Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 18.

Nagyböjti gondolatok napról napra  – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 18.

Lakatos László atya Útravalója minden napra nagyböjt idejéna tízparancsolatot és evangéliumi szakaszokat vizsgáló gondolatok és elmélkedések a húsvét előtti időszakban.

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. március 4. 06:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 290 napja íródott

Ha szülő vagyok, gyermekeim lelki nevelésére fordítsak nagy gondot. A kereszteléssel, elsőáldozással nincs elintézve minden, inkább ekkor kezdődik. Aranyszájú Szent János így mondja: „A szülők cselekedete az a könyv, amiből a gyermek tanul.” A szülők szája, nyelve, élete tankönyv, amiből a gyermekek a legközvetlenebbül tanulnak. Hogy mit? Amit mutatnak nekik.


Isten negyedik parancsa a megszövegezést tekintve a gyermekekhez szól. Isten arról rendelkezik benne, hogy a szülőket tisztelet és megbecsülés illeti. Hogy teljes legyen a kép a családi életről, a katolikus erkölcstan beszél a tárgy fordítottjáról is: Mivel tartozik a szülő gyermekével szemben, hogy a gyermek majd könnyebben tudja teljesíteni Isten negyedik parancsát?

Szülők, becsüljétek meg az egész gyermeket! Ez az első gondolat. A szülők becsüljék meg gyermekeiket, mert azok nem csak az övék, hanem Istenéi is. Amikor Isten a férfit és nőt szülőkké teszi, a saját, embereket teremtő tevékenységéből ad nekik egy részt, és bizalmával ajándékozza meg őket. Megbízik a szülőkben, rájuk bíz egy kis emberkét testestől-lelkestől. Isten megbízza a szülőket, hogy a kis embert neveljék felnőtté, tökéletes emberré testestől-lelkestől. Ezért nagy a szülők felelőssége Isten előtt. Isten számon kéri tőlük egykor az egész gyermeket, testestől-lelkestől. A számonkérés tárgya nem a drága babakocsi, a tápszer, a ruhák sokasága lesz. Isten a gyermek jellemvilágát és lelkiségét fogja számon kérni. Ebben benne lesz a gyermek akaratának, jellemének nevelése, a vele való beszélgetés, a hibák nyesegetésére, javítására, jó irányba vezetésére. Mindezek nagyon fontosnak számítanak majd Isten előtt.

Ha még nevelendő gyermekeim vannak, az említett dolgokra helyezzek nagy súlyt. A jó, jellemes ember Isten és ember előtt kedves ember lesz.

Isten számon kéri a szülőktől a gyermek legértékesebb részét: a lelket. Isten nemcsak a testét, de a lelkét is a szülőkre bízta. Isten a gyermek halhatatlan lelkének örök sorsát is rábízta szüleire. A léleknek egykor, földi élete befejeztével haza kell térnie Istenhez. Sokban a szülőktől, az ő nevelésüktől is függ, hogy a gyermek valóban vissza talál-e Istenhez. Az Úr Jézus jogot formált a gyermekekre. Az evangéliumnak egyik legkedvesebb jelenetei közé tartozik az az eset, amikor az elfáradt és elaludt Jézus felkelve azt mondta tanítványainak, hogy ne tartsák vissza a gyermekeket tőle, mert ilyeneké a mennyek országa. Ennél világosabban nem beszélhetett volna Jézus a szülők kötelességéről. Első kötelességük: engedjék Jézushoz a gyermekeket! Neveljék őket vallásosan. Lelkük nevelésére legalább annyi gondot fordítsanak, mint testükre. Egy ember szép jellemvilága, lelkivilága mindig jó ajánlólevél Isten és ember előtt.

Ha szülő vagyok, gyermekeim lelki nevelésére fordítsak nagy gondot. A kereszteléssel, első áldozással nincs elintézve minden, inkább ekkor kezdődik.

A vallásos, gondos szülő feladatai közé tartozik az, hogy kímélje meg a gyermeket, az egész gyermeket. Mitől? Főleg az életben előforduló rossz példáktól, rossz hatásoktól. Ezek előfordulhatnak a szülők részéről éppúgy, mint az idegenektől. Az életben a gyermek lelkét igyekeznek sokan kézbe venni, formálni. Sok jó tanácsot kap szüleitől, nevelőitől. A hitoktatásban pedig megismerik Jézusnak, az isteni példaképnek életét. A nagyobb gyermekek, sajnos, már észreveszik, hogy a sok jóból milyen keveset tart meg a társadalom, de még a családi környezet is. Sok gyermek lelkében okoz törést az, amikor szülei rossz példáján keresztül megismerik a rosszat, és maguk is felbátorodnak azok követésére. Igazat kell adni Aranyszájú Szent Jánosnak: „A szülők cselekedete az a könyv, amiből a gyermek tanul.” A szülők szája, nyelve, élete tankönyv, amiből a gyermekek a legközvetlenebbül tanulnak. Hogy mit? Amit mutatnak nekik.

Ha szülő vagyok, nagy önfegyelmet próbálok mutatni saját gyermekeim előtt, de más gyermekek előtt is. Én csak jó „tankönyv” lehetek számukra.

Atyádat és anyádat tiszteld! Ez az Isten parancsa. A szülőket lehet tisztelni parancsból, látszatra, de ragaszkodásból és örömmel is. Hogy a szülők könnyebbé tegyék gyermekeiknek Isten parancsát teljesíteni, úgy viselkedjenek előttük, hogy felnézzenek rájuk, mint Istentől küldött „tankönyvre”.

Lakatos László


Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel:

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, böjti gondolatok




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert