Spiritual balm at all times

Megtörettetés nélkül nincs csoda – Laczkó Zsolt atya kereszthordozó gondolatai Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén

„Láttam a folyót, melyen mindenkinek át kell kelni, hogy Isten országába jusson. A folyó neve: szenvedés. Láttam a hajót, mely mindenkit átvisz a folyón. A hajó neve: szeretet.” (Keresztes Szent János)
Az alábbiakban Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkésznek a paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez szóló levelét olvashatjuk, amelyet a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére fogalmazott meg.

Szöveg: Laczkó Zsolt, forrás: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra2020. szeptember 17. 08:50

Főtisztelendő Atyák, Kedves Testvérek!

28 éve, amikor pap lettem, úgy éreztem: szeret az Isten. Most, hogy meghívott a keresztútjára, úgy érzem: végtelenül szeret az Isten. Augusztus 6-án fogalmazódott meg bennem mindez, papszentelésem évfordulóján. S idén, e napon, köszönet Kocsis Fülöp érsek atyának, egy díszeset is kaptam, nemcsak a fájdalmas keresztet.

Valamelyik misztikusnál olvastam, eddig nem tudtam, hogy Jézus a keresztúton, amikor háromszor is elesett annak súlya alatt, úgy esett el, hogy arccsontja is eltört. Ez is egyik értünk viselt szenvedése. Lehet, hogy az Úr megadta nekem arcának fájdalmát, mint az Ő végtelen szeretetének ajándékát?

Már régóta végzem úgy a Szent Liturgiákat, hogy a kenyér, a Bárány, „Aki megtörhető, de meg nem osztható, Ki mindenkor eledelül szolgál és soha el nem fogyasztható” nemcsak Krisztus teste, hanem kicsit én is az Isten kezében, Aki széttör, hogy táplálék legyek, erőforrás példámmal sokak számára... Ez a gondolat egybecseng papi jelmondatommal is: „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal.” (Jn 6, 9). Megtörettetés nélkül nincs csoda.

Novemberi műtétem után, január-februárban 33 sugárkezelést kaptam. Két hónapja egy implantátum lemezt és csavarjait kellett kivenni az arcomból, mert állandó gyulladást, gennyes sipolyt okozott. Két hétre rá egy elhalt csontdarab került ki. Most pedig újabb beavatkozás lesz. A sugárterápia miatt a beültetett szárkapocs csont is károsodott, egyik része az elhalás miatt kihegyesedett és átszúrja a bőrömet. De még várnak rám a rekonstrukciós műtétek is.

Továbbra is derű, béke és öröm van a lelkemben. Úgy érzem, a papi élet, a pasztorális siker nem létezik a lándzsa, meg a szögek nélkül. A szenvedésen keresztül alakít az Atya, Fiának képmására. Keresztre kell feszülnünk. Ez a szülés vagy a születés fájdalma. Szent II. János Pál pápától tanulom: bátorság kell szembenézni a viharokkal. Ő hősiesen viselte a betegségét. Visszautasította, hogy elrejtőzzön, soha nem tagadta testének gyengeségét. Ezzel is segített minden betegnek, akik tőle példát vehettek. Azok, akik szenvednek, méltók a tiszteletre. Össze kell törni, hogy ragyoghassunk. Krisztussal keresztre vagyunk feszítve. (vö. Gal 2, 20). „A hűséges szolga nem érzi sebeit, amikor szerelmesen szemléli az ő Királya sebeit.” (Szent Bernát).

Talán annyira felszínesek lettünk, világiasak, hogy nem könnyű a testi szenvedés tanúságtételének igazságát megértenünk. Krisztus keresztje nem elmélet, hanem hihetetlen szenvedés és hihetetlen szeretet. Helytállás. Nincs papi szolgálat Krisztus keresztjében való osztozás nélkül. A szemlélődő és csendes Istenre figyelés alakít át és ad erőt a terhek cipelésére. Az imádság, mely Isten gyermeki keresése. Egész életemben Istenről beszéltem, most Istennel beszélek. Persze fontos a tudás, a tudomány, a teológia, de a kincs nem a tudásban van. Az igazi kincs: a mi barátságunk Istennel. Isten nem okoskodás. Tanuljunk a szentek tapasztalatából, kudarcaiból is. „Bennem voltál, én meg kint… Velem voltál, én meg nem voltam Veled” (Szent Ágoston: Vallomások, XVII. fej.).

Az a pap tudja az Istennel való találkozását másokkal is érthetően megosztani, aki bensővé tette életét. Semmi sem foglalhatja el az Isten, az imádság, az imádás helyét. Előbb az Istent keresni, majd az embert szolgálni… Ez egy döntés, egy jó döntés. (Vannak, akik sehogy se döntenek vagy rosszul döntenek.) Így sejthetjük meg megváltásunk nagy titkát, a Szent Kereszt dicsőséges és életet adó kegyelmét: „Atyám, úgy legyen, ahogy Te akarod.” (vö. Mk 14, 36; Mt 26, 39; Lk 22, 42 és Jn 5, 30.).
Isten áldjon mindnyájunkat és Szent Keresztjének erejével bátorítson bennünket igazi istenkeresésre és hiteles tanúságtevő életre!

Alázatos szeretettel: Zsolt atya

Szöveg: Laczkó Zsolt, forrás: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye

Lackó Zsolt, lelki táplálék, keresztfelmagasztalás




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert