Spiritual balm within the season of Lent

Nagyböjti gondolatok napról napra  – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 2.

Feleljünk vissza akaratára a zsoltár szavaival: „Tied vagyok én, üdvözíts engem!” (Zsolt 118,94) – Lakatos László atya gondolatai böjt második napján. Olvassák el a gondolathoz tartozó elmélkedést is!  

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. február 16. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 462 napja íródott

Mivel Isten tulajdonai vagyunk, mindnyájan rábízzuk magunkat Urunkra, Istenünkre. Így a legjobb kezekben leszünk, a legjobb irányítás alatt leszünk. Istenhez tartozunk, mivel minden nap leülünk bőségesen megterített asztalához. A történelem és az egyéni sorsok bőséges bizonyítékokat mutattak fel arra, hogy Isten mennyire törődik azokkal, akik kifejezetten az övéinek tartják magukat. Feleljünk vissza akaratára a zsoltár szavaival: „Tied vagyok én, üdvözíts engem!” (Zsolt 118,94)


A tegnapi napon azon gondolkodtunk el, hogy Istennek 3.200 évvel ezelőtt kihirdetett első parancsa mit mondott és mit jelentett akkor a zsidó népnek. Ma abból a szempontból foglalkozzunk újra az első paranccsal, hogy mit mond ez a parancs nekünk, ma élő embereknek, és 3.200 év után milyen eligazítást ad a mi életünkre, a mai ember életére?

Én vagyok a te Urad, Istened! – jelentette ki Isten a választott népnek. Ez a parancs ma is érvényben van, s a világ végéig érvényben marad. Az örök életre csak ennek a megtartásával juthatunk be. Mi jelent ez nekünk, hogy Isten a mi Istenünk? Elsősorban arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindnyájan higgyünk Isten létezésében. Van Isten! Ezt az igazságot nagyon meg kell tanulnunk, és nagyon a szívünkben kell tartani. Van Isten! Ezt az igazságot bele kell építeni mindennapi életünkbe. Isten létezésének örök igazsága évezredek óta kettéosztja az emberiséget. Vannak, akik örömmel fogadják az igazságot, vannak, akik nagy hangon tagadják, és vannak, akik mások szívéből ki akarják tépni ezt a hitet. Az Isten első parancsának kihirdetése után eltelt jó háromezer év bőséges bizonyítékot szolgáltatott a gondolkodó ember számára, hogy van Isten. A láthatatlan Isten megismerhető és felismerhető műveiből.

Követve a világ legnagyobb gondolkodóit, visszatekintve saját életem eseményeire, egy percig sem kételkedem Isten létezésében, erős hittel hiszem, hogy van Isten!

Én vagyok a te Urad, Istened! – szól Isten kijelentése nekünk. Mit jelent ez számunkra? Azt jelenti, hogy Istennek joga van parancsolni nekünk. Isten parancsol is az embereknek. Amint a Bibliából meglátható, Isten sokat parancsolt/parancsol. Isten uralkodói hatalma, parancsoló hatalma nekünk azt jelenti, hogy az embereknek engedelmeskedniük kell az isteni parancsoknak. Ha saját magunk akarata valami olyasmit próbál keresztülvinni, ami ellenkezik Isten parancsával, ne feledjük el: Urunk, Istenünk nekünk mást parancsolt/parancsol. Nekünk ebben kell engedelmeskedni. Ha Isten valami nehezet parancsol, vagy követel tőlünk, és nekünk inkább zúgolódni van kedvünk ellene, jusson eszünkbe: Istenünknek ezt joga van megparancsolni. Ha kísértéseink vannak valamilyen rossz elkövetésére, jusson eszünkbe: Isten ezt megtiltotta nekünk. Mindig arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Isten parancsa, kívánsága az első!

A történelem eléggé bizonyítja, hogy az Istennek való engedelmesség, vagy ellenszegülés milyen eredményeket hoz az emberiség, vagy az egyén életében. Engedelmességünket tettekben kívánjuk megmutatni!

Én vagyok a te Urad, Istened! – mondta Isten választott népének, és mondja nekünk is. Ez azt a boldog igazságot jelenti, hogy mi is, mai emberek is övéi vagyunk. Isten nemcsak ószövetségi választott népét akarta tulajdonának tekinteni, hanem bennünket is. Istenhez tatozunk, mivel ő teremtett meg bennünket. „Ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk”, olvassuk a 94. zsoltárban. Istenhez tartozunk, mivel minden nap leülünk bőségesen megterített asztalához. „Te adsz nekik ételt a kellő időben, és megnyitod a kezed, hogy minden élőt betölts javakkal”, imádkozzuk a 143. zsoltárban. Mivel övéi vagyunk, Isten gondoskodik a jövőben is rólunk. Jézus szavai a gondviselő Istenről meg kell, hogy nyugtasson minden jövőjéért aggodalmaskodó embert (Mt 6,25). Mivel övéi vagyunk, isteni gondoskodása, atyai gondoskodása kiterjed a világ minden emberére. Bennünket hogy hagyhatna ki?

Mivel Isten tulajdonai vagyunk, mindnyájan rábízzuk magunkat Urunkra, Istenünkre. Így a legjobb kezekben leszünk, a legjobb irányítás alatt leszünk.

A történelem és az egyéni sorsok bőséges bizonyítékokat mutattak fel arra, hogy Isten mennyire törődik azokkal, akik kifejezetten az övéinek tartják magukat. Feleljünk vissza akaratára a zsoltár szavaival: „Tied vagyok én, üdvözíts engem!” (Zsolt 118,94)

Lakatos László


Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel:

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, böjti gondolatok




Hírek ebből a kategóriából

HERE YOU ARE: NEWS

BACK TO TOP


FOLLOW US ALSO IN THE SOCIAL MEDIA:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2022 Eparchy of Nyíregyháza

Development: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert