Motoros lelkigyakorlat? Igen! – interjú Szirmai Máté görögkatolikus motoros diakónussal

Motoros lelkigyakorlat? Igen! – interjú Szirmai Máté görögkatolikus motoros diakónussal

Vagyunk mi, “hétköznapi” keresztények, akik néha lelkigyakorlatra, zarándoklatra megyünk. És vannak ők, akik mindezt motorral teszik! Meglepően szűk célközönség – annál izgalmasabb téma! Szirmai Máté görögkatolikus diakónust faggatták erről a különleges műfajról a 777 blog írói.

Forrás: Lábánné Hollai Katalin és Téglásy Nóra/777 bolg, fotó2018. június 20. 09:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 172 napja íródott

A motorosokról sokakban az a kép él, hogy nagyon vadak, szabadok, nagyképűek. Én még soha nem gondoltam arra, hogy valaki, aki ott ül azon a motoron, épp ugyanolyan keresztény lehet, mint amilyen én vagyok. Hogy lehet az említett sztereotípiákat legyőzni?

Mi, keresztény motorosok igyekszünk aktívan és tudatosan rombolni ezeket a sztereotípiákat, de azt tapasztalom, hogy más motoros társaságok is erre törekednek a kulturált közlekedéssel, kulturált viselkedéssel. Nekünk, a Görögkatolikus Motorosok Közösségében az az egyik célunk, hogy megmutassuk: nem csak egy logó vagyunk. Ne csak ki legyen írva, hogy keresztények vagyunk, hanem látszódjon is a viselkedésünkön. Ez nem azt jelenti, hogy látványosan szórjuk magunkra a keresztet motorozás közben. Egyszerűen úgy viselkedünk, ahogy keresztényként ezt gondoljuk és tesszük a hétköznapokban is, nem pedig tapló módon, ahogy feltételezik rólunk egy olyan külső körülmény miatt, hogy történetesen motorral érkeztünk.

Egy motoros ugyanúgy lehet keresztény, ahogy egy focista vagy egy kosaras, bringás, túrázó vagy bárki. Ez egy hobbi, amibe beleszeretünk és szeretjük ezzel tölteni az időnket.

Ezek szerint nemcsak a vad rosszfiúknak való a motorozás?

Nem, de azért az tök jó, hogy vagány, kemény fiúknak látnak minket!

Nem túl vad ötlet összekötni a motorozást és a zarándoklatot? Úgy értem, nem lehet túl nagy a célközönség, akik motorozni is szeretnek és szívesen zarándokolnának is.

Hogy vad ötlet-e? Erről ez jut az eszembe, még nem is píszí…: Régi anekdota szerint a zsidó rabbit megkérdezték: “Szabad-e imádság közben dohányozni?” A válasz egyértelmű volt: “Dehogy szabad; az imádság szent dolog!” Másik híve így tette fel a kérdést: “Szabad-e dohányzás közben imádkozni?” Ő azt a választ kapta: “Imádkozni mindig szabad, hogyne volna szabad dohányzás közben is!” Miért ne lehetne a motorozásunkat imádsággá tenni? Ha egyszer az egész életünket Isten jelenlétében akarjuk élni, akkor miért pont ezt hagynánk ki? Egyébként egy mélyen keresztény, civil vállalkozó, Nádró János kezdeményezte egyszer, hogy menjenek el a baráti társaságával Máriapócsra motorral egy zarándoklat keretében. Szerzett hozzá egy papot is, hogy tényleg zarándoklat legyen. Nagyon ragaszkodik hozzá azóta is, hogy egy pap legyen a vezető, hiszen ez egy fontos sarokköve annak, hogy görögkatolikus motorosoknak nevezhessük ezt a közösséget. Innen, civil kezdeményezésből indult jó 10 évvel ezelőtt.

(A kép a częstochowai zarándoklaton készült.)

Végül is, akkor létező piaci résbe sikerült betörnötök ezzel a motoros közösséggel és zarándoklattal?

Igazából, amikor a motoros jogosítványt csináltam, már akkor azon gondolkoztam, hogyan lehetne evangelizálni a motorral. Azóta kapcsolatba kerültem például a MotorkerékPálosokkal, a Pálos rend által létrehozott motoros közösséggel. Ők nagyjából 250 motorral zarándokolnak minden áprilisban Częstochowába, ahol 15000 motor gyűlik össze a búcsúkra. Tehát ez egy olyan piaci rés, amit tényleg meg lehet célozni. Van rá igény. Saját magamon is látom, hogy ebben az ötletben van ráció. Keresztényként éltem az életemet, aztán egyszer csak rám jött ez a hoppáré, hogy motorozni kéne. Akkor miért ne jöhetne rá másra is? Mi a nagybúcsúnkon 250-300 motort tudunk összegyűjteni.

Az se rossz.

Nem rossz, de biztos, hogy van följebb. Keressük az utakat.

Azért én erre a mély, transzcendensről való elmélkedésre motor nélkül sem feltétlenül szánnám rá magam! Ezt már nagyon kis közösségnek érzem, aki szereti az elmélkedéseket és motorozni is szeretne.

Igen. Hosszabb távon lehet, hogy nem is ez lesz az útja, hogy szélesítsük a közösségünket. Én tavaly vettem át a búcsú programjainak a szervezését. Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ötvöznénk a klasszikus lelkigyakorlatos elmélkedéseket a motorozással. Motorral egyébként is csomót állunk, mert azért az nem olyan, mint az autó. Óránként úgyis meg kell állni pihenni, kicsit átmozgatni magunkat. Akkor már meghallgathatunk egy elmélkedést is. Rengetegen mondják és én is egyre többet tapasztalom, hogy amikor felülök a motorra, egyedül vagyok és tudok gondolkodni. Adta magát az ötlet.

Ki tudsz üresedni?

Igen. Mondjuk, elég veszélyes dolog a motoron nem az útra figyelni!

Igen, azért remélem a KRESZ-re közben figyeltek!

Persze. Nyilván nem szabad túlzásba esni, de azért a motoron az ember egyedül van a gondolataival.

Ezekre a zarándoklatokra, amik most már lelkigyakorlatok is, mindig visztek egy papot. Ő is veletek motorozik vagy csak a megállóknál vár benneteket?

Mindig velünk motoroznak. 5-6 pap van, aki aktívan részt vesz minden alkalommal, de vannak olyanok is, akik csak néha csapódnak a társasághoz. Viszont ezt a lelkigyakorlatot most nem motoros pap fogja tartani, úgyhogy ő mögém fog felülni. Ez új szín lehet az egészben. Eddig, amikor kipróbáltam, hogy olyan ember beszéljen egy motoros közösségnek, aki maga nem motoros, nem is csalatkoztam. Jó látni, ahogy belehelyezkednek a motoros világba. Az is érdekes, hogy kívülről milyen dolgokat látnak rajtunk a motorozással és a lelkivilágunkkal kapcsolatban.

Magára a búcsúra szoktak érkezni olyan emberek, akik csak egy motoros bulit látnak a dologban és nem annyira a lelki részt? Van lehetőségetek evangelizálni olyanoknak is, akik nem keresztények?

Igen. Pont ezért most próbálok például koncerteket belevinni. Idén vezetéstechnikai tréning is lesz a búcsún. Próbálok a motoros irányba is nyitni, nemcsak az “egyházi vonalat” erősíteni. Az a cél, hogy olyan programok is legyenek, amik olyan motorosoknak is vonzóak, akik egyébként nem vagy csak lazán kapcsolódnak az egyházhoz.

Én ezt látom a munkának legfontosabb részének, hogy azokat a motorosokat is behívjuk vagy segítsük betalálni a templomba, akik maguktól nem nagyon jönnének.

Egyébként, a búcsún tudom, hogy több olyan motoros is szokott lenni, aki egyébként nem motorozik. Csak azért van motorja, hogy nyaranként eljöjjön Máriapócsra a motoros búcsúra, mert az tetszik neki.

Máriapócs egy görögkatolikus kegyhely. Ettől függetlenül a búcsú vagy a zarándoklat nyitott a többi felekezethez tartozók számára is?

Nagyon szívesen látunk más felekezetűeket is és olyanokat is, akik magukat egyik felekezethez tartozónak sem vallják. Személyesen tudom, hogy van például református résztvevője a búcsúnak. Abszolút mindenkit szívesen látunk, azt is akit egyáltalán nem is érdekel a vallás, csak jófej motorosokkal akar együtt motorozni. Jöjjön, és érezze jól magát közöttünk!

Ha már a résztvevőknél tartunk, gondolom inkább férfiak mennek.

Igen, a hölgyek inkább a hátsó ülésen szoktak helyet foglalni.

Akkor vannak hölgyek is?

Persze. Ahogy más motoros túrán együtt megy a házaspár vagy egy szerelmespár, ez itt is ugyanígy működik. Hozzáteszem, vannak hölgymotorosaink is a búcsún.

Életkorban, foglalkozásban hogyan oszlik meg a társaság?

Nagyon vegyes a társaság. Például a motoros zarándoklatnak az alapítópárosa Nádró János és Fekete András atya 60 felé mozognak. Nekik van egy kialakult baráti társaságuk, akik mindig eljönnek. Mostanában a szemináriumban is van 3-4 kispap, akik éppen a motoros jogsival küzdenek. De a 18 éves suhancok is jönnek a Simsonokkal. Tehát, a felvonulásunk úgy néz ki, hogy az 1800 cm3 Harley Ultra Glide-tól kezdve a felfúrt Simsonokig minden van. És ez így jó, mert nem egy chopperes banda vagy egy sportmotoros banda vagyunk, hanem egy lelki banda. Foglalkozásban is teljesen heterogén a társaság. Tudom, hogy vannak vállalkozók, bolti eladók, kőművesek, van egy nyugalmazott rendőrnyomozónk is.

Sőt, egészen ritka foglalkozású motorosunk is van: egy érsek.

Igen, Fülöp érsek is aktív tagja a közösségnek, mint ahogyan Ábel püspökünk is. Mind a ketten szeretnek motorozni. Tavaly Ábel püspök atya adta át az okleveleket az ”Uram, tehozzád kiáltok” motoros hangerő verseny helyezettjeinek. 2012-ben pedig Fülöp érsek vezette be egy chopper nyergében a motoros zarándokokat a Szent Péter térre, a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumi ünnepségén.

Ez a zarándoklat inkább pihenés, lelkigyakorlat vagy szórakozás?

Lehet, hogy olcsó válasznak tűnik, ha azt mondom, hogy mind a három 100%-ig benne van. Ha a motorra felülünk, akkor szórakozunk, pihenünk. Fizikailag nem mindig, mert a sport jellege megvan a dolognak, de az biztos, hogy szellemileg felüdülés. A motorosok motorozni akarnak és onnantól kezdve, hogy felülnek a motorra, jól érzik magukat. Ráadásul idén nagyon szép útvonalat találtunk ki Erdély felé, ahol tényleg jó motorozni. Az atyában is, akit megkértem, nagyon bízom, tudom, hogy színvonalas elmélkedéseket fog tartani.

Aki nyitott szívvel hallgatja, biztos, hogy lelkiekben is töltődni fog. Máriapócs pedig olyan hely, hogy ha elmegy oda az ember és nem csinál semmit, csak ül egy órát Szűzanya kötényénél, akkor is kapni fog valamit lelkileg, tehát a búcsún is egészen biztosan megtapasztalhatja ezt mindenki.

Persze ehhez kell a nyitott szív. Ezért is ragaszkodunk Máriapócshoz. Felmerült már a kérdés, hogy miért nem tartjuk egy motoros szemmel izgalmasabb helyen a búcsút, ahol mondjuk hegyek vannak, meg kanyarok. Pont ezért, mert mi görögkatolikusok ide mindig haza jövünk, itt mindig kapunk valami szeretetet, pont mint édesanyánk házában.

Mire emlékszel vissza legszívesebben az elmúlt évek motoros zarándoklataival kapcsolatban, ami talán másnak is inspiráló lehet?

A tavalyi búcsún miután megáldották a közel 300 motort és felsorakozott a banda, nem bírtam ki, hogy ne álljak be a legelejére, hogy hátrafelé nézegethessek. 300 motor dübörgött mögöttem, ahogy áthaladtunk Kállósemjénbe, akik mind a lelki töltekezés miatt jöttek el ide. Az elég komoly élmény volt.

Ez tényleg fantasztikus lehetett!

Igen, de a lényeg nem ez. A motorosok különösen könnyű helyzetben vannak, amikor Istent akarják keresni, és ezt nekünk ki kell használnunk. Mert mindig olyan helyekre megyünk, amik gyönyörűek. Általában nem forgalmas városokat keresünk, hanem hegyeket, szép tájakat, vízeséseket, a világ csodáit… Nyilván ott vannak jobb kanyarok is! De a természetben megtalálni Istent egészen könnyű. Pont mostanában gondolkodtam azon, hogyha rajtam múlna, én mikor tartanám a motorosok templombúcsúját. Arra gondoltam, hogy a Föld-napján. Oda szervezném a motoros templom búcsúját. A Föld Isten temploma, amit Ő teremtett nekünk. Azt fedezzük fel minden egyes utunkon.

Ez az egyik dolog, amit a legjobban szeretek a motorozásban, hogy azt a rengeteg csodát fel lehet fedezni. Ott fekszik előttünk, amit számunkra teremtett Isten, csak el kell indulni.

Az idei motoros búcsúról minden információt megtalálhattok itt. A zarándoklatról pedig ezen az oldalon olvashattok. 

Forrás: Lábánné Hollai Katalin és Téglásy Nóra/777 bolg, fotó

Nyíregyházi Egyházmegye

motoros zarándoklat, Szirmai Máté, interjú
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert