Legyőzte a halált – lelki táplálék nehéz időkben

Legyőzte a halált – lelki táplálék nehéz időkben

„Húsvéti ünnepünk alapja nem egy „FAKE NEWS”, ahogy ma az álhíreket szokás nevezni. A tévében sokszor látható ez mostanában sárga alapon fekete betűkkel. Bár már akkor, azon a húsvéti reggelen azt próbálták elhitetni, az emberek szájába rágni a korabeli zsidó vezetők: „Amíg mi aludtunk, ellopták Jézus testét!” De KRISZTUS FELTÁMADT!” – Máté Csaba szabolcsveresmarti parókus atya húsvéti gondolatait olvashatják: vigaszt nehéz időkben.

Szöveg: Máté Csaba, fotó: P. Tóth Nóra2020. április 22. 08:07

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 157 napja íródott

Drága és Szeretett Testvéreim Krisztusban!

 

Húsvéti ünnepünk alapja nem egy FAKE NEWS, ahogy ma az álhíreket szokás nevezni. A tévében sokszor látható ez mostanában sárga alapon fekete betűkkel. Bár már akkor, azon a húsvéti reggelen azt próbálták elhitetni, az emberek szájába rágni a korabeli zsidó vezetők: „Amíg mi aludtunk, ellopták Jézus testét!” De KRISZTUS FELTÁMADT!

Emberré lett. Hús és vér. ,,Csont a csontomból, hús a húsomból!” – ahogy Ádám, az első ember fogalmaz. A mi teremtett világunkban született meg, nőtt fel, a mi emberi nyelvünkön tanult meg beszélni, és hirdette az Isten Igéjét. Ahogy János evangélista fogalmaz: „Az Ige testté lett, és miközöttünk vett lakást.” Eljött, és az emberi történelem, az emberi dimenzió keretein belül áldozta fel magát, váltott meg minket.

Beteljesítette a próféták jövendöléseit, melyeket születése előtt sok száz évvel hirdettek az embereknek.

„Íme a szűz fogan, fiút szül és Emmanuelnek nevezi, ami azt jelenti: Velünk az Isten!”

(Izajás próféta)

 

,,Ujjongj [...] Zengj éneket [...] Nézd, közeleg királyod, igaz, győzedelmes, alázatos [...]

Szamárcsikón jön.” (Zakariás próféta)

 

,,Hátamat átadtam a korbácsnak, arcomat pedig az ütlegeknek. Arcomat nem fordítottam el a leköpdösések szégyenétől. [...] A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá. [...] A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés. [...] Bűneink miatt halállal sújtották. [...] A gonoszok között adtak neki sírboltot.” (Izajás próféta)

Emberként élte át a kereszten kifeszítve a halál pillanatát, miközben a 21. Zsoltárt imádkozta:

„Éli, éli lamma szabaktani, azaz én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem!”

Meghalt! – Ez tény. A százados, a katonák, Mária, János apostol, valamint sok-sok ember látta. Majd a százados pedig a mellét verve ezt mondta: ,,Ez valóban Isten fia volt!” Arimateai József pedig bátran bement és elkérte Jézus testét Pilátustól. Levették a keresztről, és a kenethozó asszonyok segítségével eltemették, a sírja bejáratára pedig egy nagy követ hengerítettek. A halál íze, mely a legfélelmetesebb, legemberibb tapasztalat, Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának a tapasztalata lett. Emberi tapasztalat, melyet Babits Mihály Ősz és tavasz között című versében gyönyörűen fogalmazott meg: „Csak az én telem nem ily mulandó, csak az én halálom nem halandó.”

Vállalta, hogy értünk meghal az Isten Fia, mert tanítani akar nekünk ezzel valamit. Nüsszai Szent Gergely a következőképp foglalja össze a halállal kapcsolatos tanulságot, húsvéti ünnepi beszédében:

,, [...] nem valószínűtlen, hanem nagyon is logikus, hogy a sírokban található anyagot, amelynek valaha formája volt, ismét a régi formájára lehessen felújítani, és ismét lehetséges a földből való ember, amint a földből vette eredetét. Engedjük meg, hogy Isten is képes annyira, amire a fazekas. [...] Veszi az alaktalan anyagot, edénnyé formálja, és ezt kiteszi a napsütésre, ott kiszárad és megkeményedik, amfora, tábla vagy hordó lesz a készítmény. Ha azonban valamelyik [...] felborul, leesve összezúzódik, és alaktalan földdé válik, de ha a mester akarja, gyorsan kijavítja az elromlottat, mesterségével újramintázza az agyagot, és az előbbinél nem rosszabb edénnyé mintázza. És a fazekas csak kicsinyke teremtménye az Isten hatalmának, mégsem hiszik el Istenről, hogy képes felújítani a megholtat. Micsoda esztelenség ez!”

Ezt bizonyítja be a Mennyei Atya Jézus Krisztus halálával, hogy noha emberi életét lerombolták, összetörték, mint a fazekas edényét, mégis ahogy a fazekas újraformázza az összetört edényt, Ő képes életre hívni az összetört, élettelen testet. Ennek tudatában gondoljunk most elhunyt szeretteinkre, értük, akiket a halál elragadott, azzal a hittel, amely a Föltámadt Krisztusba kapaszkodik, aki megígérte és megmutatta, hogy ez nemcsak ígéret, hanem valóság, hiszen FELTÁMADT KRISZTUS A HALÁLBÓL!

Föltámadása után találkozott Mária Magdolnával, aki kertésznek nézte, Péter és János pedig a sírhoz futott, és csak a levetett lepedőket látták, majd megjelent tanítványainak is, akik félelmükben magukra zárták az ajtót. Ez Jézus emberi története, aki feltámadása után emberi testét megmutatva bizonyította, hogy él, és legyőzte a halált! És így megadta nekünk, hogy saját halálunkat emberként győzhessük le!

Mégis, egészen biztos, hogy van, aki ma is azt mondja: Ez több mint 2000 évvel ezelőtt történt, hogyan hihetném én el ezt!? Erre én azt mondom: Gondolj most arra a szerettedre, aki már meghalt, akit gyermekeid, unokáid nem ismertek. Te azonban jól ismerted, szeretted, magadhoz ölelted, és ő is szeretett téged, magához ölelt, tanított, gondoskodott rólad. Már nincs itt, elment, meghalt! A gyermekid pedig azt kérdezik, a fényképét látva: Ki volt Ő? Mit válaszolsz erre? Biztos, hogy nem ezt: „Nem is létezett, nem tudom ki Ő.” Hanem ezt: „Ő volt az édesapám, az édesanyám, a nagyapám, a nagymamám...” Ma is ott a van a szívedben, ma is szereted, ma is szívesen beszélsz róla. Ma is fáj a hiánya.

Így voltak ezzel az Úr tanítványai is. Nagyon szerették, sokat tanultak Tőle, biztonságban érezték Vele magukat, és boldogság töltötte el őket a közelében. Amikor elvesztették, borzalmasan fájt nekik, összezavarodtak, féltek. Aztán viszontlátták, megérinthették, szólt hozzájuk, együtt étkeztek vele, és közben ugyanaz a boldogság töltötte el a szívüket, amit halála előtt éreztek, amikor még együtt voltak vele. Majd miután megmutatta nekik, hogy él, és legyőzte a halált, elküldte őket a világba, hogy tanúságot tegyenek Róla, a Feltámadottról. Ettől kezdve szívesen hirdették az egész világnak tanítását, tetteit, halálának és feltámadásának az evangéliumát, mert már emberi tapasztalattal tapasztalták meg, és hitték, hogy FELTÁMADT KRISZTUS, AZ ISTENEMBER! Ezért hozzájuk csatlakozva hittel és kitörő örömmel énekeljétek velem: „FELTÁMADT KRISZTUS, HALOTTAIBÓL, LEGYŐZTE HALÁLLAL A HALÁLT, ÉS A SÍRBAN LÉVŐKNEK ÉLETET AJÁNDÉKOZOTT!”

Szöveg: Máté Csaba, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert