„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.” (Róm 8,19) – megszentelték a Szamost

A korábbi években a metsző hideg, a csúszós part, a csontig hatoló szél próbálta utunkat állni, hogy lejussunk a vad és kiszámíthatatlan Szamos habjaninál megnyitni az egek kegyelmi forrásait.  Idén a pandémia próbálta meghiúsítani vállalkozásunkat, de a majdnem 15 fok meleg, a kellemes napsütés bátorította a lelkes imádkozókat, a Szamos pedig szinte várta, hogy vizét megszenteljük és imádságainkat zabolátlan sodrával hamar tovább vigye, ahol már szomjazzák és várják az Isten jelenlétének gyógyító erejét, a Jordán áldását.

A természet felismerte alkotóját, „a Jordán visszafordult”, de vajon mi emberek képesek vagyunk megfordulni előbbi életünkből, ha találkozunk az érkező Úrral? Amikor iszunk a szenteltvízből, életünk forrássá válik az, ha szomjazzuk Krisztust?

A szennyes, felkavarodott uszadékos Szamos vizéből aligha merítene valaki, hogy szomját oltsa vele. Ahogy ott álltam a habos folyó előtt, azon gondolkodtam, kik számára lesz ebből szenteltvíz, hogyan fog ez rajtunk segíteni? De mi, akik a partján élünk, tudjuk, hogy a talajvíz alsó rétegeiből, ugyanazt a vizet isszuk, ám mégis letisztultan. Az életünk olykor vad, koszos, habzó, ihatatlan folyónak látszik, mégis el sem tudjuk képzelni, hány ember számára jelentheti a mindennapokban az élethez szükséges ivóvizet!

Az Isten mindent megszentelő ereje és jelenléte átjárja a zajló habjainkat és a mélységekben ihatóvá teszi, megtisztítja életünk vizét.

Felemelő és nem megterhelő számunkra évről évre kimenni a Szamoshoz Úrjelenés ünnepén, hogy tanúságot tegyünk Isten mindent átjáró és megújító erejéről és azért a vízért, melyről Jézus azt mondja: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”  (Jn 4,14) Bátran kérjük tőle ezt a vizet!

Kapcsolódó:

Megszentelték a Szamost

A Szamost jobb és bal partjáról egyszerre szentelték meg a görögkatolikusok

Szöveg: Gajdos László, fotó: Szűcs Mihályné

Nyíregyházi Egyházmegye