Közös imádságra hívták Máriapócsra a híveket azok a fiatalok, akik a Szent Damján-tábort szervezik. Hálát adtak a múltért, segítséget kértek a következő alkalomhoz október 19-én este.
A tábort 1997-ben szervezték meg először. Görögkatolikus kispapok kezdeményezték azzal a céllal, hogy segítsenek a fogyatékkal élőkön és családjaikon. Azóta minden nyáron megtartják az egyhetes tábort, amelyet többen aposztrofálnak a „szeretet és elfogadás szigetének”. Ez a hely – névadójához, az orvos Szent Damjánhoz méltóan – az ingyenes és önkéntes segítségnyújtás helyszíne. Szeretnék azt elérni a szervezők, hogy legalább egy hétre levegyék a családok válláról a gondozás terhét, egyidejűleg testi-lelki élményt nyújtsanak a fogyatékkal élőknek. Nem biztos, hogy közel két és fél évtizede ilyen sikeres lenne a fiatalok munkája, ha nem állna mögötte – szervezés, anyagiak gyűjtése mellett – sok-sok imádság.
A 2020. évi tábor főszervezője, Gémes Péter elmondta, a szemináriumban minden kedden közösen imádkoznak a „damjánosokért”, könyörögve szervezőkért, gondozottakért, az ő családjaikért. „Imádságban is hordozzuk egymás terhét” – tette hozzá. Ez történt szombat este is Máriapócson, ahol több mint százan énekelték az Akathisztoszt az Istenszülő tiszteletére. S ki tudja, hányan kapcsolódtak be a Görögkatolikus Médiaközpont élő adását követve.
Hogy milyen egy „Damjános Akathisztosz”? Családias, megható, szép, élettel teli, előre mutató.
Családias, mert a kegytemplomba érkezők közül igen sokan ismerősként üdvözölték egymást. Megható, mert aki eljött, valamilyen módon érintett: fogyatékkal él, vagy fogyatékkal élőt nevel. És megindító a „másik oldal” is, a segíteni akarók sokasága. Száz sérülthöz kétszáz segítő jelentkezik évről évre… Szép, mert a kórus által vezetett énekre mindenki odafigyelt, alkalmazkodott, közben mindenki tudta, semmi baj, ha téveszt, hiszen ez nem lemezfelvétel, hanem közös imádság. Élettel teli. Ugyanis minden korosztályt képviseltek néhányan: gyerekek, fiatalok, középkorú házaspárok, nagyszülők, sőt, egész családok jöttek, hogy imádkozzanak a szervezőkkel. Előre mutató, mert nem kell félnünk a jövőtől, amíg ilyen nagyszerű, jólelkű fiataljaink vannak! Egy huszonéves lány elmondta, őt a tábor az anyaságra készíti fel: „…meg lehet tanulni, milyen az, hogy nem én vagyok az első.”
Külön öröm, hogy ezt az esti imádságot több távolról érkező atya is megtisztelte, fontosnak érzik az ügyet, fontosnak a lelki hátteret. Persze, egy ilyen kezdeményezés anyagiakat is kíván. Nem is keveset! Ezúttal is volt lehetőség a támogatásra. Egész évben gyűjtik a kispapok a pénzbeli adományokat, és egyéb felajánlásokat, amikkel örömöt szerezhetnek a táborlakóknak.
Az Akathisztoszt vezető Kruppa Tamás atya néhány gondolattal lelkesítette a tábort szervező fiatalokat, és nyomatékosította: minden élet értékes, vigyázzunk egymásra!
Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |