Tavaly első ízben jutottak országos döntőbe a nyíregyházi Sója-iskola tanulói. Idén tehetséggondozás és utánpótlás-nevelés érdekében folytatott munkájáért a felkészítő tanárt, Kurucz Miklóst is díjazták. Ez alkalomból készítettünk interjút a pedagógussal.
A város azon szegletébe sietek, ahová csak céllal megy az ember. Az utcákon elhagyatott épületek, omladozó, ablaktalan falak. A nélkülözés nyilvánvaló jegyei nyomják rá pecsétjüket a vakolatra.
Ebben a közegben van egy kerítéssel körülzárt terület, közepén egy napsárga épület; frissen felújított homlokzata messzire hirdeti sziget-mivoltát. Az iskolába, hiszen a rikító színfolt nem más, mint a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, azzal az elszántsággal érkeznek nap mint nap a tanárok, hogy – akár egy otthon – megbecsülést, biztonságot, szeretetet, támogatást kínáljanak a diákoknak a tanulásban és létszükségletekben; és sikereket. Bár ez utóbbi nagy erőbefektetéssel érkezik mind a diákok, mind a tanárok részéről.
A kitartás azonban meghozza gyümölcsét. Tavaly ballagott az első évfolyam. Osztályfőnökük volt az a tanár, akivel beszélgettem. Már nem a pótapaként és osztályfőnökként eltöltött előző négy év a téma, hanem az eredmények, melyeket munkájával elért az általa tanított tantárgyban, és az elismerés, melyet e munkáért kapott a közelmúltban.
Kurucz Miklós ötödik éve dolgozik a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában testnevelőként. A zömében hátrányos helyzetű iskolás közül sok, sportban tehetséges gyermeket karol fel és igyekszik versenyeztetni.
– „Minden évben számos versenyre viszem őket: diákolimpiára, szivacskézilabdára, Bozsik Labdarúgó-tornára. Célom, hogy eljussanak a versenyekre, hogy folyamatos sportolási lehetőséget biztosítsak nekik, megtanítsam őket a játékszabályok tisztelésére és betartására, a fair play játékra.”
Sikereket is elértek a gyerekek, bár egyértelműen kiderül szavaiból, hogy nem a kupák és érmek száma az elsődleges szempont. Tavaly első alkalommal jutott országos döntőbe az iskola: egyből három gyermek, mindhárman a Miklós tanítványai: 600 méteres és 800 méteres síkfutáson indultak, András, Zsozsó, valamint Laura is a középmezőnyben végeztek. – „Debrecenben az iskolát is képviseltük”.
Mivel Miklós – bár nem profi szinten, de maga is versenyzett korábban, kézilabdázott és tornázott, motiválja a gyermekeket az egyre jobb eredmények elérésére is.
– „Idén is viszem a tehetségeket, hiszen a mezei futóversenyek, az atlétika és labdarúgás kedvelt sportok a sójások körében”.
Kihasználva a gyermekek versenyszellemét, egyfajta pedagógiai módszerként alkalmazza Miklós ezeket a lehetőségeket: „lehet, hogy nem érünk el eredményeket, de ki mernek menni a városba, és hosszútávon gondolkodnak, hiszen folyamatosan készülünk”.
„Mikor idejöttem, eldöntöttem, hogy következetes és határozott leszek. Ez nekem jól bevált, elfogadtak, megszerettek a diákok: ha nagyon meghajtom őket, azt is tudják, hogy miért, megbeszéljük az előttünk álló feladatokat; ám fontos, hogyan fogalmazom meg a kitűzött céljainkat.”
A fiatal tanár kikerülve a Nyíregyházi Egyetemről, ahol testnevelés-történelem szakon végzett, az egyházi fenntartású intézményben kezdte meg pedagógusi pályafutását, és nem bánta meg döntését, hogy itt tanítson: „tudtam, hogy ez egy egyházi iskola, azt is, hogy mire vagyok képes, s hogy ezzel a feladattal is meg fogok birkózni. Mélyvízben kezdetem, de újra ezt választanám, ha visszaforgathatnám az időt. A kollégáim segítsége nélkül azonban nem ment volna így a beilleszkedés. Szeretném, hogy elismerjék a munkámat, de tudom, hogy ehhez alázatra van szükség, energiára és időre”.
Minden gyermek más, de „minden itt tanuló gyermek számára jelentősége van annak, hogy csapatmezben indulhat, vagy, hogy bemondják a nevét, hogy kicsit reflektorfénybe kerül és megmutathatja magát, tudását.” Év végén, ballagáskor ajándékot is kaptak teljesítményükért a versenyző diákok az egyházmegyétől.
Az elballagó 8. évfolyam egyetlen osztályát vinni: „ez is nagy motivációt jelentett számomra – vallja Miklós – úgy érzem, sikerült helytállnom mellettük. Közülük mindenki továbbtanult, s mivel tartom velük a kapcsolatot, tudom, hogy ki hogyan boldogul: van, aki Hajdúdorogon, van, aki a Bánkiban, van, aki a Szent Bazilban végez további tanulmányokat”.
Hosszú távú terveiről kérdezve kiderül, hogy a munkája az élete: „szeretem, amit csinálok, nem is munkának fogom fel, szeretek gyerekekkel, általános iskolás korosztállyal foglalkozni: alakíthatóak és tele vannak érzésekkel. Az órák során a viselkedés szabályaira is oktatom őket; arra, amire a sport tanít: emelt fővel veszíteni.”
Az óráknak forgatókönyvük van Miklós tanár bácsinál: megbeszélik, hogy mire készülnek, keményen dolgoznak, majd óra végén értékelnek. „Fontos a visszacsatolás, hogy megtudják, mit, miért fejlesztünk. A verseny nagy motiváció a tanítványaimnak – ezzel tudok rájuk hatni.”
Fotó: magánarchívum
A Magyar Diáksport Szövetség és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat együttműködésének köszönhetően 2019. szeptember 25-én a tehetséggondozás és az utánpótlás-nevelés területén elért eredményeiért hat testnevelőtársával együtt részesült díjazásban Kurucz Miklós, a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola testnevelő tanára a Tuzséron megtartott közgyűlésen.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, videó: Kölcsey Tv
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |