„Az egyház minden évben megünnepli ezt a napot – felemeli a keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá váljék, hogy az Úr Jézus mit vállalt értünk, és nekünk, Krisztus-követőknek, milyen irányba kell haladnunk.”
A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a szenvedés eszközeit. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl a Golgotán, hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült.
Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásatva egy sziklaüregben megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön
Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult. Történt, hogy a város egyik előkelő asszonya megbetegedett, és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a talált kereszteket, és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré!
Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt, és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát. A császárné e jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte fiának, ezekből ő zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben viselt. A császárné az üdvöt hozó fa egy részét fiának adta, a másik részét ezüsttokba foglaltatta, és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik. A szent sír fölé templomot építettek, és az itt megtalált Szent Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt tömegnek. Innen ered a név: Szent Kereszt felmagasztalása. Azóta az egyház minden évben megünnepli ezt a napot – felemeli a keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá váljék, hogy az Úr Jézus mit vállalt értünk, és nekünk, Krisztus-követőknek, milyen irányba kell haladnunk.
Készült: Diós István Szentek élete című műve alapján
Az írás megjelent nyomtatásban a Görögkatolikus Szemle 2013. szeptemberi számában.
Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |