Jézus Tábor-hegyi megdicsőülésének ünnepén Magyar Márton fehérgyarmati lelkipásztor gondolatait olvashatják.
Igen érdekes már az ünnep neve is, hiszen a változás képességével ruházza fel az Istent, aki szertartásainkban örök és változhatatlan Istenként szólítunk meg. Az Istent, aki Malakiás könyvében ugyancsak így nyilatkozik önmagáról: „Bizony én, az Úr, sohasem változom…”. Mal 3,6a)
Vajon valóban változik az Isten?
A kérdésünket az ünnep kontákja válaszolja meg: „..amennyire tanítványaid képesek voltak, meglátták a te dicsőségedet…”. Valójában nem az Isten változik meg, hanem az ember, helyesebben az, amit az ember felfog az Istenből.
A mai napon a Tábor hegyen a tanítványok érzékei lesznek fogékonyabbak arra, hogy többet lássanak meg az Üdvözítőből.
Az ünnep célja, ma is hasonló: megnyitni érzékeinket, és valahol a mai ünnephez szorosan kapcsolódó szentelmény, a gyümölcsszentelés is ebben segít bennünket, minden érzékszervünket ünneplésre készteti, hogy ízleljük és lássuk milyen édes az Úr.
A mai napon, – és lehetőség szerint életünk minden további napján – úgy lépjünk be templomainkba, mintha magára a Tábor hegyre mennénk fel a tanítványokkal együtt, annak biztos tudatában, hogy Isten minden alkalommal többet, jobbat és szebbet szeretne nekünk mutatni!
Szöveg: Magyar Márton
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 | 3 |
4 | |||
5 |
6 | 7 | 8 | 9 |
10 |
11 |
12 | 13 | 14 |
15 |
16 | 17 | 18 |
19 |
20 | 21 |
22 |
23 | 24 | 25 |
26 | 27 |
28 |
29 |
30 |