Az előző esti beszélgetések, olvasás, és elcsendesülés eredményeként reggel 8-kor már református lelkészi áldással útnak indultunk.
Az előző esti beszélgetések, olvasás, és elcsendesülés eredményeként reggel 8-kor már református lelkészi áldással útnak indultunk. Földes-Debrecen egyenes, bitumenes, hosszú, egyhangú, 33 km-es út. Másnak. Nekünk a bőséges napsütés, majd a szemerkélő lágy eső, a szertartások, a találós kérdések, az új induló megfogalmazása, a hajdúszováti kulturális ház a hideg kakaóval és a Horvát tanyai bőséges pihenő a földi mennyország. Oly gyorsan eltelt, mint a Szenteste, a boldog családi együttlétben. Mi lesz velünk? Alig indultunk el messziről, s már haza is érkeztünk. Legalábbis ez hangzott el a debreceni templomunkban, mert, hogy itt már értik, mi az, hogy „Dicsőség Jézus Krisztusnak!”, és választ is adnak rá. Az egyházunk központjában való vendéglátás felülmúlhatatlan volt. Az érsekség munkatársai és családjuk, a helybeli nagytiszteletű parókus atya szeretete, vendégfogadása azt a szeretet közösséget jelenítették meg, mely egyházunkra oly annyira jellemző, s amely miatt igenis érezzük: a görögkatolikus egyházunkban vagyunk otthon.
Forrás: Szaplonczay Miklós szegedi parókus
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 | 3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 | 9 |
10 |
11 |
12 | 13 | 14 |
15 | 16 |
17 |
18 | 19 | 20 |
21 |
22 | 23 |
24 |
25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 | 31 |