A Demecseri Görögkatolikus Egyházközség Szent Illés Szeretetszolgálata 2018. október 9-én második alkalommal rendezte meg a gondozónők és a vezető gondozók találkozóját a Kisvárdai Esperesi Kerületben. Az eseményre Ajakról, Aranyosapátiból, Szabolcsveresmartról, Nyírlövőről és a filiáikból érkeztek a dolgozók.
Az összejövetel első részében Kiss László atya, mentálhigiénés szakember tartott előadást, melynek fő témája a haldoklás és a gyász folyamata volt. A házi segítségnyújtásban aktuális ez a téma, hiszen gondozottaink idős emberek, akik a kor előrehaladtával egyre közelebb kerülnek az elmúláshoz, a halálhoz. Félünk a haláltól, a haldoklástól, pedig tudnunk kellene elfogadni a tényt, hogy az elmúlás pillanata megkezdődik a születésünk első percében. Meg kell tanulnunk a halál és a haldoklás létét, elfogadását. Szakemberek a haldoklás 5 fázisát állapították meg. Az első fázis az elutasítás, amikor az egyén nem hiszi el, hogy halálos beteg, hárít. A második szakasz a harag és a düh, amikor szembesül betegsége súlyosságával, dühössé, vádaskodóvá válik. A harmadik szakasz az alkudozás, amikor felajánlásokat tesz, alkudozik, készségessé, együttműködővé válik. A negyedik, a depresszió szakaszában megérti, elfogadja a valóságot, szembesül azzal, hogy nincs tovább, az utolsó az elfogadás, a belenyugvás szakasza, amikor nyugalomra, békességre vágyik a beteg.
Gondozónőinknek ezekben a szakaszokban segíteniük kell a haldoklókat, hogy minden testi és lelki támogatást megkapjanak. Fontos hozzásegítenünk őket, hogy vallási vigaszhoz is jussanak egy lelki békét nyújtó képviselő, azaz a lelki atyák, lelkészek bevonásával.
A halál bekövetkezése után gondolnunk kell a hozzátartozókra is. Az élőknél a gyászreakció követi a halált. A veszteség következtében érzett fájdalmat fel kell dolgozni. Ez a folyamat a gyászmunka, amelynek lényege és célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát.
A gyászoló is különböző fázisokon megy át, amíg képes lesz feldolgozni a gyászt. Sokk, tagadás, bűntudat, megkönnyebbülés, szorongás, összeszedettség, majd kaotikus állapot jellemző erre az időszakra. Fontos, hogy ezekben a fázisokban ott segítsünk a gyászolónak, ahol éppen tart, és ne rekedjen meg ez a folyamat. A segítőnek türelemmel, meghallgatással, beszélgetéssel rá kell venni a gyászolót, hogy érdekelje, mi van körülötte, új jövőképet kell nyújtani neki az elvesztett személy nélkül. A gyászt nem lehet megspórolni. Minden veszteségünket el kell gyászolni, mert ha nem így történik, az később visszaüt.
A találkozó második részében minden Szeretetszolgálatból egy gondozónő bemutatta szolgálatukat, majd elvégeztük a Parakliszt, utána egy kis vendéglátásban is részesültünk.
Szerintem nagyon hasznos és érdekes előadást hallottunk arról, hogy erőforrásaink felhasználásával hogyan segítsünk egy haldoklónak a haldoklás szakaszaiban és hozzátartozóinak a gyász feldolgozásának fázisaiban.
Köszönjük Szabó Gábor kerületi esperesünknek, parókus atyának az összejövetel megszervezését, a helyi gondozónők segítségét az agapé alkalmával.
Szöveg és fotó: Tamásné Fazekas Éva, a demecseri szeretetszolgálat vezető gondozója
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |