Beregi István atya gyémántmiséjét végezte június 6-án a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban. Az ünnepélyes Szent Liturgián csaknem húsz paptestvér vette körül a papságának hatvanadik évét ünneplő István atyát. Szocska A. Ábel megyéspüspök szentbeszédében szólt az egyházmegye nyugalmazott papjához, akinek díszes mellkeresztet adományozott e kerek évforduló alkalmából.
Tizennyolc paptestvérrel egy diakónussal és Ábel püspök atyával együtt indult ünnepi bevonulásra Beregi István atya, aki papságának hatvanadik évét ünnepelte június 6-án a Szent Miklós székesegyházban.
Gyémántliturgiáját már tavaly augusztusban meg szerette volna tartani, szentelésének jubileumi napján, de a járvány okozta korlátozások nem tették lehetővé a nagyobb ünnepségeket. Ám idén a meghívottak között a család mellett már ott ünnepelhettek egykori parókusukkal a nyírturai, a birisi, a bökönyi, a mezőladányi és a jósavárosi hívek, valamint azok a szolgálattevők, akik közel állnak paptestvérükhöz, a tiszteletbeli esperes-parókus István atyához.
„Jöjj, kövess engem!” – ismételte a főpásztor prédikációja kezdetén az evangéliumban hallott igeszakaszt. „Az Úr Jézus Krisztus szeretetének a szavai ezek, amelyekkel apostolokat hívott meg és küldött a világba, hogy a világ ne érezze magára hagyatottnak magát, gondoskodott rólunk, keresztényekről. Ez a hívó szó egészen napjainkig elhangzik.”
A hatvan évvel ezelőtt is elhangzott. A püspök kézrátételének megszentelő ereje után István atya felszentelt papként azzal a biztos meggyőződéssel indult el beteljesíteni ezt a hívó szót, hogy aki meghívta, az el is kíséri őt útján. „És Krisztus hűséges volt hozzá, és ő is hűséges volt Krisztushoz.” – folytatta Ábel püspök atya a gyémántmisés atyához intézett szavakat.
Három olyan magatartásbeli hibára hívta fel a figyelmet, mely akár egész életünkre hatással lehet: ha siránkozunk a múlt felett, ha nem tudunk előretekinteni, ha elfelejtünk örülni annak, amink van.
A prédikáció végén Ábel atya egy ezüst papi mellkeresztet adott át István atyának a kerek évforduló alkalmából. Ennek hátoldalán Pál Timóteushoz írt leveléből olvasható szavakat véstek: „Légy a hívek példaképe.” Az ünnepi szónoklat ezzel összecsengően így summázta István atya eddigi életművét, mely hatvan éven keresztül jó példaként állhatott az emberek előtt:
Nem siránkozott a múlton, bátran a jövőbe tekintett és megtanult örülni a pillanatnak.
A Szent Liturgia végén Beregi István atya megköszönte Ábel püspök és a jelenlévő paptestvérek, hívek közös imáját, jelenlétét. Felelevenítette azt a jelmondatot, mely hatvanegy éven keresztül kísérte, hajtotta előre: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” 1Kor9,22 „Hogy a „Tűz Csiholója”, a Szentlélek Úristen indíttatásából, akaratát teljesítve legyek az, ami. Vigyázó, segítő, támogató, megértő gondolattal legyek a másik iránt.
Vízkereszt egyik imádságában hangzik el „nagy vagy te, uram, fölségesek a te műveid, és nincs szó, mely elégséges volna csodatételeid magasztalására”.
„Az isteni szerelem nem az ember ajkáról hangozhat el, csak a szívekben élhet. Nem tudjuk elmondani Isten végtelen szeretetét, csak hordozni próbáljuk” – mondta meghatódva István atya, aki maga is ezt igyekezett tenni eddigi életének nyolcvanhat és papi hivatásának hatvanegy esztendejében.
A nyíregyházi megyéspüspök átadta Beregi atyának Őszentsége Ferenc pápa áldását és jókívánságát tartalmazó köszöntő képet.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 | |
7 | 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 | 17 |
18 | 19 |
20 |
21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 |
27 |
28 | 29 | 30 | 31 |