Lelki táplálék a bűnbánati időszak kezdetén

Lelki táplálék a bűnbánati időszak kezdetén

Az adventi időszak kezdetével elérkezik számunkra a nagyobb odafigyelés időszaka. Ilyenkor jobban odafigyelünk a családunkra, a környezetünkre, a szívünkre, a lelkünkre és az Istenre is – Iski Péter újfehértói segédlelkész atya a pünkösd utáni 24. vasárnapon, az adventi időszak kezdetén Lukács apostol és evangelista szavait értelmezve tanít minket.

Szöveg: Iski Péter2020. november 15. 06:00

Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről. (Lk 8,41-56)

Krisztusban szeretett testvérek!

November 15-én elkezdődik a görögkatolikus egyház számára a karácsony előtti bűnbánati időszak. Ez a nap egyben vasárnapra is esik.

Az adventi időszak kezdetével elérkezik számunkra a nagyobb odafigyelés időszaka. Ilyenkor jobban odafigyelünk a családunkra, a környezetünkre, a szívünkre, a lelkünkre és az Istenre is. Most, a koronavírus járvány idején ezt még jobban átérezhetjük, hiszen mindig azt halljuk, hogy figyeljünk oda egymásra, óvjuk családjainkat, egymást és idősebb hozzátartozóinkat.

Vajon a mostani válságos helyzetben ezt mennyire tettük meg? Tényleg megváltoztunk és empatikusabbak lettünk egymás iránt?

Ezen elmélkedjünk az elkövetkező időszakban! Nem nagyon hívta fel a figyelmünket arra sem a média, sem a napi tájékoztatás, hogy figyelj oda az Istenre, csendesedj el és kövesd őt mindennap tiszta szívvel, legjobb akarattal, odaadással!

Az emberek többsége valamilyen csodára, bizonyságra vágyik, hogy higgyenek valamiben vagy valakiben. Jézus Krisztus ezt megmutatja követőinek, a tanítványoknak, a zsidóknak, hogy mi minden fölött van hatalma. Jézus figyel minket, óv minket, csak mi nem vesszük észre a mindennapi rohanásban, a reményvesztettségünkben, túlzott aggodalmunkban.              

A pünkösd utáni 24. vasárnap evangéliumi szakaszában két csodáról szóló történetet hallhatunk. A vérfolyásos asszony és Jairus lánya feltámasztásának a történetét. Jézus a nagy tömeg ellenére is tudta, hogy ki érintette meg, még akkor is, ha nem látta. Miért teszi ezt szóvá, hogy ki érintette meg? Miért nem sétál tovább, tudva azt, hogy jót tett? Valószínűleg más célja volt ezzel, mégpedig az, hogy megmutassa a hívőknek és a nem hívőknek, hogy ő nemcsak ember, hanem Isten is. Ezenkívül  az asszony hitét is hangsúlyozni akarta, ami megmutatkozott abban, hogy oda mert menni Jézushoz és bevallotta, hogy ő volt az, bár tudta, hogy így lelepleződik betegsége,  ami a zsidók szemében megvetett volt.

Mi ki tudunk-e evezni a hétköznapok háborgó viharos tengeréről a partra és megszólítani Istent: itt vagyok; segíts nekem, hogy a világ gondjai mellett erősebb legyen a hitem és reményem.

Szent Ágostonnak van egy nagyon szép imája, amely így szól: „Uram adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy változtassak, amin lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!”

Igen kedves testvérek, ezek a szavak megfontolandóak. Most, különösen a járványban és a bűnbánati időszakban itt az ideje, hogy reményünket, türelmünket, bátorságunkat felszítsuk magunkban. Hiszen minket is hív az Isten nap, mint nap: egyre közelebb magához, hogy megmutassa nekünk is a csodáit a mindennapok értelmetlennek tűnő nehézségeiben és küzdelmeiben.

Ha eljutunk az Isten közelségéhez ebben a nehéz időszakban is, amit most megélünk, igazzá válik számunkra az a mondat, amit karácsonykor is szoktunk mondani, hogy „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten.” Ámen.  

Szöveg: Iski Péter

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2020 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert