Ordination for a deacon in Hajdúdorog

Jézus követése a tökéletes szeretet hirdetése – Kaskötő Miklós Bertold diakónusszentelése

Augusztus 23-án Istenszülő elszenderedésének ünnepzárásán Hajdúdorogon zsúfolásig megtelt az első székesegyház. Nagy eseményt ünnepelt a helyi görögkatolikusság, hiszen ifjú testvérünket, Kaskötő Miklós Bertold tanulmányvégzett papnövendéket Fülöp metropolita atya diakónussá szentelte. Vele együtt összesen hat fiatalember állt Isten szolgálatába idén nyáron diakónusként. 

Szerző: Kaskötő Jánosné, fotó: ifj. Tóth Elek/Hajdúdorogi Főegyházmegye2020. augusztus 28. 23:30

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1308 napja íródott

A hajdúdorogi fiatalember az egyházközség szeme előtt nőtt fel: mindig láthattuk családja körében templomban, a Szent Bazil Oktatási Központban végezte tanulmányait (nagyon szép eredménnyel), ministrált, egyedülállóan szép hangján apostolt olvasott, még szebbé téve a Szent Liturgiát.

Így az egész közösség a szívébe zárta az alázatos, kedves ifjút, és együtt imádkozhattak érte a hívek, amikor kihirdették, hogy felvételt nyert a nyíregyházi Papnevelő Intézetbe. Ott is kimagasló eredménnyel végezte tanulmányait, valamint a Szent Damján kórus kórusvezetőjeként gyakran találkozhattunk vele Hajdúdorogon is. Az elröppent évek érzetével ültek be a hívek a templomba, meglehetősen nagy számban várva a püspöki liturgiát, hogy osztozhassanak Miklós testvér örömében. Számos pap is megtisztelte a közösséget és Miklós testvért jelenlétével.

A főpásztor az aznapi evangéliumhoz (Mk 10, 18-19) kapcsolódva tette fel a kérdést: Mi jót kell még tennem, hogy eljussak az örök életre?

Érdemes megvizsgálnunk Jézus válaszát – mutatott rá Fülöp metropolita. Először azon lepődhetünk meg, hogy Jézus visszautasítja a „Jó Mester!” megszólítást és arra figyelmeztet, hogy senki sem jó, csak az Isten. Majd Jézus arra kéri a gazdag ifjút, hogy tartsa meg a parancsokat, ám a szentírási szakaszt olvasva észrevehetjük, hogy kihagyott azokból néhányat. Például: „Szeresd Uradat, Istenedet!” Vagy a Főparancsból: „Szeresd Uradat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” Minden bizonnyal nem véletlenül hagyta ki Jézus azt a két legfontosabb intelmet, ami az Istenre vonatkozik.

De akkor mi kell még ahhoz, hogy eljussunk az örök életre? – elmélkedett tovább a főpásztor. Jézus olyan választ ad, melyből valami lényeges még hiányzik, és talán tudatosan kérdez vissza az ifjú, mert érzékeli, hogy nem teljes a felsorolás, vagy csak a jóra törekvés mondatja belőle, hogy „mit kell még tennem?” Jézus erre a kérdésre is válaszol. Rávezette a fiatalembert, hogy bár fontos a jóra törekvés, de kevés, kell valami több, ha tökéletes akar lenni… Vigyen végbe olyan dolgokat, amik az emberekre vonatkoznak. Itt sem az Isten szeretetéről beszél, hanem arról, hogy amikor szétosztott mindent, amikor már semmije sincs, akkor kövesse Jézust – emelte ki metropolita atya.

Majd így folytatta: Kevés megtartani a parancsot, kevés odaadni mindenünket. Szent Pál úgy fogalmaz: „Osszam szét bár mindenemet, legyen a testem égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” (1Kor 13, 3) Erre talál rá az, aki keres, aki nem elégszik meg a földi dolgokkal. Aki nem csak jó akar lenni. Kevés, hogy jó akar lenni, tökéletes kell, hogy legyen. Jó és tökéletes maga az Isten. Ádám és Éva olyan akart lenni, mint az Isten. Jézus megmutatja, hogy nem saját erőfeszítésből és önérdekből jutunk el Istenhez, hanem, aki az Ő útjára lép, annak követnie kell Jézust. „Kövess engem!” (Mk 10, 21) „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet!” (Jn 14, 6) „Aki engem követ, nem jár sötétségben!” (Jn 8, 12) Ezért jött Jézus közénk, hogy ezt az utat tapossa ki előttünk – világított rá a Főpásztor.

Majd Miklós diakónus felé fordulva, szelíd szeretettel e szavakat intézte Fülöp metropolita a hívekhez: Jézus követése a tökéletes szeretet hirdetése. Ez mindenkire vonatkozik. Nincsen kétszintes kereszténység. Most is azért vagyunk itt, mert egy ifjú megkérdezte: „Mit kell még tennem?” Ez az ifjú Miklós testvérünk, akit azért kísértünk ide ilyen szép számmal, hogy tanúi legyünk diakónussá szentelésének. Nem emlékszem, hogy valaha is püspöki liturgiát végeztem volna hat diakónussal. Az Úr Isten válaszolt. Viszont ez az esemény, amin most vagyunk, az Miklós testvérünk válasza. Válasz arra, hogy „Kövess engem!” Amikor ma végérvényessé válik egy hivatásnak, egy útnak a beteljesülése, hiszen a diakónus a szenteléssel a klérusba lép be, ezután, ha a Jóisten is úgy akarja, pappá válik majd. Követni akarja az Urat. De nem azért, mert Tőle valami többet kérne az Úristen.

Ezzel válik tökéletessé a törekvés, mert az Isten elé viszi, hogy az Istent dicsőíti meg. Az Istent nem lehet kihagyni az életünkből, tetteinkből. Mindnyájan abban gazdagodunk, hogy ma ez a fiatalember igent mondott Krisztus követésére, és ezt beteljesíti az Isten számára, és ezzel tud nekünk segíteni továbblépni. Hajdúdorogon számtalan lehetőség van arra, hogy segítsünk másokon, a rászorulókon, hogy megtartsuk a parancsokat. De sohasem mondhatom magamról, hogy én jó vagyok, mert segítettem. Mindig lehetne még többet segíteni. De ez csak akkor lesz lehetséges, hogyha Krisztust követem. Hogy ha Krisztus követésben növekszik a szeretetem – hangsúlyozta a főpásztor.  Hozzátetette: amikor valaki diakónussá lesz, akkor az ember szolgálatába áll. De ugyanakkor intézményesül számára Krisztus követése.

„Krisztus útjára lép, aki Maga is azért jött, hogy Ő szolgáljon. A szentségben a diakónus azonosul ezzel a szolgálattal, és innentől kezdve szolgálata Krisztus szolgálatává válik. Imádkozzunk azért, hogy ezt a szolgálatot Miklós testvér jól, tökéletességre törekvően Krisztus követésében végezze!” – zárta gondolatait Fülöp érsek-metropolita atya.

A hajdúdorogi hívek nagyon büszkék diakónusukra, aki Budapesten kezdi meg szolgálatát. A Szent Liturgia végén jókívánságaikat fejezték ki az egyházközség tagjai, majd Miklós diakónus is megköszönte a rengeteg szeretetet, melyet családjától, szeretteitől és az egyházközség tagjaitól kapott az évek során. Seszták István főhelynök atya felolvasta a Miklós atya kinevezéséről szóló dokumentumot. Az áldás után még hosszan folyt a gratuláció és a jókívánságok kifejezése a hívek részéről az ifjú párnak. A verőfényes napsütésben mindannyian éreztük a Jóisten közösségformáló erejét.

Szerző: Kaskötő Jánosné, fotó: ifj. Tóth Elek/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

diakónus, szentelés, Kocsis Fülöp, Kaskötő Miklós
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert