Miért jó szentatanázosnak lenni? – IV. rész

„Ez egy hároméves lelkigyakorlat volt a számomra.”

Dr. Lőrincz György borász, a St. Andrea Szőlőbirtok vezetője 2011 és 2014 között volt a főiskola hallgatója. Ez a beszélgetés kilóg a sorból, mert az interjúalany, György bár mindig a bizonyítani és megfelelni akarás hajtotta eddigi élete során, csak felnőtt fejjel sikerült rátalálnia a saját útjára és hitére.

Hogyan kerül egy sikeres egri borász, 4 gyerekes édesapa felnőttfejjel a Szent Atanáz főiskolára?

Felnőtt megtérőként kerestem az utat Istenhez. Érdekelt, hogyan lehetek jobb ember, és hogyan tudok Istennek tetszően helyt állni az állapotbeli kötelességeimben. Akkoriban akadt a kezembe a Görögkatolikus Szemle, és benne egy hirdetés, hogy többek között hitoktatói szak is indul levelező képzésben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán.

A parókusom, Demkó Balázs atya azt javasolta, hogy ha úgy érzem, hogy van hívásom, akkor menjek el. Ezen felbátorodva kitöltöttem a jelentkezési lapot, ami az íróasztalomon maradt.  A feleségem, Andika meglátta a papírokat, és megijedt, hogy megint belekezdek valami újba, ami a családtól veszi majd el az időmet, hiszen már volt tapasztalata abban, hogy milyen az, amikor úgy élünk, hogy alig látnak. Mivel neheztelt rám, ezért betettem a fiókba a jelentkezési papírokat. A hívás azonban megmaradt, végül Balázs atya bíztatására a határidő előtti utolsó napon elküldtem a jelentkezésemet.

Mi volt a célod a tanulással?

A célom az volt, hogy felvérteződjek azzal a tudással, amivel megérthetem az Isten szándékát. Mit vár el tőlem, hogyan kell élnem? Miként lehetek jobb ember, jobb férj, jobb apa, jobb munkáltató, kolléga és felebarát és persze jobb hívő?  Biztos voltam benne, hogy sokat fogok kapni ettől a képzéstől, amely egy hároméves lelkigyakorlat volt számomra.

Mi jut eszedbe, ha ennyi év távlatából visszagondolsz a képzésre?

A képzés számomra lélegzetállító volt! Nyílván kissé furcsa volt meglett emberként a fiatalok között tanulni, de szerencsére ezzel nem voltam egyedül. Már az első félévben volt olyan előadás, hogy azt éreztem, már csak ezért az egyért is érdemes volt ide eljönnöm. A képzéseken való részvétel boldoggá tett, elképesztő békesség járt át általa, szabályosan „megszentelődtem”. Nagytudású paptanárok tanítottak minket, akik nemcsak tanítottak, hanem szeretettel viseltettek irántunk.

A főiskola évei alatt gyakrabban tudtam találkozni a nyíregyházi rokonaimmal is. A feleségem hamar megérezte, hogy ez nekem igen jót tesz, így megértőbb volt a képzésen töltött szombatokért.

A nehézséget csupán a vizsgák okozták számomra. Mivel nem szerettem volna megszégyenülni ezért nagyon sokat kellett tanulnom. A munkám mellett ez valódi kihívás volt. Akkoriban három gyerekem is egyetemista volt, és én többet tanultam, mint ők hárman együttvéve.  Ehhez az is hozzá tartozik, hogy volt olyan tantárgy is, amihez tényleg nem volt adottságom, de le kellett tennem a vizsgákat ahhoz, hogy a következő félévben is látogathassam az előadásokat.

Végül azonban nem diplomáztál le…

Bevallom, ezt ma már lehet, hogy másképp csinálnám. Amikor a záróvizsgához értem, akkor annak már nem láttam a tétjét, hiszen letelt a 3 év, nincs folytatás és innen már nem tudok hová továbblépni. Rengeteg energiát tettem ezekbe az évekbe, sokat olvastam és tanultam, ugyanakkor nagyon élveztem!

Megérte akkor ez a három év tanulás? Tudod hasznosítani az itt tanultakat?

Végsősoron ezt csinálom: „hitoktatok.” Rengeteg emberrel találkozom, és az Istenről beszélek a borbemutatón és a kollégáim között a mindennapokban is. Nyugodt vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek, de nem úgy vagyok hitoktató, hogy egy iskolában tanítok a hittanórán, hanem a világban élem meg az apostolkodást, ez az én feladatom. Gyerekkoromban ugyan elhangzott, hogy ebből a gyerekből a végén pap lesz, de úgy gondolom, hogy a bölcs Isten akkor énekhangot is adott volna, ha ez lett volna a célja velem. A bortermeléssel azonban ott vagyok a misztériumban. A papság után ezt tartom második legnagyobb hivatásnak. Itt is főszerepet játszik egy nagy átváltozás és a sok emberrel való mindennapi találkozás.

Mit mondanál azoknak, akik most gondolkoznak azon, hogy itt tanuljanak nálunk?

Ha valaki meg akarja változtatni és jó irányba szeretné terelni az életét, akkor a Szent Atanáz Főiskola fel tudja erre készíteni. Rengeteg tudást és élményt tud adni, hogy ezáltal az Istennek tetszően legyen képes élni. Nyilván vannak, akik erős hivatástudattal jönnek erre a képzésre, és akik valóban az itt kapott tudással felvértezve képesek a hivatásukban kiteljesedni, de ez nem feltétlenül elvárás. Egyénre szabott a tudás és a lehetőség, és életünk legjobb döntése lehet, ha kipróbáljuk magunkat egy ilyen képzésen, ebben biztos vagyok. Ha hitoktató lesz végül valaki, ha valami más, ez egy életre szóló ajándék mindenkinek.

További információk:

http://www.gyerehozzank.szentatanaz.hu/

Felhasznált forrás:

https://hvg.hu/gasztronomia/20151212_Dr_Lorincz_Gyorgy__Ha_eros_az_elmeny_az

Kapcsolódó:

Miért jó szentatanázosnak lenni? – III. rész

Miért jó szentatanázosnak lenni? – II. rész

Miért jó szentatanázosnak lenni? – I. rész

Szöveg: Vándor Ilka/Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, fotó: Kepics Angelika

Nyíregyházi Egyházmegye