Lelkünk örök szomjúságát végességünkben csak a Végtelen Isten kegyelmével csillapíthatjuk – Lelki táplálék minden időben

Lelkünk örök szomjúságát végességünkben csak a Végtelen Isten kegyelmével csillapíthatjuk – Lelki táplálék minden időben

Pünkösd utáni tizenkettedik vasárnapon Magyar László nyírkátai parókus atya gondolatait olvashatják. 

Szöveg: Magyar László, fotó: P. Tóth Nóra2020. augusztus 23. 15:40

Azon időben egy alkalommal odalépett hozzá egy ifjú, és megkérdezte tőle: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Így felelt neki: „Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat.” Az ifjú erre kijelentette: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?” „Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus most tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.”MT 19,16-26

A Pünkösd utáni 12. vasárnapon Máté evangélista egy találkozást mutat be nekünk: a gazdag ifjú találkozik Jézussal. Ez a találkozás nagy hatással van az ifjúra és Jézusra is. Mert akar, mert szeretne Jézussal találkozni, nagyon sok minden megvan az életében: egészség, boldogság, gazdagság, hatalom, befolyás, de még sincs meg minden. Valamit hiányol, ezért fölkeresi Jézust. Bár még fiatal, vagy talán éppen ezért, bölcsebb a ma emberénél. Tudja, van olyan hiány az ember életében, amit kizárólag csak Jézussal lehet betölteni, amire csak Jézus tud  igazán választ adni. Az ember „sárból” és „napsugárból” van összegyúrva. Egy részünk folymatosan vágyakozik a végtelen felé. Ha valaki ellenáll ennek a vonzásnak, ami Istenből árad, akármilyen gazdagságban élte le az életét, akármilyen jól sikerült mindenféle dolog, amit életében elkezdett, valami mégis betöltetlen marad. Nem lesz teljes az élete, mert egész egyszerűen

az ember úgy van teremtve, hogy csak azáltal válik teljessé, amit Jézusban találunk meg, ami Jézusban van. Jézusban találja meg az ember igazán önmagát, Jézusban talál rá igazi önmagára.

Nem elég a pénz ,ami pedig nagy hatalom ezen a földön. Nem elég, amit mások adhatnak nekünk, akár megbecsülésben, szeretetben, akármi más egyebekben, nem elég az, amit magunknak adhatunk meg itt ebben az életben szorgalommal, munkával, jó szándékkal, erkölcsös élettel. Mindez nem elég, mert valahogy az egyetlent, ami kielégíti az embert, azt csak a Teremtő adhatja meg. A materiális világ nagyon csábító,nagyon kellemes,de a lelkünk legbelső szomjúságát kizárólag Isten csillapíthatja.  

Mit adhat számunkra Jézus? A végtelen kegyelmét, jóságát, emberszeretetét, a végtelen boldogságot.

Amit papi imádságaink és keleti teológia így fogalmaz meg Istenről: „Te vagy a kimondhatatlan, felfoghatatlan, örök Isten”. 

A gazdag ifjú sok kis boldogság mellet, amit átél, mégis  ürességet és fásultságot érez, ezért keresi Jézust, mert el akarja nyerni az örök életet a végtelen boldogságot. Azt a boldogságot, amelyről úgy imádkozunk: „hol nincs sem fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet.” Találkozik Jézussal és megkérdezi: „Jó Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”   Jézus azt mondja neki: „Ha pedig be akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az ifjú azt válaszolja, hogy azokat a parancsokat ( tíz parancsolat), betartotta.

Manapság sajnos nem  ennyire természetes ez. Kevesen vannak, akik teljesen be akarják tartani a Tízparancsolatot, még a keresztények között is. Nagyon sokszor felesleges nyűgnek, béklyónak érzik Isten uralkodásának rajtunk. Ne akarja Isten, a püspök vagy a  pap megmondani, hogyan éljek. Pedig ezek a parancsok a boldogság parancsolatai, Isten kimodhatatlan szeretetének parancsai . Az életben is azért vannak különböző szabályok, hogy boldogan, biztonságban éljünk. A KRESZ szabályai is azért vannak,), hogy szabályosan, balesetmentesen tudjunk közlekedni. Akkor történik baleset , ha ezeket a szabályokat megszegjük.)A védőkorlát nem csupán megszabja az utat,hanem megvéd a veszélytől is. Akkor történik „baleset” az életünkben, ha a tízparancsolatot megszegjük vagy a másik embertársunk megszegi.  De mindig ott van életünkben az Isten kegyelme és a mi akaratunk. Megbánni, amit tettünk és Isten kegyelmével újrakezdeni. („ Aki tehát azt hiszi  hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. 1Kor.10.12)

A gazdag ifjú boldogan mondja Jézusnak, hogy ezeket a parancsokat mind megtartotta. „ Mi hiányzik még nekem?” Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” E szó hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” A mindennapi rutinról, életkörülményekről, a berögzült dolgokról való lemondás talán még nehezebb,mint a parancsok megtartása. Az emberi lét nagy  tragikuma, hogy miközben a végtelen után vágyakozunk, eladjuk mindezt véges dolgokért.

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra csak azt mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Tudjuk a Biblia-magyaráztatokból, hogy  nem a varrótű fokáról van szó, hanem a zsidóknál használatos kiskaput nevezték tű fokának, amin a teve csak térdepelve tudott bemenni.

„Aki térdel, az feláldozza magassága felét.” Aki térdepel, az tudja, van nála Hatalmasabb, aki lélekben letérdel, az tudja: a lelkünk örök szomjúságát végességünkben csak a Végtelen Isten kegyelmével csillapíthatjuk. A véges dolgaink, legyenek azok tárgyak, kapcsolatok,dicsőség ,talán pillanatokra eltompíthatják bennünk a titokzatos vágyakozást,de végső megnyugvást nem jelentenek.

A  gazdag ifjú találkozott a Megváltóval és ez nagy hatással volt rá. Nem tudjuk a történet folytatását. Lehetne a saját történetünk is. Vajon én hogyan folytatnám? Úgy élnék tovább,mintha semmi sem történt volna? Esetleg hosszas vívódás után legyőzném önmagam és követném Jézus tanácsát? Mindenkinek magának kell megválaszolni, továbbfűzni a szentírási történetet. A legfontosabb már a birtokunkban van: Jézus útmutatása. Élettörténetünket magunk alakítjuk,döntéseinket magunk hozzuk,céljainkat magunk tűzzük ki. Szent Ágoston mondja: „Magadhoz igazítottál minket Urunk,.s nyugtalan a szívünk,amíg benned meg nem nyugszik.” Nekünk már kérdeznünk sem kell, hiszen tudjuk Jézus válaszát. Kérnünk azonban minden nap szükséges: segítségét a napi harcokhoz,a tévutak elkerüléséhez, a Hozzá vezető következő apró lépés megtételéhez. Ámen.

Szöveg: Magyar László, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert