Kocsis Fülöp: Olyan politikusok zarándokoltak ide, akik vállalják, hogy az életük alapszabálya a krisztusi rend.

A szabadban, tábori oltárnál végzett Szent Liturgián együtt szolgált az oltár körül a három görögkatolikus főpásztor: Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök és dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, valamint helynökeik és a Görögkatolikus Metropólia meghívott áldozópapjai.

Közülük többen is vállalkoztak az éjfélkor Mátészalkáról induló zarándokút megtételére: a menet élén zarándokolt maga Ábel püspök atya is, társul szegődve a KDNP frakciótagjai mellé.

A megérkezést követő Szent Liturgián Fülöp püspök atya tartott ünnepi homíliát. Beszédében a Galatákhoz írt levél elhangzó szavait ismételte: „a Törvény őrzött minket bezárva”, s kiemelte a bezárva szót, melyre most különösen érzékenyek vagyunk. Bár a törvény őrzött meg minket, szinte félünk, hogy újra bekövetkezik – idézte fel az elmúlt időszak pandémia okozta nehéz bezárkózottságát és a jelen helyzet bizonytalanságát.

A törvény mint egy nevelő megszabja az ember körét, megmondja, mit tehet, meddig mehet el. A kor embere erre tiltakozással felelt, s maga kezdett el kibújni ebből az Isten alkotta rend kötelékéből a szabadság vágyával. E kettősség határozza meg viselkedésünket: ha az ember lerázza magáról a törvény kötelékét, az káoszhoz vezet, s közben tudjuk, hogy rendnek kell lenni.

Szent Pál így ír: „a törvény nevelőnk lett Krisztusra”, el akart vezeti valahová, s ott elengedte a kezünk. „Amikor Isten elküldte egyszülött Fiát, akkor az az egyszerű szabály, hogy rend a lelke mindennek, megfordult: a lélek lett a rendje mindennek. A Lélek szabja meg a rendet. Attól kezdve, hogy Jézus Krisztus a Szeretet Istenének szentháromságos titkát kinyilatkoztatta, megfordult a világ: nem rendetlen lett, hanem más alapszabály vált érvényessé. A szeretet lett az alaptörvény, melyet Krisztus hozott el.”

Szent Ágoston ide vonatkozó szavait hangoztatta a hierarcha: „szeress és tégy, amit akarsz.” A szabadság vágya nem elítélendő, hiszen azt az Atya ültette belénk, „a hiba ott van, amikor nem találom meg a szabadság forrását: a Szabadságot a lélek adja, ha lélekben élek, akkor tudok igazán szabad lenni. Megértjük-e ezt, ez a fajta szabadság vezet-e minket?” – tette fel a kérdést.

„Olyan politikusok zarándokoltak ide, akik vállalják, hogy az életük alapszabálya a krisztusi rend. A vezetőknek óriási felelősségük van, mert amit ők megélnek, ahogy ők gondolkodnak az Istenről, a szabadságról, az imáról, azt adják tovább önkéntelenül is” – hangsúlyozta Fülöp atya.

Farizeusi magatartás is lehetne, ha csak megkeresztelkedésünkkel, szertartásokon való részvételünkkel akarnánk keresztények lenni. Azt azonban nem lehet mímelni, hogy mennyire irányítja életemet a Lélek.

„A zarándoklat során figyelni akarunk az Istenre, azt az érzékenységet akarjuk alakítani, formálni, hogy hogyan tudom meghallani az Isten szavát, hogyan tudom tettekre váltani, az életem rendjévé tenni.”

A rendre, az emberi törvényekre szükség van, ezek jó esetben harmóniában állnak az isteni szóval. A kérdés az, vajon azok, akik a törvényt hozzák, behajtják másokon, azok milyen lelkülettel élnek, felismerik-e az Isten világban megalkotott törvényét, amelynek az alapja a szeretet, amelyre a lélek vezet rá.

A szertartás után Semjén Zsolt a KDNP frakcióvezetője mondott beszédet, kiemelve: hiába tartjuk meg a vasárnapot, hiába vagyunk keresztények, ha nem törődünk azzal, mi van a környezetünkben és a világban. A keresztségben kapott küldetésünk, hogy elmozdítsuk a világot az Evangélium irányába.

A kereszténydemokrácia lényegéről gondolkodva fogalmazta meg: a kereszténydemokrácia azt jelenti, hogy figyelünk az egyház társadalmi tanítására, és azt képviseljük a mindennapokban. A keresztény politikus így gondolkodik: nem az Egyház igazodik az aktuális társadalmi divatokhoz, hanem a keresztény közösségnek, politikusnak kell igazodni az Egyház tanításához.

A zarándoklat utolsó mozzanataként a kegytemplomban megszentelték Boldog Gojdics Péter Pál és Boldog Romzsa Tódor vértanú püspökök mozaikjait.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye