Csak egy maroknyi ember, közülük csak három, aki mindháromszor megtette az utat. Csak négy nap, de nemcsak gyaloglás: zarándoklat. 120 kilométer Máriától Máriáig.
Egy hétvége és egy munkaszüneti (hétköz)nap is beleesett a négynapos menetelésbe Máriapócstól Sajópálfaláig április és május fordulóján. A távot harmadjára tették meg a zarándoklat elindítói: hárman. Hozzájuk csatlakozott még néhány ember, naponta változó lélekszámban, így átlag 7 fő gazdagodhatott a gyalogos zarándoklat során. Az előző évekhez hasonlóan egy szentírási szakaszt elmélkedtek végig a hosszú út során Orosz István máriapócsi kegyhelyigazgató atya jóvoltából: minden nap más szemszögből megvizsgálva annak üzenetét.
A Kánai menyegző kezdő mozzanatából indult ki első nap: az esküvőn hiányzott a bor, nekünk mi hiányzik az életünkből – hangzott a kérdés. Mária szavai, „Tegyétek, amit mond”, a második nap elmélkedésének alapjául szolgáltak: vajon minket mire szólít fel az Isten a családunkban, munkánkban és az egyházban, mit mond nekünk, amit meg kellene tennünk. A harmadik nap az evangéliumi szakasznak a korsó tartalmára vonatkozó részletei ragadták meg az útonlévők figyelmét: a mi korsónk mivel van tele, s vajon mit szeretnénk inkább tartalomként benne találni életünk korsójában. Végül „most merítsetek, és vigyetek a násznagynak” Jn2,8 gondolattal telt meg az utolsó nap lelki korsója, amelyből – s az egész zarándoklatból – merítve valódi, jóízű táplálékot vihettek magukkal a zarándokok.
A négy nap alatt jószívű vendéglátók segítségével pihenhettek meg a Máriától Máriához fáradozók: az első estét Nyíregyházán töltötték, ahol Tamás István, a Szent Miklós-iskola igazgatójának jóvoltából az intézményben tölthették az éjszakát, Tilk András pedig a vacsorát biztosította számukra. A testi felöltődés mellett a nyíregyházi székesegyházban az esti szertaráson különleges eseménynek lehettek tanúi a pócsról induló hívek: kisebb rendeket kaptak a papnövendékek a három görögkatolikus püspöktől, akik a zarándokok további útjára is áldásukat adták.
Szintén iskolában éjszakáztak a zarándokok Tiszalökön: itt Cserés Csaba iskolaigazgató várta szállással és étellel a megfáradt vándorokat. A harmadik este Bekecsen telt: Szabó Roland parókus a templomban fogadta a zarándokokat, akiknek a kedvéért az egész egyházközség megmozdult. A negyedik éjszakát ugyan már mindenki otthon tölthette, de menet közben jólesett a Tóth család által biztosított pihenő – tudtuk meg a részleteket az egyik résztvevőtől, Orosz Ritától.
Sajópálfalához közeledve néhány helyi hívő is a csapat elé sietett: megkönnyítve az utolsó, legfájóbb kilométereket, melyek kedvesek lehetnek a Szűzanya előtt is. A célban Atanáz püspök vezette a kegytemplomba őket, vendéglátóként Fekete Zoltán a zarándokok testi regenerálódásáról gondoskodott, míg Kázsmér Veronika a pálfalai kegykép történetéről mesélt.
A csoporthoz még első nap Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is csatlakozott néhány kilométer erejéig.
Szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: Orosz Rita
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |