Pilgrimage for young adults to Máriapócs

Egyházmegyéje határán, Kálmánházán várta és fogadta Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök az Útonlevők 22+ zarándokait július 16-án. A település szélére a polgármester, Kotricz Attila és a helyi parókus, Polgári László atya is a fiatalok elé sietett. Közösen vonultak be a görögkatolikus templomba, ahol Polgári atya köszöntötte, majd a kálmánházi közösséggel együtt vendégül látta az érkezőket.

A hatvanfős csapat idén az előző évek hagyományától eltérően nem Tokajból, hanem Tiszaújvárosból kezdte meg zarándoklatát Máriapócs felé, ahol a hétvégén a Miskolci Egyházmegye búcsújába, az Illés búcsúba kapcsolódnak be. Nem véletlen tehát, hogy az idei mottó épp Illés prófétához kötődik: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!” 1Kir19,10  

„Milyen jó lenne, ha visszatérne szívünkbe ez a buzgalom, melyet a pandémia másfél éve kivett belőlünk – indokolta a vezérgondolat választását a főszervező, Salai Szabolcs atya. Azért indultunk el Illés próféta nyomán, hogy újra fellángoljon bennünk a tűz az Istenért, egyházunkért, egymásért. Szükség van ma azokra a fiatalokra, s hál’ Istennek itt is vannak szép számmal olyanok, akik buzgólkodnak az Úrért, mint kovászok vannak jelen. Ezen az úton egyrészt lelkileg feltöltődnek, másrészt ezt a buzgóságot viszik haza közösségeikbe és adják tovább.”

Kálmánházát elhagyva Nyíregyháza határában, hat kilométerre a központtól Ábel püspök atya ismét csatlakozott a közösséggé formálódó zarándokcsapathoz.

Pihenőhelyükön élő bejelentkezéssel köszöntek az ezen a héten zajló családtábor résztvevőinek, akik görögkatolikus szervezésben a Balaton mellett nyaralhatnak.

Az elcsendesedéshez Verdes Miklós atya gondolatai segítették hozzá a fiatalokat. Illés próféta zarándokmottóvá emelt szavait vizsgálta a mi életünk tükrében.

Ahogyan számon kérte Illést az Isten: „Mit csinálsz itt, Illés?”, úgy számon kér bennünket is, s „amíg van, aki számon kérjen, addig nem vagyunk magányosak. Mindig megtalál az Úr, nem tudunk tőle elmenekülni” – magyarázta Miklós atya. Hív, hogy álljunk elé, de nem azért, hogy ácsorogjunk, hanem hogy megtapasztaljuk őt: nem úgy, ahogy elvárjuk, hanem egészen máshogy.”

„A beszélgetésekben, a hallgatásokban, a könnyekben…”

Az épp felújítás alatt álló Szent Miklós-székesegyházban harangszóval, rövid imádsággal és Létrás Szent Jánoshoz fűzött elmélkedésével fogadta vendégeit dr. Kruppa Tamás parókus atya.

Az esti regenerálódás és feltöltődés részeként a vendéglátó Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában Gedeon András és Béres Vera akusztikus koncertjét hallgatták meg a zarándoklat résztvevői. Másnap reggel Szent Liturgiát tartottak a zarándoklatot kísérő lelkipásztorok, illetve biztosították a gyónási lehetőséget a fiataloknak, akikhez közel húsz fő csatlakozott még.

A liturgián Szocska A. Ábel püspök atya tanúságtevésre buzdító szavaival bocsátotta útjukra Máriapócs felé az Útonlevőket. Három történetet mesélt el követendő példa gyanánt: Boldog Gojdics Pál fölszentelt vértanúét, akit a buzgóság hajtott Krisztusért, s érte vállalta a halált is, egy tanúságtevő fiatalember személyes élet-siker történetét. „A harmadik történet rólatok szól, ezt a történetet ti írjátok, mindenki a maga életterületén” – szólította meg a jelenlévőket Ábel püspök.

„Nem tudom, hogyan végződik, de ha áldozatot vállaltok Krisztusért, akkor Krisztus a ti életetekben ezt valamilyen formában megerősíti. Helyesen jár el, aki Krisztusért áldozatot vállal. Írjátok tovább ezt a harmadik történetet Krisztusnak tetsző élettel.”

A főpásztor büszkeségéről vallott, amelyet a közös útszakasz megtétele alatt érzett a fiatalokért, akik buzgó keresztény hittel a szívükben járnak az úton. Aki a zarándoklat megtételével vállalja a lemondást, áldozatot vállal.

„Nagy szüksége van az egyháznak rátok, számítunk rátok, hiszen nektek kell továbbadni tanúságtevő életetekkel a keresztény hit igazságait, melyeket mi is elődeinktől kaptunk áldozatvállalásaik által.”

Az Útonlevő zarándokok ötödik éve teszik meg a kilométereket Máriapócsig megszólítva azt a korosztályt, melynek tagjai útkeresők, de leginkább útonlevők: még a kamaszkor friss emlékeivel a felnőttek világában keresik helyüket és válaszaikat, s a legfontosabbat: Istent.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye