Eucharisztikus éhség van a hívekben – Erdő Péter bíboros a Vatikánban tárgyalt a NEK előkészítéséről

Eucharisztikus éhség van a hívekben – Erdő Péter bíboros a Vatikánban tárgyalt a NEK előkészítéséről

Május 14–15-én Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Vatikánban járt, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészületeiről tárgyaljon. Pénteken találkozott Pietro Parolin bíboros államtitkárral, szombaton pedig Piero Marini érsekkel, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnökével.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió, Magyar Kurír2021. május 17. 12:30

Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője beszélgetett Erdő Péter bíborossal vatikáni látogatása kapcsán.

– Bő két hónap maradt hátra a szeptemberi eucharisztikus kongresszusig, és teljes fordulatszámmal halad az előkészület. Bizonyára Bboros úr mostani vatikáni látogatása is ebbe a keretbe illeszkedik…

– Természetesen leginkább a Szentatya látogatása az, ami megkoronázza a kongresszus eseménysorozatát. Szeptember 12-én a zárószentmisét, a Statio Orbist fogja a pápa vezetni. Ez jelentős esemény, hiszen utoljára húsz éve II. János Pál volt, aki pápaként a római eucharisztikus kongresszuson maga mondta ezt a szentmisét.

A kongresszus előkészületei újra beindultak. 13-án volt egy sajtótájékoztató, és mostantól indul újra a regisztráció. Eddig is volt, aki fönntartotta a jelentkezését, de most lehet újra jelentkezni, lehet már szállodát foglalni – sőt, ajánljuk is, hiszen például pünkösdre az össze magyar szálloda teli van, tehát beindult az élet. Abban is tapasztalatot szereztünk, hogy a különböző járványügyi helyzetekhez hogyan lehet igazodni, ezért legalább háromféle forgatókönyv van; arra az esetre, hogyha teljesen szabaddá válik a mozgás és a részvétel, arra, ha bizonyos korlátozások vannak, és arra az esetre, ha szigorú korlátozások vannak, de a kongresszust mindképpen megtartjuk.

– Egy év elteltével lehet-e valamit sejteni arról, hogyan zajlik majd a rendezvény, tekintve a mostani helyzetet, hogy pozitívra fordult a járvány kimenetele? Mit lehet remélni most?

– Létszámbeli becslésekbe senki nem mer bocsátkozni. Nyilván eleve is arra készültünk, hogy Magyarországról és a környező országokból érkezik majd a legtöbb zarándok, ami úgy tűnik, hogy most is reális várakozás. Most a távolabbi európai országokból is ismét elevenedik az érdeklődés, hiszen többen érdeklődtek, sőt már jelentkeznek is, vannak, akik már a csoportos szállásfoglalásban is lépéseket tettek, tehát valami élénkülés látszik. A tengerentúlról még bátortalan a jelentkezés, csak kisebb csoportok, püspökök jelzik, hogy ők viszont részt vesznek a kongresszuson. Ecuadorból most jelentkeztek tízen – nyilván a quitói érsek, hiszen az ő városában lesz a következő eucharisztikus kongresszus, és ő számos püspökkel és kísérővel fog érkezni. Ezek a fajta jelentkezések is megindultak, de a távoli kontinensekről jelentkezőkkel kapcsolatban még bizonytalan, hogy hányan és hogyan tudnak eljönni.

– Rómán kívül ez lesz az első nagy, nemzetközi egyházi rendezvény, és Irak után második alkalommal lehet majd találkozni a Szentatyával Rómán kívül a járvány kezdete óta. Ez is biztosan egy fontos szempont.

– Valószínűleg a pápai zárószentmisére még többen fognak jönni, mint az egyéb programokra. Majd meglátjuk, hogy a „még több” az mennyi lesz. A Hősök terei esemény úgy van megtervezve, hogy a 10 ezertől a 300 ezer fős részvételig sokféle verzióra fel vagyunk készülve, mind az ülőhelyek, mind a szektorok beosztása tekintetében. Ha ennél is többen lennénk, akkor az Andrássy úton lehet helyet teremteni, nyilván azok már nem kényelmes ülőhelyek, hanem állóhelyek lesznek, de a lehetőségek megvannak. Más rendezvények tapasztalatai alapján most gondolkozunk például azon, hogy kartonpapírból hajtogatható székeket osszunk ki a azoknak a jelentkezőknek, akik olyan szektorokban kapnak helyet, ahol nincs egyébként rögzített ülőhely. Ez megint függ attól, hogy kell-e meghatározott távolságot tartani az egyes székek között, vagy pedig lehet őket egymás mellé tenni.

– A vatikáni fél részéről ki az illetékes, akivel ilyenkor tárgyalni kell egy Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészülete kapcsán?

– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán nyilván azzal a pápai tanáccsal vagy titkársággal kell tárgyalni, amely ezt szervezi, tehát Piero Marini érsekékkel, akivel ma még egyébként nem tudtam találkozni, hanem most kifejezetten a pápalátogatásról volt szó. Ebben is a közvetlen ügyintézés a sostituto, a helyettes államtitkár és munkatársainak a feladata. Mi azonban most Pietro Parolin bíboros államtitkár úrral beszéltünk, hogy a keretfeltételek világosak legyenek, és ezeken belül a részletek tovább szerveződnek. Azért mondom, hogy „tovább”, mert a múlt héten már egy tíztagú előkészítő bizottság járt Magyarországon, akik tanulmányozták a helyszíneket és haladunk afelé, hogy egy végleges program kialakuljon a rövid időkeretek között.

– Ha a kongresszus időpontjának áthelyezését nézzük, mi a hozadéka, szebb szóval a gyümölcse ennek a meghosszabbított előkészületnek, mint egy „eucharisztikus mozgósításnak”?

– Egyfelől „strapabíróbbak” lettünk, jobban átérezzük, hogy az Isten kezében vagyunk, nem csak tőlünk függ a dolog. Másrészt kialakult a hívek széles köreiben egy „eucharisztikus éhség”, tehát hogy szeretnek áldozni, szeretnek részt venni a szentmisén. Azt látjuk most, hogy ismét lehet jobban látogatni a nyilvános szertartásokat, hogy jönnek a hívek. Több egyházmegyéből azt hallom, hogy már olyan sokan vannak a miséken, mint azelőtt. Még mindig be kell tartani a távolságtartási szabályokat, még mindig maszkot viselünk a templomban, hogyha szertartás van, de ezzel együtt egyre inkább megjelennek a hívek. Most már egyre több helyen a bérmálást is úgy szervezik, hogy meghívják a püspököt, és a szokásos módon végzik a szertartást. Természetesen még nem kézzel kenjük az olajat a bérmálkozók homlokára, hanem van olyan pálcika, amelyet egyszer használunk, és ilyen módon is betartjuk a higiéniai szabályokat, de a ritmus kezd visszaállni, azaz újra felveszi a közösség a ritmust. Például múlt szombaton volt Mindszenty bíboros évfordulós szentmiséje [Mindszenty József újratemetésének 30. évfordulója alkalmából – a szerk.], amikor a boldoggá avatásáért imádkozunk, és a szentély gyakorlatilag megtelt a meghívott vendégekkel, számos pap és a püspöki kar többsége jelen volt, és bizony a hívők sorai is egészen szépen megteltek, úgy is, hogy az iskolák szervezetten még nem jöttek, mert nem jöhettek. De így is volt akkora érdeklődés, hogy az ember jól érezte magát. Hála Istennek, szép közösségben ünnepeltünk.

– Eucharisztikus életünk legfontosabb állomása az elsőáldozás. Az eucharisztikus kongresszusnak egyik nagyon jelentős eseménye lesz a sok-sok elsőáldozó találkozása az Úr Jézussal. Hogyan alakul most ez az esemény? A tavalyi jelentkezők száma kibővül az ideiekkel?

– A tavalyi 4500 jelentkezőből időközben sokan elsőáldozáshoz járultak, ami a saját plébániájukon, szűk körben történt. De 900 jelentkező már most van a nyitó szentmisére, az elsőáldozásra. Azt gondolom, hogy ezer körüli vagy ezres nagyságrendű lesz az elsőáldozók csoportja. És meglátjuk, hogy a tavalyi elsőáldozókból hányan kívánnak külön szektorban ülni, mert ezt felajánlottuk nekik: hogy a 2020-as elsőáldozóknak – akiket szeretettel várunk erre a nyitó szentmisére – legyen egy külön csoport.

– Van más, említésre méltó esemény a programok között?

– Természetesen, így például a kulturális programok. Ezek szervezésében is történt előrelépés. A kiállítások helyszíne némely esetben változott, azonban a főbb kiállítások és a koncertek helyszínei is megvannak. Úgy tűnik, hogy mindenki örömmel készül az egész hétre. Személy szerint én annak is nagyon örülök, hogy a Hungexpo területén a felújítási munkák előre haladtak, és ezért nyugodtan bízhatunk abban, hogy tényleg méltó körülmények között zajlik majd a hét közben a délelőtti programok sora.

–  Most, a járvány enyhültével érezhetően kezd erősödni az általános várakozás?

– Természetesen. Már a világi programok és rendezvények esetében is nő az érdeklődés, tehát inkább az a kérdés, hogy lesz-e valami, ami nem kerül sorra. A Sziget fesztivál még nem, de nagyon sok minden a nyáron meg fog valósulni. Bízunk benne, hogy ősz elején már nem lesz komolyabb korlátozás.

– Bár már szóba került, de ismét rákérdezek: a hívő nép a korlátozások miatt leszokott a templomba járásról. Hogyan lehet az embereket visszacsalogatni, mit tud tenni a papság ennek érdekében?

– Budapesten azt tapasztalom, hogy a hívő közösségek tagjai, akik el szoktak járni egyébként a templomba, öntudatos emberek. Nem úgy áll a dolog, hogy ők „rászoktak” a szentmisére, de tulajdonképpen azt sem tudnák, hogy miért, és most már nem jönnek, mert „leszoktak” róla. Nem erről van szó. Ők tudják, hogy vasárnap itt a helyük, vágynak erre. Amikor fölmentés volt a vasárnapi szentmisén való kötelező részvétel alól, akkor is sokan keresték a helyet, a lehetőséget, hogy mégis részt vehessenek valamilyen formában a vasárnapi szentmisén. Volt igény arra is, hogy hétköznap egy-egy nyitott templomban meghatározott órákban áldoztatás legyen, de ott sem csupán az volt a helyzet, hogy azért, mert éppen nincs nyilvános szentmise, akkor most nem megyünk áldozni, hanem keresték az alkalmat. Most, hogy újra beindultak a nyilvános liturgiák, én azt látom, hogy a normalitáshoz közeli az állapot. Ha a távolságtartás meg a maszkviselés megszűnik, akkor visszatértünk a normális rendhez.

– Milyen a papság helyzete? A lelkipásztorok nem fáradtak el lelkileg ettől az egész járványtól?

– Természetesen a fáradtság és a deprimáltság nagy kísértés. De sokan próbáltak valamit alkotni, új ötleteket megvalósítani ezalatt az idő alatt, és nem csak a közösségi médiában. Sokan bővítették tudásukat az online lehetőségekről, és ez érték lesz később is, de például vannak, akik könyvet írtak, vannak, akik olyan közösségi találkozásokat valósítottak meg, amit addig nem gondoltak volna, tehát azt hiszem, hogy sok előrelépés történt. Úgy tűnik, hogy jobban figyelünk a betegeinkre és a halottainkra, mert közelről érintettek minket a történtek és a veszély. Papi temetést is jó párat végeztem; az elhunytak nem aktív állományú papok voltak. A mi egyházmegyénkben az aktív állományú papok közül egy halt meg Covid-fertőzés miatt, Snell György püspök úr. Nagyon megrázó eset volt, az igen gyors lefolyású és súlyos változatát kapta ő meg a betegségnek. A betegek között voltak káplánok is, de ők fiatalemberek és így átvészelték. Ellenben a nyugdíjasok közül többen haltak meg a Covid miatt nálunk is. Igyekeztünk nekik megadni a végtisztességet, betartva minden higiéniai szabályt és a gyülekezés tilalmát is. Az is fontos dolog, hogy a kórházi betegek lelkipásztori ellátását új módon szerveztük meg, hogy a fertőzéseket elkerülhessük. Ezzel kapcsolatban a budapesti kórházlelkészséget különös köszönet illeti, mert nagy hozzáértéssel és ugyanakkor önzetlenül és nagylelkűen végezték ezt a munkát. Olyat nem hallottam, egy esetet sem, hogy pap azért kapta volna meg a Covidot, mert betegeket látogatott. Nem arra gondolok, hogy csoda történt volna, és őrajtuk „nem fogott” a fertőzés, hanem olyan jól volt megszervezve a szolgálat, és minden előírást betartottak. Például covidos beteghez csak olyan ment, aki már maga átesett a fertőzésen. Tehát sikerült úgy megszervezni a szolgálatot, hogy nem terjedt tovább ezáltal a járvány. Ezek értékes tapasztalatok, ahogy az is, hogy bizonyos világi munkatársak hogyan kapcsolódtak be ebben a nehéz időszakban a munkába.

– Közben új püspököt kapott a Katonai Ordinariátus…

– Igen, nagyon örülök annak, hogy új tábori püspököt szentelhettem. Persze egy kicsit ez is rendhagyó ünnepség volt a Szent István-bazilikában, mert nem volt nyilvános a mise. Tehát gyakorlatilag egy viszonylag zárt körű ünneplés volt, de azért a katonaság, a lelkészi kar szépen képviseltette magát. A püspöki karból is sokan jelen voltak, tehát azt hiszem, hogy a korlátozott körülmények ellenére is egy szép szertartás volt. Az új tábori püspök pedig az első, aki a hivatásos tábori lelkészek közül került kinevezésre. Tehát nem „külsősként” kapcsolódik be a munkába, hanem olyan ember, akinek több évtizedes tapasztalata van már e területen, sőt vikáriusként már eddig is ő vezette a tábori lelkészi szolgálatunkat.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió, Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye

IEC2020, Erdő Péter




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2021 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert