Határtalanul Erdélyben

Határtalanul Erdélyben

Balogh Péter, a mátészalkai Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola diákja így számolt be a 2018. szeptember 3. és 7. között Határtalanul program keretében, Erdélyben töltött iskolai kirándulásról.

Szöveg: Balogh Péter tanuló, rajz: Szántó Alíz tanuló 2018. szeptember 21. 13:30

Még el sem kezdődött az új tanév, amikor már nagy izgalommal készülődni kezdtünk erdélyi kirándulásunkra. Indulásunk előtt pár nappal osztályunk részt vett egy előkészítő órán. Ezen az órán megtudtuk az útvonaltervet, megismerkedtünk az erdélyi kultúrával, valamint értesültünk arról, hogy milyen foglalkozásokon és programokon fogunk részt venni a Határtalanul program keretében. 45 gyerek és 4 pedagógus vett részt iskolánkból ezen a kiránduláson, ami szeptember 3-tól 7-ig tartott. 
Hétfőn 6 órakor indultunk iskolánk elől. Első megállóhelyünk Arad volt. Aradon ismerkedtünk meg első idegenvezetőnkkel, Bálint Emőkével, aki nagyon aranyos, vicces és kedves volt velünk. Ez után a Tűzoltó-téren a Megbékélés parkot látogattuk meg, ahol koszorút helyeztünk el a Szabadság-szobornál. Rövid séta közben meglátogattuk a Városházát, a Minorita templomot és Rendházat, az Új Színházat, az egykori Fehér Kereszt fogadót, majd a palotákat.
Következő megállónk Marosillye volt. Itt Bethlen Gábor szülőházát néztük meg. Varga Csaba tartott kis előadást a Bethlen-család életéről és a ház történelméről, valamint egy kisfilmet is megnéztünk. Ezek után Déva várának romjaihoz látogattunk el. A várból nagyon szép kilátás tárult elénk. Mindenkinek tetszett, még a sok fáradozás ellenére is élveztük. 
Estére a Szent Ferenc-alapítvány vendégei voltunk, amit nagyon köszönünk nekik, mert finom vacsorával és kényelmes szállással láttak el minket.
Összegezve ezt a napot remekül éreztük magunkat, csodaszép helyeken jártunk és a nap végére már jól elfáradtunk.
Másnap Déván reggeliztünk és útravaló ennivalót is kaptunk. 7:30-kor indultunk el Nagyszebenbe városnézésre. 10:30-ra értünk oda. Amikor leszálltunk a buszról egy csodaszép utcában kezdtünk el sétálni, ahol megnéztük a régi kovácsok műhelyét. Az idegenvezetőnktől megtudhattuk azt is, hogy Nagyszeben a szászság egyik legfőbb városa, régen még az Erdélyi fejedelemség fővárosa is volt. Elsétáltunk a városnak mind a három vásárterére. A városnézés végén pedig felmentünk a várostoronyba ahonnan csodálatos kilátás nyílt egész Nagyszebenre.
12:45-re érkeztünk meg a fogarasi várhoz. A vár előtti tóban hattyúkat is láttunk. Majd egy, a várban dolgozó alkalmazott tartott nekünk előadást románul, amit az idegenvezetőnk fordított le számunkra. Aztán Emőke nénivel továbbmentünk és még több érdekességet tudhattunk meg a várból. Például, itt élt és halt meg 1690-ben I. Apafi Mihály, Erdély fejedelme. Azt is megtudhattuk, hogy a kastély déli szárnyának első emeletén, a nagyterem közelében található a fejedelmi lakosztály. A faragott ajtóban kőcímereket és záróköveket láttunk.
Délután a törcsvári várkastélyt látogattuk meg, amit sokan Drakula kastélynak neveznek tévesen. Ez a vár az egyik legfontosabb szász határvár volt, amely az „ezer éves határt” védte.
Este Brassóhoz közeli Négyfaluban szálltunk meg.
A kirándulásunk harmadik napját egy sétával indítottuk Brassóban, ami sajnos rövidre sikerült az eső miatt. De a főteret és a Fekete templomot ennek ellenére is meg tudtuk látogatni. Nekem nagyon tetszettek a középkori török szőnyegek és a különleges padok. Ezt követően megtekintettük a Prázsmár UNESCO világörökség részeként elismert erődtemplomát. Ezután megnéztük a felhőben úszó vulkanikus Szent Anna elnevezésű krátertavat, ahol gyönyörű képeket sikerült készítenünk. Majd a nap záró programjaként megnéztük a 200 hősi halált halt székely emlékére állított nyergestetői emlékművet.
A negyedik napot egy finom reggelivel indítottuk. 8:30-kor útra keltünk, hogy meglátogassuk a Csíksomlyói Kegytemplomot, ahol láttuk az 500 éves Mária-szobrot. Elsétáltunk a barátok „feredőjéhez”, megkóstoltuk a borvizet a forrásnál és felsétáltunk a nyeregbe. Délben felmentünk a Rákóczi-várhoz, amelynek semmi köze nem volt a Rákócziakhoz. Hajdan a gyimesi szorost védte, és Bethlen Gábor építtette. Ezt követően megnéztük a régi vesztegzárat, a Kontumáci kápolnát és a Nagy százados kútját.
Délután a Borospataki skazenbe látogattunk el, itt régi Gyimes-völgyi házakat nézhettünk meg. Van itt egy 100 évnél öregebb vízimalom is. 17:00-re értünk szállásunkra, ahol meleg étellel vártak bennünket. Este a csíkcsomortai táncegyüttes helyi néptáncokat mutatott be, mi pedig szatmári táncot táncoltunk el nekik. A napot közös táncházzal zártuk.
Péntek reggel elég korán kellett kelnünk, hogy elkészüljünk és bepakoljunk a buszba, mert sajnos ez volt az utolsó napunk, amit Erdélyben tölthettünk. 7:45-kor elindultunk Székelyudvarhelyre, ahol a városban tettünk sétát. Itt egy különös élményben volt részünk, ugyanis az otthonunktól 700 km-re voltunk, egy magyar városban.
10:15-kor Farkaslakán Tamási Áron sírjánál koszorúztunk és elénekeltük a „Tavaszi szél vizet árasz” című dalt. Innen, mikor tovább mentünk Székelykeresztúron át, egy kis időre megálltunk Héjjasfalván az emlékműnél, ahol Petőfi Sándor elestének feltételezett helyszínét nézhettük meg. Útközben láthattuk Petőfi körtefáját is.
12:15-re érkeztünk meg Segesvárra. Végigsétáltunk a citadellán, felmentünk az óratoronyba, majd visszamentünk a buszhoz és kezdődött az út hazafelé.
Köszönjük ezt a kirándulást mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra. Remekül éreztük magunkat Erdélyben és gazadg élményekkel gazdagodva tértünk haza. A csodálatosan szép helyek és történelmi helyszínek meglátogatásán kívül személyes tapasztalatokat szerezhettünk a külhoni magyarok vendégszeretetéről és a szülőföldjük iránti hűségükről is.

Szöveg: Balogh Péter tanuló, rajz: Szántó Alíz tanuló

Nyíregyházi Egyházmegye





Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert