XII. Pius pápa és a magyar forradalom

XII. Pius pápa és a magyar forradalom

„Amikor tehát 1956 hatásáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy nem csak a világpolitikát, hanem az egyetemes katolicizmust is mélyen megérintő eseményről van szó” – nemzeti ünnepünkön, október 23-án Botos Máté tanulmányának részletével emlékezünk a forradalomra.

Szöveg: Botos Máté, fotó: Móricz Csaba2019. október 23. 09:20

Amikor tehát 1956 hatásáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy nem csak a világpolitikát, hanem az egyetemes katolicizmust is mélyen megérintő eseményről van szó, mely sajátos módon többször is a legmagasabb szintű állásfoglalásra indította az akkori egyházfőt, mellyel el nem múló emléket állított a magyar szabadságharcnak. A magyar forradalom ráadásul az Apostoli Szentszéket olyan kérdésben késztette megnyilvánulásra, amely nem közvetlenül a katolikusok vagy az Egyház üldöztetésével volt kapcsolatos. Mindezt úgy, hogy a forradalmat sehol nem kárhoztatja, ami önmagában véve is meglepő, hiszen a katolikus Egyház 170 éve mereven szemben állt mindenfajta radikális megmozdulással. Ámde a „tiszta forradalom” legfontosabb öröksége mégsem ez, hanem az, hogy az idős egyházfő társadalmi-politikai kérdéseket érintő megnyilatkozásai közül talán legszebb, mindenesetre szívbemarkolóan megfogalmazott fohásza épp ehhez a magyar forradalomhoz kötődik. A vágy a béke iránt, az irgalom és az igazságosság iránt az ember legnemesebb vágyai közé tartozik. A magyar forradalom tehát, akaratlanul is, szándékolatlanul is, de megfelelt a Szentatya elvárásainak. Különös, hogy a XX. század forradalmai közül egyetlenként épp mi, magyarok tudtuk együttérzésre, szolidaritásra, s egy ilyen megmozdulás melletti kiállásra késztetni a katolikus egyházfőt:

„Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve - amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal - a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.” (XII. Pius pápa november 10-i rádiószózata)

Forrás: A Katolikus Egyház és az 1956-os forradalom, https://jak.ppke.hu/uploads/articles/271/file/PazmanyAlapitvany_1956emlekkotet.pdf

Szöveg: Botos Máté, fotó: Móricz Csaba

Nyíregyházi Egyházmegye

forradalom, 1956




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2019 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert