Az élő egyház aktív tagjaként ünnepelte az idei húsvétot a Grajczárik család

Vannak olyan egyházközségek, ahol közösen készítik el a pászkakalácsot és a húsvéti ünnepi eledelt, tojást, sonkát, kolbászt és sárgatúrót, s a vasárnap hajnali pászkaszentelés után közösen fogyasztják el azt.

Így szokott ez lenni a Nyíregyháza-jósavárosi Görögkatolikus Egyházközségben is, a közösség ünnepi készületének szerves része a kalács sütése (kemencében), a sonka, a sárgatúró elkészítése, s amellett hogy mindenki viszi a családi pászkás kosarát a feltámadási szertartásra, az egyházközség nagy családjának közös pászkás kosarát is megáldja a pap. A húsvéti finomságokat egymásnak szolgálják fel a közösségi térben.

A Grajczárik család, a jósavárosi görögkatolikus közösség aktív tagjaként, többek között ezt is hiányolta az idei ünnepen. És persze a szertartásokat, melyek „békeidőben” elvezetnek a nagyhét gyötrelmes megállói, nagycsütörtök és nagypéntek szenvedése, nagyszombat várakozó csöndjén keresztül a fényes feltámadásba.

Az országban meghirdetett vészhelyzet első heteiben már bekapcsolódott Attila és Éva három gyermekükkel az online szertartásokba, de a családfő bevallása szerint eleinte szokatlan volt a képernyő előtt állni, végül lassacskán lélekben is összekapcsolta őket a templommal a technika, minden családtag komolyan vette az imát: főpásztorok által javasolt külsőségekben és belső megélésében egyaránt – meséli a családfő húsvét reggelén.

A kosár ugyanúgy elkészítve, mint tavaly, benne kalács, sonka, kolbász, sárgatúró, bor hirdeti a böjt végét. Ám az azokat megáldó kéz a szenteltvízzel nem a papé. Idén nem. Maga a családfő jelölte meg kereszt alakban a húsvéti eledeleket.

Attila szerint ez igen emlékezetes húsvét marad sokáig: Szabó Tamás atya kifejezésével élve "apapként" (apa-pap) valóban át kellett most vennie ezt a szerepet. Hálát adtak, hogy idén is megélhették a feltámadás szent titkát, de mindannyiuknak hiányzik a templom, a gyermekeknek is: Adél a nagyhét szertartásait, Ádi, aki pap szeretne lenni, az oltárt, Noncsi a közösséget hiányolja. Ugyanakkor az online közvetítések által olyan szertartásokba is bekapcsolódhattak, amelyekre sosem tudnak eljutni – jelöli meg a kényszerű időszak pozitív hozadékát Attila. „Lecsendesedett az életünk; most valóban az élő egyház aktív tagjának érzem magam, hogy eleget teszek ennek a rám bízott feladatnak” – folytatja.

Az asztalon a finomságok mellett ikon, imakönyv, gyertya. Ennek meggyújtásával, keresztvetésekkel, valamint a tropár és az ünnepi imák eléneklésével kezdték a reggelt a Grajczárik család tagjai, a családfő szenteltvízzel kereszt alakban megjelölte az ünnepi ételeket. A legkisebb leányzó kosarára is jutott a vízkeresztkor hazahozott szenteltvízből, és a szétpergő cseppekből Noncsira is került valamennyi: ő már az (idén elmaradó) locsolódásból is kapott most egy kis ízelítőt.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye