A betlehemi barlang felé haladunk – Beszélgetés Makláry Ákos görögkatolikus parókussal

A betlehemi barlang felé haladunk – Beszélgetés Makláry Ákos görögkatolikus parókussal

Makláry Ákos görögkatolikus parókust a készületről, nagypéntek és karácsony párhuzamáról, valamint a gyerekként és a felnőttként, papként és családapaként átélt karácsonyokról kérdeztük.

Szöveg: Bókay László/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila; Merényi Zita2018. december 26. 20:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 319 napja íródott

– A Görögkatolikus Egyházban hathetes előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt. Miért alakult ez így?

– A bizánci rítusú egyházakban a karácsonyi készület, ahogyan mi mondjuk, a karácsonyt megelőző bűnbánati időszak mindig november 15-én kezdődik. Ez ugyanúgy negyvennapos készület, mint a feltámadás ünnepe előtt. A karácsony nálunk, első hallásra talán érthetetlen módon, a nagypéntekkel áll párhuzamban. Jézus Krisztus nagypénteken önként átadta magát a szenvedésnek, egészen a kereszthalálig, majd leszállt az alvilágba. Ugyanez a gesztus fedezhető fel abban is, hogy a Fiúisten születésekor leszállt közénk az egekből. Amilyen drámai a nagypéntek, ugyanolyan drámai a karácsony is. Az ikonok és az egyházatyák a karácsonyi barlang sötétségéről beszélnek, mert Isten az emberi sötétségbe szállt alá. Ahogyan nagypénteken Jézust mindentől megfosztják, ugyanúgy fosztja meg magát karácsonykor az isteni dicsőségtől.

– Milyen belső, lelki felkészülést jelent Önöknél ez az időszak? Gondolok itt például a böjt hangsúlyozására…

– Valóban, ez böjti és bűnbánati időszak, amely magában hordozza a lemondást, a csönd keresését, az imádságot és a jótetteket. Ennek ellenére mégis más karakterű, mint a nagyböjt. Adventben a lemondás gyakorlatánál talán jobban előtérbe kerül a jóság keresése és megélése a tettekben és az imádságban. Minden böjt alkalom arra is, hogy megváljunk rossz szokásainktól, dédelgetett bűneinktől. A világban élő ember is megtapasztalja, hogy ha az év végi rohanásból csak úgy beesik az ünnepre, az nem elég, túl sekélyes. Ha lélekben és gondolatban felkészül, ha kedves szokásokkal teszi szebbé a várakozás napjait, akkor igazi a karácsonyi ünnep, akkor mélyebben élhető meg a szeretet. Mi, keresztények a megtestesült Istenhez készülünk, a betlehemi barlanghoz, úgy, ahogyan a bölcsek, a pásztorok és a csillag. Ez az úton levés nagyon izgalmas, és sok-sok felfedezést rejt – akár a böjtön keresztül is.

– Milyen külső megjelenései vannak a hathetes adventnek? Milyen például a görög adventi koszorú?

– Legtöbbször hat vasárnap esik erre a negyvennapos időszakra, s ennek megfelelően az adventi koszorún nálunk hat gyertya van. Az advent során megünnepeljük az Istenszülő Szűz Mária bevezetését a templomba, majd Szent Miklós püspököt, pár nappal később Szent Anna csodálatos foganását, a kisprófétákat, az ószövetségi atyákat, az Úr rokonait. Ezek az ünnepek olyan mély üzeneteket és lelki kincseket hordoznak, hogy megélésük valóban felkészít Krisztus megtestesülésének örömére.

– Miért van kiemelt szerepe Szent Miklósnak az adventi időszakban? Hogyan ünneplik a szentet?

– Van, ahol Szent Miklós ünnepét kiskarácsonynak hívják, ami nem feltétlenül az ajándékozás szokására utal. Szent Miklós a keleti kereszténység nagy szentje. Bari városa, ahol a domonkos atyák templomában őrzik ereklyéit, jelentős zarándokhellyé vált. Katolikusok és ortodoxok egyaránt szívesen ellátogatnak ide, mert a szent püspök által részesülnek az isteni jóságból. Ahogyan megtestesülésekor Krisztus kiüresítette magát értünk, úgy tett Szent Miklós is, aki pénzt és e világi kincseket osztott szét a rászorulók között. Ez a keresztény ember magatartása. Sokáig gyűjt, gazdagodik, ám egyszer elkerülhetetlenül bekövetkezik az életében az a pillanat, amikor átéli Jézus szavait: „gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben”. Rádöbben, mennyire igaz a mondás: „ahol a kincsed, ott a szíved is”. E felismerés hatására sokak életében a helyükre kerülnek a dolgok, kialakul a krisztusi prioritás. A karácsony előtti lemondás, adakozás ebbe az irányba viszi az embert, a végső és igazi értékek utáni vágy felé.

– Papként hogyan tud a családfő részt venni az otthoni előkészületekben?

– Egyszer egy kisgyermek azt mondta a papra, hogy ő az „ünnepi ember”, mert azt látta, hogy amikor valamilyen ünnep vagy vasárnap van, mindig ott a pap bácsi is. Ám bármilyen elfoglalt is valaki, nem feledkezhet meg arról, hogy nemcsak az ünnep közös, hanem a készület is, hiszen ez a kettő nagyon összefügg. Igyekszem kivenni a részem az előkészületekből, azt hiszem, nálunk működik a feladatmegosztás. A templom felkészítése pedig sokszor az egész papcsalád munkája. Nagyon örülök, amikor együtt díszítjük fel az ünnepre a templomot, és nem csak azért, mert az apró részletekre és az összhangra sokszor jobb szemük van a családtagjaimnak.

– Egy görögkatolikus papcsaládban karácsonykor számtalan feladata van a családfőnek a templomban. Otthon mikor és hogyan „jön a Jézuska”?

– Leginkább a helyi templomi és közösségi élet függvénye az, hogy miként alakul a papcsalád szentestéje és ünnepe. Ha több helyen is szolgál a pap, mert filiái vannak, akkor bizony a templomi szertartások behatárolják azt az időt, amit a család együtt tölthet. Volt, hogy nálunk emiatt késő este, tizenegy óra után jöttek az angyalok, és akkor ültünk le vacsorázni. Nagyon ügyesnek és megértőnek kell lenni ahhoz, hogy ez ne okozzon hiányérzetet a család tagjaiban. A házasság szentsége és a családegyház nem szenvedhet kárt, hiszen felelősek vagyunk azokért, akiket Isten ránk bízott.  

– Saját gyermekkorából van-e különleges, emlékezetes karácsonyi élménye?

– Csak ilyen van. Gyermekkorom karácsonyi varázsa azért maradt meg sokáig, mert legfiatalabb fiúként az én tisztem volt elaltatni délután a kishúgunkat, így kimaradhattam a karácsonyfa-díszítésből. Egyáltalán nem bántam ezt, hiszen a meglepetés és a rácsodálkozás élménye nagyon fontos ilyenkor. Később, már nagyfiúként meghatározó volt számomra a templomi pásztorjáték és az éjszakai szertartás, majd az éjféli mise ötven kispap énekével. Csodálatos karácsonyok voltak, mint egy jó kúthoz, gondolatban ma is visszajárok hozzájuk.

– Családosként sok örömet szerez az embernek a gyerekek karácsonyi izgalma…

– Szülőként már inkább gyermekeink karácsonyi öröméből élünk. Rájuk kell figyelni, velük átélni az ünnepet, akkor mi is újra megkapjuk mélyen megőrzött gyermekkori élményeinket és érzéseinket. Amikor egyszer egy december 24-én, óvodás kislányunk délutáni pihenője idején a feleségemmel angyalkodtunk, abban a biztos tudatban voltunk, hogy a kicsi alszik. Amikor mindennel elkészültünk, benyitottunk hozzá, hogy felébresszük. Nagy meglepetésünkre ő már ünneplőbe öltözve ült a sötét szobában, és sírásra görbülő szájjal azt mondta: „Hallottam, hogy itt vannak az angyalok, de engem elfelejtettek.” Krisztus mondata az ünnepben beigazolódik: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” A karácsonyfára rácsodálkozó gyermek arca, tekintete, az éneket átélő kicsi ember az angyalokat hozza el közénk. Bárcsak úgy tudnánk örülni Jézus születése ajándékának, ahogyan gyermekünk örül a karácsonynak!

– Vannak-e a görögkatolikusoknak kimondottan adventi ételei?

– Azt hiszem, hogy mi, magyar görög- és római katolikusok nagyon gazdag étkezési hagyományvilágot örököltünk az elődeinktől. Tájegységenként, sokszor falvanként is más és más étkezési szokások terjedtek el a böjtben és az ünnepben is. A halételek számtalan formája, a mákos bobályka, a töltött káposzta, a bejgli, a mézes sütemények és a kalácsok jutnak hirtelen eszembe.

– Karácsonyt, a megtestesülés napját követi a vízkereszt, amely a bizánci rítusú egyházak legnagyobb ünnepei közé tartozik. Szertartásait a hívek nagy tisztelete övezi…

– A karácsony háromnapos ünnep. Az azt követő két-három napot már az év végi hálaadásra, az összegzésre és az esztendő lezárására szánjuk. A budai parókián sajátos feladat a vízkeresztre való készülés. Hagyomány immár, hogy Kocsis Fülöp érsek atya velünk ünnepel ilyenkor, és a püspöki szent liturgia után a Duna-parton megszenteli a vizet, ami nagyon szép és felemelő esemény. Ez a Duna-szentelés számomra a karácsony beteljesülése, mert a fagyos hidegben a folyót nézve mindig arra gondolok: jusson el mindenkihez a „Velünk az Isten” élménye, ahogyan a víz is elvisz magával mindent.

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. december 23–30-i, karácsonyi ünnepi számában jelent meg.

Szöveg: Bókay László/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila; Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye

ünnep, karácsony, Makláry Ákos
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert