„Korábban nem volt járvány, s mégis időnként megfeledkeztünk arról, hogy a lelkünk szenved, mert szomjazik. Korábban a felgyorsult élet miatt nem volt időnk erőt meríteni az örök életre szökellő forrásból” – Szemán András porcsalmai atya gondolatait olvashatják.
Az egyházi év során több olyan időszakot különböztetünk meg, amikor az egymást követő vasárnapok központi témái egy jól felépített rendet követnek. Az egyik ilyen időszak a Húsvétot megelőző Nagyböjt volt.
A húsvéti időszaknak is megvan a maga programja. Húsvét második vasárnapján Szent Tamás apostol és a feltámadt Krisztus közötti találkozásról szól, majd ezt követi a Kenethozó asszonyok vasárnapja. Tamás apostol és az asszonyok a feltámadás hírnökei.
Az következő három vasárnap a vízről szól. Az elmúlt vasárnap az inaszakadt csodás gyógyulása annál a fürdőnél történt, melynek vize a leszálló angyal közreműködésével a gyógyulás vizévé változott. Sokak nyerték ott vissza egészségüket, újjászülettek. Minden megkeresztelt hívő részesült a keresztségi fürdőben, amikor vízből és Szentlélekből újjászületett. A keresztség vize megtisztított bennünket is bűneinktől és lelki bajoktól, s lettünk egészségesek, mint a bethesdai fürdő gyógyultjai.
A mai vasárnapon a víz az örök életre szökellő forrás vize. A szamariai asszony elsőre nem érti Krisztust. A mély kút, a hiányzó vödör először eltereli a figyelmét. Azután döbben le igazán, amikor ráeszmél arra, hogy Jézus mindent tud, még életének azon időszakát is, amelyre vélhetően egyáltalán nem volt büszke. A beszélgetés további részében a szamariai asszonyban felébred a régi „hittanos” mondván: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Amikor ő eljön, kijelent mindent nekünk.” Az evangéliumban a szamariai asszony azon kiváltságosok közé tartozik, akinek Jézus Krisztus felfedi magát előtte: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Jézus Krisztus korábban ezt mondta a szamariai asszonynak: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet én adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne”.
Hogyan érhetjük el ezt a forrást? Ebben segítségünkre van az ünnepfelezés tropárja: „Az ünnepi időszak feléhez érvén, lelkem szomját enyhítsd, Üdvözítőm, a vallásosság vizeivel, mert te magad így kiáltottál: Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Élet forrása, Krisztus Isten, dicsőség néked!” Egyházunk a vallásosság vizeit számtalan formában nyújtja felénk: szép szertartásaink, a közös felemelő éneklések, a gyónásban megtapasztalt irgalmasság, parókiákon működő lelkiségi csoportok légköre, és még sorolhatnánk a sort.
Az elmúlt hónapokban sokan voltunk olyan állapotban, amikor lelkileg kiszáradva teltek el a napok. Az egymástól való távolságtartás, helyenként az óvintézkedések miatt bezárt templomok látványa még inkább fokozta lelki szárazságunkat. Pedig, valljuk be, hogy korábban nem volt járvány, s mégis időnként megfeledkeztünk arról, hogy a lelkünk szenved, mert szomjazik. Korábban a felgyorsult élet miatt nem volt időnk erőt meríteni az örök életre szökellő forrásból.
Jelenlegi szolgálati helyeimen örömmel tapasztalom, hogy a lassabb életnek is vannak gyümölcsei. Akik korábban rendszeresen jöttek a forráshoz, ők voltak az első visszatérők az újranyitáskor. Hála Istennek vannak néhányan, akik most fedezték fel újra, hol kell keresni a forrást. Azt is látjuk, hogy még mindig vannak olyan keresők, akik a forrást kutatják. Segítsük őket Krisztushoz, mert annak idején a szamaraiai asszony a város népét vezette Jézushoz. A szamariaiak azt kérték Jézustól, hogy maradjon velük, és „ott is maradt két napig”.
Szöveg: Szemán András, fotó:
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |