A szent rendbe fogadva – diakónussá szentelték Domokos Zsoltot

A szent rendbe fogadva – diakónussá szentelték Domokos Zsoltot

Az idei templombúcsú egészen más volt Hajdúdorogon, mint az eddig megszokottak. Nemcsak azért, mert az élő közvetítésen keresztül kapcsolódtak az együtt ünneplésbe a hívek, hanem azért is, mert egy örömteli esemény is megkoronázta azt. A hajdúdorogi származású Domokos Zsolt alszerpapot övéi körében diakónussá szentelte Fülöp érsek-metropolita atya.

Szöveg: H Varga Eszter, Kaskötő Jánosné/Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: H Varga Eszter, Szabó Sándor2020. november 24. 14:20

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 202 napja íródott

A fiatalember a hajdúdorogi Szent Bazil Gimnáziumban töltött évei alatt hallotta meg a Jóisten hívását, és mondott igent a papi szolgálatra. Ismerve őt, más hivatást nehezen lehet neki elképzelni, hiszen alázata, segítőkészsége, empatikus mivolta, Istent közvetítő szeretete teljesen alkalmassá teszi erre a feladatra. A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola elvégzése előtt az Egyesült Államokban gyarapíthatta tudását éveken keresztül, majd ifjúságpasztorációs referensként tevékenykedett kiváló rátermettséggel Debrecenben, ezután az érseki iroda titkára lett. Idei házasságkötése is nagy örömmel töltötte el a hajdúdorogi híveket. 

Zsolt atyát egykori szemináriumi társai, a vele szoros barátságot ápoló paptestvérei támogatták szeretetükkel, osztozva örömében ezen a meghatározó napon. 

Az Istenszülő templomba vezetésének ünnepén megtartott Szent Liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya homíliájában Szent Pál apostol zsidókhoz írt levelének üzenetét tárta az ünneplők elé. Ebben az apostol a templom szentélyének rendjét idézi fel. 

„Az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye: egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek. A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit”. (Zsid 9, 1-4) 

Vajon miért ezt a rejtélyes szakaszt olvastatja fel keleti egyházunk minden Mária ünnepen? – tette fel a kérdést érsek atya és rögtön el is árulta a választ: rejtélyes értelemben Mária maga a frigyláda, a szentély, a szent sátor, sőt a függönynek is. Ezek ószövetségi előképek. Itt most az a Mária van jelen, ki méhében az igazi kenyeret, a mennyből alászállott kenyeret, az Eucharisztát hordozza. Ő a kivirágzott vessző is, amely új bimbót hajt. 

A sátor jelentette Isten jelenlétét a választott nép körében, de Máriában valóságosan itt van az Isten jelenléte, ő élő sátor, Istennek szent hajléka. Ezen az ünnepen arról emlékezünk meg, hogy ez az élő, szent hajlék belép Isten házába. Titokzatos szövegek, rejtélyes esemény – részletezte az előképek jelentését Fülöp metropolita atya. 

Majd kiemelte: mindez arra utal, hogy rend van a sátorban, szentélyben, szertartásokban. Mindez jelképezi azt az isteni rendet, mely a Szentháromság belső közösségében van. Fontos ezt ma tudatosítani, amikor azt érezzük, hogy minden felbomlik, minden az érvényét veszti, meginog az életünk rendje. Márpedig ez a rend megingathatatlan. Éppen azért, mert forrása nem más, mint maga a teremtő Isten, aki ebbe a világba beleteremtette a saját rendjét. Annál inkább átitatódik a mi életünk is ezzel a szent renddel, minél inkább bekapcsolódunk, élő részesei vagyunk az egyház rendjének, amely közvetíti a megváltás rendjét. Mostani járvány idején sok mindent el kell hagynunk a megszokott rendből, de ez nem ingatja meg azt a szent rendet, amely az életünket is vezeti. – hangsúlyozta a főpásztor. 

Majd rátérve Zsolt atya szentelésére, így folytatta: Azért jöttünk most ide, hogy ezt a szent rendet egy testvérünk magára vegye. Az emberek közötti kapcsolat belső rendje a szolgálat. Erre épül az egész életünk. Ha elvárom, hogy más szolgáljon nekem, vagy eszköznek használom a magam karrierjének kiépítéséhez, az kifordítása ennek a rendnek. Zsolt testvérünk ma ennek a szolgálatnak szenteli magát, ezen keresztül nemcsak a papokat, a püspököt, a híveket szolgálja, hanem az egész Egyházon keresztül magát Istent – emelte ki Fülöp atya.

Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy Mária alakjában személyesen is megjelenik az Egyház rendje. Ő úgy édesanyánk, ahogyan az egyház is, Krisztust adja testileg-lelkileg. Ahogy egy családban is többnyire az édesanya a rend őre, ő rendezi el a hétköznapi élet ügyeit, úgy Mária is vigyáz ránk, hogy rendben menjen az életünk. Ezt nyújtja az Egyház is, rendszerezi, rendszerbe foglalja a közösségeinket egymással és Istennel. 

- Ha tartjuk ezt a rendet, hogy mindenkinek meglegyen a családban ez a szerepe, a család is kicsiny egyházzá válik, és ott is ugyanez a szent rend uralkodik, ami megjelenik a szertartásunkban, a templomban, az egyházban. Amikor Zsolt testvérünket a szent rendbe fogadjuk, akkor egyszersmind az ő családján keresztül is továbbítjuk ezt a rendet mindazoknak, akiket ők szolgálnak. Imádkozzunk tehát, hogy a Szentlélek kegyelme szent diakónussá szentelje Zsolt testvérünket! Hirdessék, adják tovább minden emberi kapcsolatukon keresztül, hogy rend van, hogy Isten szent rendje uralkodik ebben a világban. Fedezzük föl és éljük meg azt! – zárta elmélkedését Fülöp metropolita atya. 

Zsolt alszerpapot két közeli barátja kísérte föl a királyi ajtóig, ahol átvéve két diákonus kísérte körbe háromszor az oltár körül, hogy annak sarkait megcsókolva járuljon a trónszéken ülő püspök elé, és a krisztusi hatalom jelképeit megcsókolva fogadjon neki engedelmességet.

Majd szintén az oltár sarkánál letérdelve fogadta a püspöki kézrátétel imáját, a hívek könyörgéseit, végül pedig a diakónusi szolgálathoz szükséges ruhadarabokat és tárgyakat, a ripidiont (angyalokat ábrázoló, szolgálatukat jelképező díszes tányér) és a tömjénezőt.

Majd ezeket föl és átvéve nyomban az oltár elé állt, hogy immár diakónusként folytassa szolgálatát az Isteni Szent Liturgiában.  

A Szent Liturgia végén Kerékgyártó Imre világi elnök valamint Varga Gáborné a bazilita harmadrend tagja köszöntötték az egyházközség nevében az új diakónust, életére, hivatására, családjára Isten áldását kérve. Dalanics Zoltán parókus atya is külön köszöntötte a paptestvéreket és a híveket, valamit Zsolt atyának ő is szívből jövő jókívánságait fejezte ki.

Végül Seszták István főhelynök atya olvasta fel Zsolt diakónus kinevezését, melyben minden eddigi tisztségét megtartva Fülöp metropolita atya az újonnan megalapított Szent István templomigazgatóság (a metropolitai hivatal kápolnája) szolgálattevőjévé nevezte ki Domokos Zsolt diakónust.

Szöveg: H Varga Eszter, Kaskötő Jánosné/Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: H Varga Eszter, Szabó Sándor

Nyíregyházi Egyházmegye

diakónus, szentelés, Kocsis Fülöp, Domokos Zsolt
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert