A papnövendékek titkos élete: Hat csapat, 300 perc tömény futball

A papnövendékek titkos élete: Hat csapat, 300 perc tömény futball

Az elmúlt hétvégén, november 16–18-ig egy különleges focikupától volt hangos az esztergomi Pézsa Tibor Sportcsarnok. Hat szeminárium kispályás focicsapata mérte össze tudását a Magyar Sion „futballarénájában”. Müller Márk papnövendék írását adjuk közre.

Forrás és fotó: Érseki Papnevelő Intézet, Esztergom, Magyar Kurír2018. november 21. 12:00

Férfias küzdelem, professzionális szervezés, frenetikus hangulat és a szeretetegység  megtapasztalása több dimenzióban – talán így adható vissza a legtömörebben, amit Esztergomban megéltünk. 

Teljesítményorientált, versenyre épülő és a férfiképet bizonyos értelemben elvesztett társadalmunk több ízben is gyöngyökre lelhetett volna Esztergomban november 16. és 18. között, ha ellátogat az esztergomi szeminárium által szervezett focikupára. A Kárpát-medencei szemináriumok közül összesen hat csapat (Gyulafehérvár, Nyíregyháza, Eger, Redemptoris Mater/Eger, Budapest, Esztergom) két csoportra osztva, majd a csoporthelyezésektől függően helyosztó mérkőzéseken (minidöntőkön) adott számot futballtudásáról. A szombati napon feszes tempóban – 24 perces, majd a helyosztó meccseken 30 perces időkeretben – követték egymást a mérkőzések délelőtt 10 órától délután 4 óráig. Azok, akikben esetleg még mindig az a kép él, hogy a papnövendék csak tanul, tanul és tanul vagy imádkozik, s a köztes időkben pedig eszik valamit, ezen a hétvégén igencsak meglepődhettek.

Az imádságos és közösséget építő lelkületben megélt hétvégi programon ugyanis sok életrevaló, talpraesett fiatalemberrel, papnövendéktárssal találkozhattam, ha csak egy egymásra biccentés vagy kézfogás erejéig is. Közel százan jöttünk össze, ha beleszámoljuk a kísérő elöljárókat, illetve minden hozzátartozót, barátot vagy ismerőst, aki az adott csapat szurkolójaként ott volt. Mondanom sem kell, de leírnom igen, hogy általában a mi szurkolói csapatunk volt a leghangosabb, és meg merem kockáztatni, hogy legaktívabb is. Ez a kritikus pillanatokban felért egy hatodik mezőnyjátékossal, ami éppen ahhoz kellett, hogy a védelmünk utolérje a szökni vágyó támadót. Amint azt a következő napokban tapasztaltuk, néhány kispaptársunk hangja igencsak eltorzult, hiszen voltak, akik olyan páratlan hangerővel drukkoltak nekünk, amihez foghatót még nagypályás meccseken is ritkán tapasztal az ember.

Hálás vagyok, hogy az esztergomi szeminaristák kerettagjai közé választott az újonnan kinevezett prefektus, Fejes Csaba, aki egyben csapatunk edzője és szakmai felkészítője is volt. Az elért negyedik helyezés ellenére azt mondhatom, hogy panaszra semmi okunk. „Kezdetnek ez jó eredmény, nincs szégyellnivalónk” – fogalmaztuk meg a torna végén. Valóban: jól szervezett, összeszedett, sok passzos és a kispályás kondíciókhoz illő focit nyújtottunk. Természetesen becsülettel küzdöttünk a dobogós eredményért, hogy szemináriumunknak, egyházmegyénknek és nem utolsósorban Esztergom városának is örömöt szerezhessünk, de emelt fővel és úgy tapasztaltam, hogy minden panaszkodás nélkül elfogadtuk a jobb csapatok megérdemelt győzelmét. És azt gondolom, ez a lényeg: becsületes küzdés, panaszmentes hozzáállás és a másik teljesítményének elismerő méltatása. Ez a szellemiség jellemezte az egész tornát. 

Természetesen jó alapot adtak ennek a szűk kétnapos rendezvénynek a közösségi alkalmak – kiscsoportok és imádságok –, valamint a pénteki ráhangoló események (a jó hangulatú vacsora, az üdvözlő-buzdító megnyitó és a FIFA rendezvényeinek atmoszféráját idéző csoportsorsolás) és a vasárnapi kulturális program (a Keresztény Múzeum vagy a bazilika meglátogatása). A szombat reggeli nyitó szentmisén új rektorunk, Kovács Zoltán prédikációjában hangsúlyozta, hogy ajánljuk Szűz Mária kezébe az előttünk álló nemes játékot, játékos harcot. Zoltán atya külön kiemelte, hogy a megszentelődésnek nemcsak a konkrét imádkozás lehet az ideje és tere, hanem egy olyan mozgalmas nap is, mint egy focitorna. A mindenhol jelen lévő Úr megszentelő erejére hívta fel a figyelmünket, hogy merjünk úgy ünnepelni, ahogy a Szűzanya és Krisztus ünnepelhettek annak idején a kánai menyegzőn. Mert az életre lettünk meghívva, és higgyük el, éljük meg, hogy az Úr mindenhol jelen van – még a focipályán is. Nemcsak személyes tapasztalatom, hanem sokunk benyomása visszaigazolta a hétvége egészét tekintve ezeket a gondolatokat. Ha csak azt nézzük, hogy majdnem 300 perc tömény futball után minden komolyabb baleset és ellenségeskedés nélkül, ugyanakkor férfienergiától telített, mégis békés és testvériesen becsületes küzdelemben zajlott le az egész rendezvény, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a Jóisten biztonságot adó jelenlétének, s a szűzanyai oltalom valóságának egy közvetett bizonyítéka. 

Végül, de nem utolsósorban két mozaikot szeretnék még kiemelni, és elgondolkodtatásul megosztani: az egyik természetesen a győztes csapat, a görögkatolikus testvéreink sikere, akik abszolút megérdemelten, kapott gól nélkül, tizenöt rúgott góllal vitték el a kupát Esztergomból. A teljesítményük mellett különösen imádságos példájuk fogott meg sokunkat: minden mérkőzésük előtt és után kis kört alkottak, és Isten kezébe helyezték magukat. Látványos volt, ahogy az alapjáraton zajongó-csacsogó sportcsarnok figyelő csenddel tisztelte meg görögkatolikus testvéreinket. A másik momentum a díjátadás után, spontán módon alakult. Még a szervezőket is meglepve, hirtelen vezérelt gondolat alapján az összes játékos egymásba karolt, s nagy kört alkotott, hogy hangosan elénekelje azt az imádságot, amit Urunk Jézus Krisztus tanított tanítványainak kétezer évvel ezelőtt. Megállt az idő. Ott volt az Atya: látott, hallott, hallgatott minket.

Azt hiszem, ezt jelenti számomra a megszentelt férfiasság és a férfias megszentelődés. Bízom benne, hogy továbbhaladunk ezen az úton: az egymás felé fordulás, a becsületes küzdelem, a megszentelt helyek és testvéries, szeretetteljes közösségi programok útján. Azon az úton, amire minden jóakaratú ember meg van hívva. És amin nekünk, keresztény hívőknek, nemcsak papnövendékeknek, meg kell tanulnunk jó passzokkal és sok kommunikációval eljuttatunk az „evangélium labdáját” a kapuba.

Forrás és fotó: Érseki Papnevelő Intézet, Esztergom, Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye

foci, kispapok, kupa
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2018 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert