Nagyböjti gondolatok napról napra – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 48.

Nagyböjti gondolatok napról napra  – lelki táplálék-kiegészítő a böjtölés mellé 48.

Lakatos László atya Útravalója minden napra nagyböjt idejérea tízparancsolatot és evangéliumi szakaszokat vizsgáló gondolatok és elmélkedések a húsvét előtti időszakban.

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert2021. április 3. 06:00

Jézus valóban meghalt és valóban feltámadt a sírból. Ez a keresztény ember életfeladata: valóban meghalni a bűnnek és minden rossznak, és valóban megújult életet élni Istennek. Teljesítsük hát megkeresztelkedésünk kettős fogadalmát: ellentmondunk a sátánnak és egyesülünk Krisztussal.


Nagyszombat éjszakája nagy jelentőségű volt az ősegyház életében. Ez a várakozás beteljesülésének éjszakája volt. Ekkor, Krisztus halottaiból való feltámadásának éjszakáján volt a keresztség ünnepélyes kiszolgáltatása. Akik hónapokon, esetleg éveken keresztül készültek, várakoztak, vágyakoztak, azok számára megtörtént a beteljesedés: megkeresztelkedtek, keresztények lettek. Ennek jelentését az apostol kifejti.

Jézus parancsa szerint, akik az ő követői akartak lenni, hittek szavainak, megtanulták igazságait, azokat a Szentháromság nevében vízbe kellett bemeríteni. Az ilyen emberek titokzatos módon Krisztus halálával és feltámadásával azonosultak. A pap a keresztelkedni akarót az akkori előírás szerint háromszor belemerítette a keresztelő medencébe, úgy, hogy pár pillanatig eltűnt az emberek szemei elől. Ez a szertartás a három napig sírjában, az emberek szemei elől elrejtett, meghalt Krisztust jelképezte. Az utána a keresztvízből kilépő ember a feltámadt Jézussal titokzatos módon feltámadt és új életet kezdő keresztény ember lett. A keresztség által az ember egybenőtt Krisztussal halálának hasonlatossága szerint, ami biztosítéka a vele való feltámadásnak is. A „régi”, pogány ember titokzatosan átéli Krisztussal a megfeszítést, a halált. Azért történik ez, hogy elrontassék bennünk a bűn teste, és többé ne szolgáljunk a bűnnek.

Bárcsak minden keresztény ember tudatában lenne annak, hogy mi történt vele, és mi történik akkor, amikor gyermekeit viszi keresztelni. Csodás egyesülés Krisztussal.

Szent Pál a titokzatos halálnak és feltámadásnak a következményeit adja szemeink elé (Róm 6,3b-11), hogy mit kell ezek után a keresztényeknek tenni. Aki a keresztségben titokzatosan meghalt Krisztussal, azt először is: nem kötelezi az ószövetségi Törvény, mert meghalt ennek a törvénynek. Azt is jelenti, hogy a keresztségben meghalt a régi ember, és megszabadult a bűntől, Isten minden bűnét megbocsátotta. Ezzel megigazult, igaz, bűntelen lett Isten szemében. Ide kívánkozik szent Bazil kérése, hogy maradjon is ilyen tiszta, amíg él. Amint Krisztus meghalt a bűnnek, és vele a megkeresztelt ember is meghalt a bűnnek, hisszük, hogy Jézussal a kegyelem életét is megnyerjük. Megnyerjük vele a jóra való átváltozás kegyelmét, hogy mi is állhatatosan megmaradjunk az új életben, de megnyerjük vele az örök életet is. A halottaiból feltámadt Krisztus, feltámadván többé már nem hal meg, a halál többé nem uralkodik Rajta.

Csodálatos dolog történik a keresztségben a „régi” emberrel, velünk is az történt. Jó lenne ezt minél jobban tudatosítani mindnyájunkban.

Szent Pál még mindig folytatja annak a következménynek az ismertetését, ami a keresztség után minden megkereszteltet kötelez. Krisztus meghalt, halála engesztelő halál volt bűneinkért. Egyszer halt meg, ez elég volt Isten előtt. Feltámadás utáni élete már más létmódban való élet. Mindörökre isteni életet él, Isten dicsőségére él. Ez a példa követendő példa a megkeresztelt emberek számára. Az apostol utasítása szerint mindenki tartsa magát halottnak a bűn számára. A megigazult embernek nem szabad többé a bűnhöz visszatérni, mert a megkeresztelt ember életében titokzatos változás ment végbe. Beleöltözött a feltámadt Krisztus létmódjába, ezért neki is Krisztussal együtt Istennek kell új életet élni. Ezt Jézus kegyelmének segítségével érheti el. Az ő törvénye szerinti élettel érheti el, Krisztus példáját követve kell elérnie. Így a keresztény ember „halott és életre kel” a keresztségben, és ilyen marad új életében is a bűn és Krisztus számára.

A megkeresztelt ember életfeladatát jelöli meg ezzel az apostol. Aki ezt a kettőt követi, az teljesíti kettős fogadalmát: ellentmond a sátánnak és egyesül Krisztussal.

Krisztus parancsa szerint belemerülés a vízbe. Szintén az ő jelképe szerint: titokzatos halál és feltámadás ebben a lemerülésben. Ezzel azonosulás megváltó halálával és feltámadásával. Jézus valóban meghalt és valóban feltámadt a sírból. Ez a keresztény ember életfeladata: valóban meghalni a bűnnek és minden rossznak, és valóban megújult életet élni Istennek.

Lakatos László


Hallgassa meg az elmélkedést a Nyíregyházi Egyházmegye – ingyenesen elérhető – podcast-csatornáján az alábbi linkek bármelyikén. A szöveget Tamás László görögkatolikus papnövendék olvassa fel:

Szöveg: Lakatos László, design: Zadubenszki Norbert

Nyíregyházi Egyházmegye

lelki táplálék, böjti gondolatok




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert