Január 6-ának fényes ünnepét, Úrjelenést, vagy közismertebb nevén vízkereszt ünnepét minden egyházközségben Szent Liturgiával és vízszenteléssel ünnepelték. Így történt ez Nyírgelsén is, ahol Kerékgyártó András parókus, kiérdemesült esperes atya vezette a szertartást.
Harminchárom Nyírgelsén eltöltött, hűséges esztendővel a háta mögött Kerékgyártó András atya újra felmutathatta az értünk megkeresztelkedett Krisztus jelképét a gelsei híveknek, ahogy a vízszentelés szertartása során vízbe mártva keresztjét megszentelte a vizet.
Az elöregedő szabolcsi település vallását gyakorló görögkatolikusai közül sokan elmaradtak az utóbbi időben – főként a járvány miatt, az ünnep s a szentelés azonban nem maradhat el. S ha – hétköznapra eső ünnepnapról lévén szó – kevesen is, de áhítattal imádkozták együtt lelkipásztorukkal Aranyszájú Szent János liturgiáját és a nagy vízszentelés szertartásának szövegét.
András atya prédikációjában a karácsonyi történet lényegét elevenítette fel elsőként: az Úr látta, hogy az ember nem tud magától visszatalálni hozzá, így hát eljött közénk, emberré lett.
Ez az istengyermek felnőttként beáll a Jordán partján álldogáló, Keresztelő János szavait hallgató, a maguk bűnét megbánni akaró, keresztelkedni vágyó emberek közé: szolidaritása is megmutatkozik ebben. „Jézus részt kér a bűnbánókká váló bűnös emberek életéből” – mondta az atya.
A tékozló fiú történetét idézte fel, ahogyan az eltévelyedett gyermekét váró édesapa hazatérő gyermeke elé fut. Hiszen nem azért szereti őt az atyja, mert bűnös, hanem azért, mert ő a gyermeke. Jézus példabeszédében világossá válik tehát, hogy „Isten szereti a bűnös embert is, és várja, hogy az megtérjen hozzá. Ha senki nem is szeret téged a földön, a Mennyei Atya szeret és hazavár.”
Vízkeresztkor azt is ünnepeljük, hogy „a víz által Isten gyermekei lehetünk. A Jordánba lépő Jézus felett elhangzik az Atya szózata: ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Amikor megkeresztelkedünk, ugyanez elhangzik fölöttünk is. A keresztségben Isten tudtunkra hozza, hogy »te már az én gyermekem vagy«: ezért hívhatjuk az Urat Mennyei Atyánknak.” – magyarázta András atya.
A Jordánnál történtek tehát nemcsak hitigazságokat jelentenek (az Isten három személyű, Jézus Krisztus értünk emberré lett), hanem azoknak személyes vonatkozásait is: amikor megkeresztelkedem Isten a gyermekévé fogad.
„Úgy kell tehát élnem, hogy ne hozzak szégyent rá, hogy mikor majdan elébe állok, elmondhassa rólam: te vagy az én szeretett gyermekem, akiben gyönyörködtem. Ha pedig elbotlok bűneimmel, tudjak visszatérni Atyámhoz.”
A Szent Liturgia végén parókus atya megszentelte a vizet, melyben immár Jézus jön hozzánk segíteni. A közösség jelenlévő tagjai közül mindenki vitt haza ebből a vízből.
A szenteltvíz hitük szerint gyógyítja az abból ivókat – ezt vallja az egyik hívő, György is, aki az év minden hétfőjén iszik az ilyenkor hazavitt szenteltvízből néhány kortyot testi-lelki gyógyulására.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 | 16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |