Spiritual balm in difficult times

Fogadjuk be, amit ma Jézus nekünk is felajánl – lelki táplálék nehéz időkben

„Nagycsütörtök a titkos vacsora emlékezete is. Jézus az értünk vállalt megaláztatás, szenvedés, és halál küszöbén áll, Ő pedig tisztában van ezzel és vállalja, de ez nem jelenti azt, hogy ne rakott volna rá óriási terhet” – Erdei Tamás vásárosnaményi parókus atya nagycsütörtöki elmélkedése. 

Szöveg: Erdei Tamás2020. április 9. 16:20

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 200 napja íródott

Nagyon furcsa és mégis csodálatos ambivalencia, de legalábbis kettősség van Jézus szenvedésének történetében: egyszerre van benne jelen a fény és a sötét, a szenvedés és az öröm, a félelem és a vágy, és természetesen a halál és az élet.

Nagycsütörtök a titkos vacsora emlékezete is. Jézus az értünk vállalt megaláztatás, szenvedés, és halál küszöbén áll, Ő pedig tisztában van ezzel és vállalja, de ez nem jelenti azt, hogy ne rakott volna rá óriási terhet. Most viszont még itt van tanítványaival. Ezért mondja egyszer azt, hogy „mindhalálig szomorú” az Ő lelke, de ugyanakkor meg az is látszik, hogy ahogy Ő maga fogalmaz „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti bárányt elköltsem, veletek mielőtt szenvedek”. Ebben a kettősségben van Krisztus jelen ezen az utolsó vacsorán, amiben az öröm mégis felülkerekedik, hiszen azt teszi Jézus, amiért jött. A küldött elérkezik a küldetés lényegéhez.

Ebben a furcsa, kettősségtől feszült helyzetben van tehát együtt Jézus a tanítványaival. És bölcselkedés helyett e nehéz és mégis fenséges pillanatban olyasmi történik, amire emberi logika szerint aligha számíthattunk volna… Jézus megmossa a tanítványok lábát. A titkos vacsora egyik legfontosabb része a lábmosás. Ne higgyük, hogy, csak azért mert ez az alázat gesztusa. Ettől ez sokkal több volt. Jézus nem „csak” tanítani akar vele, nem csak morális példát ad. Ez ott és akkor sokkal több volt. Kinyilatkoztatás, és kegyelemi pillanat. Amiben Jézus kinyilatkoztatta, hogy az Isten lényege pontosan ez az alázatos szeretet, és ebben részesített a tanítványokat, és az emberiséget. Ebben részesedni kell! Ezért mondja Jézus Péternek, aki vonakodik, hogy „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Ha elutasítjuk, Isten lényegét utasítjuk el.

Gyakran halljuk, hogy vegyünk példát az alázatos Krisztusról, aki az utolsó vacsorában a lábmosásban is tanítja, sőt kinyilatkoztatja az Isten mélységes szeretetből fakadó alázatát és ez tényleg nagyon fontos. De ne feledjük azt sem, hogy a sokat tanulhatunk a titkos vacsora tanítványaitól is! Mert Ők ott voltak Vele. Elfogadták, befogadták, amit Jézus nyújtott, a kenyeret, a bort, az Ő testét és vérét, Őt magát, a tanítás és a kinyilatkoztatást. Jézus hiába adja az ő kegyelmeit, ha nincs, aki elfogadja. És valódi szabadságunknál fogva rajtunk áll, - Te rajtad is áll -, elfogadod-e?

Eljött a nagycsütörtök, telepedjünk le mi is lélekben ma a Mesterrel, és legyünk részesei ennek a misztériumnak. Fogadjuk el, fogadjuk be, amit ma Jézus nekünk is felajánl. És adjunk hálát érte, hogy ezen a különös és belső húsvéton ilyen közel húzódhatunk hozzá, mint János a szeretett tanítvány.

Szöveg: Erdei Tamás

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert