csodavárást - kelteni, hogy egy zarándoklat gyógyír lenne mindenre vagy helyettesíthetné egy szakember felkeresését! 

Egészséges emberi alapokra és rendezett kapcsolatokra tud a transzcendencia ráépülni!   

Azt gondolom, hogy egy zarándoklat "csupán" erőt ad ahhoz, hogy a mindennapok terhei, az emberi korlátok és csalódások könnyebben elfogadhatóbbá váljanak. Azokat az előnyöket sem szeretném elhallgatni, hogy az imádság - a relaxáció és a meditáció mellett - csökkenti a stresszt és a szorongást, erősíti az élni akarást, valamint a pozitív kilátásokat. Hiszek abban, hogy a testi-lelki gyógyuláshoz a transzcendencia valamilyen szintű megélése megkerülhetetlen! 

Hogyan érdemes az útnak nekivágni? Zarándoklatra éppúgy lehet menni gyalogosan, mint kerékpárral, kocsival vagy repülővel. Szállásként a sátoron át egy szép hotelig bármi beleférhet. Ez ugyanis nem egy erőpróbáló teljesítménytúra, hanem sokkal inkább egy elcsendesedés, Istenre való odafigyelés és a tudatos jelenlét "lelkigyakorlata". Számos utazási iroda és keresztény közösség kínál szervezett utakat, de a baráti-családi összefogásnak is nagy az értéke.

A korábban említett úti célokon kívüli neves zarándokhelyek a következők: Mariazell (Ausztria), Assisi(Olaszország), Csíksomlyó (Erdély), Częstochowa (Lengyelország), Fátima (Portugália), Guadalupe(Mexikó), itthon pedig Máriapócs, valamint Mátraverebély-Szentkút. (A gyalogos útvonalakról pedig ittolvashatsz.)

A mostani blogbejegyzésem azoknak szól, aki rendelkeznek a hit ajándékával, illetve nyitottak másfajta tapasztalatokra. Biztatásként és kedvcsinálónak írtam le a gondolataimat! Hátha Te leszel az, aki legközelebb zarándoklatra indul! Találj magadnak társakat és vágjatok neki! Amikor pedig megérkeztek, egy finom bor mellett gondoljatok azokra is, akik előttetek és mögöttetek járják az utat - mindenfajta értelemben! 

Sok örömöt!

Forrás: www.drdomjan.blog.hu

Szöveg és fotó: dr. Domján Mihály

Nyíregyházi Egyházmegye

zarándoklat
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert