„A stáció, egy megálló, a töltekezés helye, mint a templom a keresztény ember életében: oda betérünk, hogy megpihenjünk, erőre kapjunk, bátorítást, vigasztalást nyerjünk, s úgy induljunk tovább utunkon.” – mondta Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a felújított tisztabereki templom szentelésének ünnepén, melynek keretében Halász György diakónust is pappá szentelte a főpásztor március 24-én.
Egy egész település ünnepelt március 24-én: egy felújított templom megszentelését és búcsúját, valamint a falu szülöttjének pappá szentelését kísérték figyelemmel a tisztabereki lakosok. Az esemény olyan jelentős volt a majd’ 700 lelkes község számára, hogy a református hívek a lelkész vezetésével szintén bekapcsolódtak a Szent Liturgiába. Ezt a hármas ünnepet tisztelte meg jelenlétével Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Román István kormánymegbízott, megyei képviselők, polgármesterek, közéleti személyek.
A Szent Liturgiát Szocska A. Ábel a Nyíregyházi Egyházmegye püspöke celebrálta, mellette az oltár körül főhelynöke, dr. Papp Tibor atya, a házigazda, Kiss Andor esperes, a kerület papsága és meghívott görögkatolikus lelkipásztorok szolgáltak. A kormánytámogatás segítségével, kívülről rendbe hozott kis templomot Ábel püspök szentelt vízzel hintette meg, majd a kereszt alakban megjelölt kapun bevonult az ünneplő közösség.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntőjében üdvözölte az egyház építkező tevékenységét, melyet az állam szívesen támogat. „Az egyház és állam elválasztása nem jelentheti az egyház és a társadalom szétválasztását. Hiszen egyszerre vagyunk tagjai az egyházunknak és polgárai a hazánknak. A kettő harmonikus együttműködése a járható út – mondta. Az egyházi intézmények minőségi feladatot látnak el, olyan pluszt adnak az oktatáshoz, szociális ellátáshoz, a kultúrához, amit más nem tud adni, s amikor a szoros értelemben vett hitéleti feladatát látja el az egyház: mindannyiunk lelkét emeli fel, mindannyiunkat jobb emberré tesz.”
Felidézte az ország és egyházépítő Szent István munkálkodását, aki megyéket és egyházmegyéket alapított, melyek ezer éve állnak. Az ő példáját követve kell valamennyiünknek kis Szent Istvánokként tevékenykednünk, építkeznünk az élet azon területén, ahová a Gondviselés állított minket.
Szent Lukács Evangéliumából a templom címünnepét adó jelenetet, Szűz Mária örömhírvételét olvasta fel a papjelölt Halász György diakónus, majd Ábel püspök homíliája következett. „Az Isten időnként különleges módon tekint az emberekre” – mint ezen a többszörös ünnepen, kereszthódoló vasárnapon a kereszt a templom közepére került, a római katolikusok keresztutat járnak, melynek állomásai a stációk. A főpásztor a stáció szó használatát, jelentésrétegeit boncolgatta: a legelső, római katonák által használt őrállomás jelentéstől a 18. századi irodalomban használatos vendéglátó helyen át a mai, átvitt értelmezéséig.
„A stáció, egy megálló, a töltekezés helye, mint a templom a keresztény ember életében: oda betérünk, hogy megpihenjünk, erőre kapjunk, bátorítást, vigasztalást nyerjünk, s úgy induljunk tovább utunkon.” A papszentelés előtt álló Halász György diakónusnak útravalóként mondta a püspök: „Légy az emberek számára olyan pap, akihez ha betérnek az emberek, vigasztalásra, töltekezésre, erőre kapnak, s az Evangélium tanítása által bátorítva nyugodtan mennek tovább. Minden papi életnek stációnak kell lennie – a másik ember földi és mennyei javát szolgálva, mások segítségévé válva” – zárta gondolatait.
A szentelés után, a szertartás végén Ábel püspök szentelési ajándékként egy keresztet ajándékozott György atyának. Kereszttel ajándékozta meg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest és Kiss Andrást, a Megyei Közgyűlés tagját is hálája jeléül.
Az újszentelt pap másnap, március 25-én mutatta be primíciáját, első Szent Liturgiáját a tisztabereki templomban, majd megkezdte papi tevékenységét a Miskolci Egyházmegyében, hiszen Halász György atyát a nyíregyházi megyéspüspök Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök szolgálatára bocsátotta három évre.
Halász György 1990. július 26-án született. Családjával Tisztaberken élt, ahol meghatározó élménye volt a dédnagymama vallásos lelkülete. 2010-ben érettségizett a Debreceni Református Kollégiumban. Közben gyakorolta a görögkatolikus vallást, és folyamatosan érlelődött benne az elköteleződés, míg végül 2007-ben, egy Csengerről Máriapócsra induló gyalogos zarándoklat alkalmával hozta meg a döntést, hogy a papi hivatást választja. 2010-ben felvételt nyert a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. 2013 szeptemberétől majd' egy évig dolgozott a Szent II. János Pál Pápa Idősek Otthonában Máriapócson. 2014 júniusától kilenc hónapra Máltára utazott. 2015-ben egy szűk félévig szolgált gondozóként Budapesten a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonában. 2016-ban felolvasói rendet kapott, majd 2018-ban szerezte meg diplomáját. 2018. augusztus 15-én diakónussá szentelték Miskolcon.
Szöveg: Polyákné Tóth Nóra, fotó: Zadubenszki Norbert
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |