Pilgrimage around Máriapócs

A csodás könnyezés először 1696. november 4-én kezdődött, ezt az ikont I.Lipót Bécsbe vitette. Azóta is ott őrzik. Ez a kép többé nem könnyezett. Viszont az erről készített másolat 1715-ben igen, kilenc napon keresztül. S harmadszor is, 1905 decemberében. Pócsot választotta az Istenanya.

Erre emlékezve indult augusztus 1-jén el egy több településről összegyűlt, népes csapat a Máriapócsot körbeölelő Boldogságok Útján. Orosz István atyával és Pindzsu István atyával reggel 6 órakor kerekedtek fel, hogy a kb. 16 km-es utat végig gyalogolják. A tisztelendő atyák minden megállónál, azaz minden kitáblázott „Boldogság-mondásnál” rövid elmélkedést tartottak. A zarándokok útközben énekelve, imádkozva, helyenként csendet tartva, befelé figyelve haladtak. 11 órára értek vissza a kegytemplomhoz, és Szent Liturgiával koronázták a közös imádságot.

A felolvasott evangéliumi szakasz (Mt 15, 32-39) kapcsán a kegyhelyigazgató atya arra kérte a jelenlévőket a prédikációban, hogy „mindannyian bátran adjuk oda a kenyerünket és halunkat, mindenünket, amink van, egész életünket, és merjük Krisztusra bízni. Ő fogja tudni, mit tegyen vele ahhoz, hogy mi magunk, és odaajándékozott életünk által mások is, csodák tanúi lehessünk!”

Csodaként élték meg a zarándoklók ezt a napot is, ahogyan egyik fiatalasszony fogalmazott: „Az atyák gondolataival szárnyaltunk!” A Pócsi Szűzanya 1715-ben augusztus 1-től kilenc napon át könnyezett. A Boldogságok Útját a további nyolc napon is bejárják, minden nap lesz a zarándokokkal lelkiatya is. A továbbiakról a Hivatás Emlékalapítvány elnöke, Pethő Mária Terézia szolgál felvilágosítással a +36-20-974 3125-ös telefonszámon.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye