Az életünk célja, hogy Krisztust hordozzuk, befogadjuk, hogy szeretetben éljünk – katolikus cigány közösségek zarándoklata Máriapócsra

 „Egy putriban születtem. Nyolcan voltunk testvérek, édesapám egész életében alkoholista volt, börtönben élte egész életét. Édesanyám próbált eltartani bennünket: nagyon nehezen ment. Szakadt gatyában, kócos hajjal mentem iskolába” - kegyetlen valóság rajzolódott ki a kétnapos cigánybúcsú első, lelki napján Orsós Zoltán celldömölki plébános vallomásos előadásai és a napot indító Szent Liturgia prédikációja alatt. Egy olyan valóság, melyben „álom az Isten” – első előadásának címeként jelölte ki ezt az adys sort az atya.

A cigánysága miatt bántalmazott, lenézett, kitaszított gyermek, fiatal Zolika szeretetlennek érezte magát az emberek és az Isten társaságában is. Állami gondozásban nevelkedve minden idegenhez odaszaladt: „leszel az anyukám?”

A kirekesztettség és elhagyatottság csak egy-egy pillanatra oldódott fel, hiszen büntetésként élte meg, hogy cigány. A gyógyulás csak nagyon lassan érkezett. A szívében felhalmozódott bosszúvágyat egy kármelita pap segítségével tudta levetkőzni. Az Isten – aki igazából sosem volt álom – valósággá vált számára, aki papi hivatásra hívta el: „tartozom nektek az Evangéliummal, s mindazzal, amit kaptam” – mondta cigány testvéreinek.

A Szombathelyi Egyházmegye cigánypasztorációs referense nemcsak egykori, saját valóságáról, hanem a cigányok jelenéről: identitásválságáról is beszélt, s irányelveket és útmutatást adott a hallgatóinak: „Ennek a századnak az irgalmas szamaritánus századának kellene lennie, mert különben elpusztulunk.” Bevallása szerint a cigányok prófétájaként a cigányság becsületén akar javítani: a szív forradalmára bíztatva roma testvéreit.

 (A vele készült interjúért kövesse honlapunkat.)

A délután kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott, közben a gyerekek és fiatalok külön foglalkozásokon játékkal tölthették el az időt: a tuzséri tanodából Tóth Tiborné és lánya, Andrea a fiatalabb, Grunda Dávid atya az idősebb korosztályt kötötte le. A több mint nyolcvan regisztrált lelkigyakorlatozó közül sokan az esti szertartásokba is bekapcsolódtak. Majd gyertyafényes áhítat és tábortüzes éneklés zárta a napot.

A vasárnap a reggeli istentisztelet után meglepő módon egy esküvői szertartással kezdődött. A nyírkátai pár már régóta egy családként működik felnőtt gyermekekkel, unokákkal, ám a szentségi házasság hiánya megakadályozta őket abban, hogy áldozzanak vagy bűnbocsánatot nyerjenek.

Zoltán és Katalin ettől a naptól újra részesülhetnek a szentségekben. Példájuk talán sokakat sarkall majd arra, hogy Isten színe előtt kössék össze életüket, hogy az oltáriszentség előtt nemcsak áldást várva hajtsanak fejet, hanem ízleljék is Krisztus jó illatú áldozati adományait. Ezt a nem titkolt szándékot Ábel püspök és Szabó Tamás pasztorális helynök is megerősítette, akik a házasságukat rendezni szándékozó párokat már most meghívták a jövő évi cigánybúcsúra, ahol ígéretük szerint – e hagyományteremtő első alkalom folytatásaként – szintén lesz lehetőség, akár egyszerre több pár házasságkötésére is.

Az ünnepi esemény jelentőségéről árulkodik, hogy a szertartás elején Ábel püspök is szolgált; a jegyesoktatással, gyónással felkészített házasulókat dr. Papp Tibor főhelynök atya adta össze.

Az oltárhoz vezető útról és saját személyes istenkereséséről tett hitet az esküvői ceremónia után a házaspár egyik gyermeke, Nagy Zoltán.

Az ő vallomása nem az egyetlen tanúságtétel volt a hétvégén. Orosz István Imréné a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referense, a lelki nappal egybekötött búcsú főszervezője örömmel hallgatta a hitvalló cigány testvérek egymást is buzdító konfesszióit az előző napi tábortűz körül: a megindító élettörténetek megérintették a hallgatóságot, s ezeknek is köszönhető, hogy egyre többen vállalják a krisztusi küldetésüket – mondta a főszervező.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepi Szent Liturgiáját Szocska A. Ábel megyéspüspök vezette, a prédikációt dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök tartotta; az oltár körül álló lelkipásztorok a cigánypasztorációs feladatok tevékeny ellátói szerte a metropóliában, sokan közülük egyházközségük zarándok cigánycsoportját vezetve érkezett Máriapócsra.

A liturgia előtt köszöntőt mondott a két meghívott politikus, dr. Szakács Ferenc Sándor, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának egyházi és civil ügyekért felelős koordinátora és Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlésének elnöke.

A búcsúra készülő cigányközösségekben meghirdetett kreatív templomépítő pályázatra jó néhány alkotás érkezett. Ezek mellé állva hangzottak el Székely János püspöknek, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottsága vezetőjének történetekkel alátámasztott szentbeszéde, melyen a romák ősi, Indiából hozott nyelvén köszöntötte a zarándokokat.

„Krisztus keresztjét ünnepeljük, melyen kitárt karokkal adta oda értünk az életét, a keresztet, melyen átölelte az egész világot.” – kezdte beszédét a főpásztor. „Ma Jézus egy fontos üzenetet szeretne átadni: vegyétek fel keresztjét, kövessétek őt, döntsetek mellette.” A tízparancsolatra és Jézus evangéliumi szavaira hagyatkozva olyan döntéseket sorolt fel, melyeket akár ettől az ünnepnaptól is megfogadhatnak a hívek: „hűséges leszek hitemhez, soha többé nem hagyja el számat káromkodás, tisztán készülök a házasságra, minden vasárnapot megszentelek, az ártatlan, épp csak megfogant életet nem pusztítom el, csak azért mert az kényelmesebb nekem, becsületes maradok”

„Az életünk célja, hogy Krisztust hordozzuk, befogadjuk, hogy szeretetben éljünk: legyünk akár gazdagok, szegények, egészségesek, betegek, éljünk akár egészséges vagy megsebzett családban. Ne csak akkor legyél keresztény, amikor könnyű” – biztatta a hallgatóságot János püspök.

Az utolsó történet, melyet a hierarcha elmesélt a jelenlévők okulására, egy zenészről szólt, tanulságát pedig a következőképp vonta le: „arra születtünk, hogy a szeretet dallamait játsszuk, akkor is, ha ennek ára van. Krisztus keresztje is erre hív: vedd fel a magad keresztjét. Te is tudd odaadni éltedet” – mondta az atya, majd rövid imával zárta a prédikációt.

„Urunk Jézus Krisztus, hálát adunk, hogy Szent Kereszted által megváltottál minket, átölelted ezt a világot. Taníts minket is a szeretet útjára, töltsd el ezzel a szeretettel családjainkat, egész életünket, aki élsz és uralkodsz. Ámen.”

A szertartás végén Ábel püspök egyik hűséges pócsi ministránsát ajándékozta meg új öltözékkel, aki szintén nehéz sorsú cigányként tartotta meg hitét gyermekkora óta.

A püspökök szentelt vízzel hintették meg a híveket és a kegytárgyakat.

Az ünnepség a közös ebéd után azzal folytatódott, hogy a jelen lévő cigány testvérek mintegy nászajándékul megajándékozták produkciójukkal a frissen házasodott Zoltánt és Katalint, akik cserébe egy szelet tortával kedveskedtek a búcsúi sokadalomból lett násznépnek.

A sok ezer cigánytestvér különféle indokokból érkezik minden évben Máriapócsra, van, aki az ellátás miatt, van, aki a társaság kedvéért, van, aki a Szűzanyát köszönti, van olyan is, aki azért jön, mert a sajátjának érzi ezt az alkalmat. De ahogyan Orsós Zoltán atya fogalmazott: ez egy megimádkozott hely, melynek kegyelme akkor is éri az ide érkezőt, ha az nem is akarja.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye